⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

Apostolok cselekedetei

chapter 16


Chapters:


verse #1

Megérkezett Derbébe, és Lisztrába is. Volt ott egy Timóteusz nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak, de görög apának a fia,


verse #2

aki jó hírben állt a lisztrai és az ikóniumi testvérek körében.


verse #3

Pál kifejezte, hogy szeretné, ha Timóteusz vele tartana. Így hát fogta őt, és körülmetélte az ottani zsidók miatt, mivel egytől egyig tudták, hogy az apja görög volt.


verse #4

Amint átutaztak a városokon, átadták a Jeruzsálemben levő apostolok és vének által hozott rendeleteket, hogy tartsák meg azokat.


verse #5

Így aztán a gyülekezetek továbbra is erősödtek a hitben, és a hívők száma napról napra gyarapodott.


verse #6

Ezenkívül átmentek Frígián és Galácia vidékén is, mivel a szent szellem megtiltotta nekik, hogy Ázsia tartományban hirdessék a szót.


verse #7

Továbbá, amikor leértek Míziába, megpróbáltak Bitíniába menni, de Jézus szelleme nem engedte nekik.


verse #8

Elmentek hát Mízia mellett, és lementek Troászba.


verse #9

Éjjel pedig látomás jelent meg Pálnak: egy makedón férfi állt ott, és így kérlelte őt: „Jöjj át Makedóniába, és segíts nekünk!”


verse #10

Mihelyt látta a látomást, igyekeztünk elmenni Makedóniába, mert úgy következtettünk, hogy Isten odahívott minket, hogy hirdessük nekik a jó hírt.


verse #11

Tengerre szálltunk hát Troászban, és egyenesen Szamotrákéra mentünk, az azt követő napon pedig Neápoliszba.


verse #12

Onnan aztán Filippibe mentünk, egy kolóniába, amely Makedónia azon területének legfőbb városa. Ebben a városban töltöttünk néhány napot.


verse #13

Sabbatnapon pedig kimentünk a kapun kívülre, egy folyó mellé, ahol – úgy gondoltuk – van egy olyan hely, ahol imádkozni szoktak. Majd leültünk, és beszélni kezdtünk az egybegyűlt asszonyoknak.


verse #14

Egy Lídia nevű asszony, aki bíborárus volt Tiatira városából, és Isten imádója volt, figyelt, Jehova pedig szélesre tárta a szívét, hogy odafigyeljen a Pál által mondottakra.


verse #15

Mikor aztán ő és a háznépe megkeresztelkedett, így kérlelt minket: „Ha úgy látjátok, hogy hű vagyok Jehovához, gyertek a házamba, és maradjatok ott.” És valósággal kényszerített bennünket, hogy odamenjünk.


verse #16

Amikor pedig arra a helyre mentünk, ahol imádkozni szoktak, szembejött velünk egy szolgálólány, akiben szellem, jövendőmondó démon volt. Ő nagy haszonhoz juttatta az urait azzal, hogy jósolt.


verse #17

Ez a lány kitartóan követte Pált és minket, és így kiáltozott: „Ezek az emberek a legfelségesebb Isten rabszolgái, és azt hirdetik nektek, hogy hogyan menekülhettek meg!”


verse #18

Ezt sok napon át folytatta. Pál végül belefáradt, megfordult, és így szólt a szellemhez: „Jézus Krisztus nevében megparancsolom neked, hogy menj ki belőle!” Ki is ment még abban az órában.


verse #19

Mikor az urai látták, hogy amiből haszonra tettek szert, az odalett, megragadták Pált és Silást, és a piactérre vonszolták őket a tisztviselőkhöz.


verse #20

A polgári főtisztviselők elé vezetve őket így szóltak: „Ezek az emberek nagy zavart keltenek a városunkban. Zsidók,


verse #21

és olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk nem szabad átvennünk, sem gyakorolnunk, mivel rómaiak vagyunk.”


verse #22

És a sokaság együttesen felkelt ellenük, a polgári főtisztviselők pedig, miután letépték róluk ruháikat, parancsot adtak, hogy vesszőzzék meg őket.


verse #23

Miután sok ütést mértek rájuk, börtönbe vetették őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket.


verse #24

Az, mivel ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és a lábukat kalodába zárta.


verse #25

Éjféltájban Pál és Silás imádkozott, és énekkel dicsérte Istent, a rabok pedig hallgatták őket.


verse #26

Hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrázkódtak a börtön alapjai. Azon nyomban megnyílt az összes ajtó is, és mindenkinek leoldódtak a bilincsei.


verse #27

Amikor a börtönőr felébredt, és látta, hogy a börtönajtók nyitva vannak, kihúzta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy a rabok elszöktek.


verse #28

Pál azonban hangosan felkiáltott: „Ne tégy kárt magadban, hisz mind itt vagyunk!”


verse #29

Az tehát világosságot kért, berohant, és remegve leborult Pál és Silás elé.


verse #30

Majd kivitte őket, és ezt mondta: „Uraim, mit kell tennem, hogy megmentésben részesüljek?”


verse #31

Ők így szóltak: „Higgy az Úr Jézusban, és megmentésben részesülsz, te is, és a háznéped is.”


verse #32

Aztán hirdették Jehova szavát neki és mindazoknak, akik a házában voltak.


verse #33

Ő pedig magával vitte őket az éjszakának abban az órájában, és kimosta a sebeiket. Majd ő és egész háznépe késedelem nélkül megkeresztelkedett.


verse #34

Elvitte őket a házába, asztalt terített nekik, és nagyon örült az egész háznépével együtt, most, hogy hitt Istenben.


verse #35

Amikor nappal lett, a polgári főtisztviselők elküldték a hatósági szolgákat, hogy megmondják: „Engedd szabadon azokat az embereket!”


verse #36

A börtönőr tudtára adta Pálnak, hogy mit mondtak: „A polgári főtisztviselők embereket küldtek, hogy mindkettőtöket szabadon engedjenek. Most azért gyertek ki, és menjetek el békével!”


verse #37

Pál azonban ezt mondta nekik: „Ítélet nélkül nyilvánosan megvertek minket, jóllehet rómaiak vagyunk, és börtönbe vetettek. Most meg titokban dobnak ki bennünket? Azt már nem! Jöjjenek ők maguk, és kísérjenek ki minket!”


verse #38

A hatósági szolgák tehát jelentették ezeket a szavakat a polgári főtisztviselőknek. Azokon félelem lett úrrá, amikor meghallották, hogy rómaiak.


verse #39

Odamentek hát, és próbálták kiengesztelni őket, majd miután kikísérték őket, kérték, hogy távozzanak a városból.


verse #40

Ők pedig kijöttek a börtönből, és Lídia otthonába mentek. Látva a testvéreket, bátorították őket, majd útra keltek.

Chapters:


Books