chapter 27
Virradatkor a főpapok és a nép vénei valamennyien úgy határoztak, hogy Jézust halálra adják.
Megkötözték, elvezették, és átadták Poncius Pilátusnak, a helytartónak.
Amikor Júdás, aki őt elárulta, látta, hogy elítélték, megbánta dolgát, visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek,
és ezt mondta: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig így válaszoltak: Mi közünk hozzá? Ez a te dolgod.
Ő pedig eldobva az ezüstpénzeket a templomban, eltávozott; elment, és felakasztotta magát.
A főpapok pedig felszedték az ezüstpénzeket, és azt mondták: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.
Majd úgy döntöttek, hogy megvásárolják azon a fazekas mezejét idegenek számára temetőnek.
Ezért hívják ezt a mezőt Vérmezőnek mind e mai napig.
Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása, aki így szólt: És vették a harminc ezüstpénzt, a felbecsültnek árát, akit Izráel fiai ennyire becsültek,
és odaadták azt a fazekas mezejéért, amint az Úr rendelte nekem.
Jézus pedig ott állt a helytartó előtt, és a helytartó azt kérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Mire Jézus így válaszolt: Te mondod.
Amikor pedig a főpapok és a vének vádolták őt, semmit sem felelt.
Akkor azt mondta neki Pilátus: Nem hallod, mennyi bizonyságot tesznek ellened?
És nem felelt neki egyetlen szót sem, úgyhogy a helytartó igen elcsodálkozott.
Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, azt, akit akartak.
Volt pedig akkor egy hírhedt foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.
Amikor azért egybegyülekeztek, azt mondta nekik Pilátus: Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak?
Mert jól tudta, hogy irigységből adták át neki.
Amíg az ítélőszékben ült, felesége azt üzente neki: Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta!
A főpapok és a vének pedig rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.
Amikor a helytartó azt kérdezte tőlük: „A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek?”, azt válaszolták: Barabbást.
És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak hívnak? – kérdezte tovább Pilátus. Erre mindnyájan azt mondták: Feszíttessék meg!
De mi rosszat tett? – mondta a helytartó, mire azok még inkább kiáltoztak: Feszíttessék meg!
Amikor Pilátus látta, hogy semmire sem megy, sőt még nagyobb zavargás támad, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: Ártatlan vagyok ez igaz ember vérétől. Ti lássátok!
Erre az egész nép azt mondta: Az ő vére rajtunk és a mi fiainkon!
Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy megfeszíttessék.
Akkor a helytartó katonái átvitték Jézust a helytartóságra, és köréje gyűjtötték az egész csapatot.
Levetkőztették, bíbor palástot adtak rá,
tövisből font koronát tettek a fejére és nádszálat a jobb kezébe. Majd térdet hajtva előtte, így csúfolták: Üdvöz légy, zsidók királya!
Aztán leköpdösték, elvették tőle a nádszálat, és a fejéhez verdesték.
Miután kigúnyolták, levették róla a palástot, a saját ruháiba öltöztették, és elvitték, hogy megfeszítsék.
Kifelé menet pedig találkoztak egy Simon nevű cirénei emberrel, akit arra kényszerítettek, hogy vigye az ő keresztjét.
Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek,
epével kevert bort adtak neki inni, amelyet megízlelt, de nem akart meginni.
Miután megfeszítették, sorsot vetve megosztoztak ruháin,
majd leültek, hogy őrizzék.
Feje fölé helyezték írásba foglalva elítélésének okát: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.
Vele együtt két gonosztevőt is megfeszítettek, egyiket jobb, a másikat bal kéz felől.
Az arra menők pedig fejüket csóválva szidalmazták őt,
és ezt mondták: Te, ki lerontod a templomot, és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!
Hasonlóképpen csúfolódtak a főpapok is az írástudókkal és a vénekkel együtt, és ezt mondták:
Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk neki.
Bízott az Istenben, hát mentse meg most, ha akarja, hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.
A vele együtt megfeszített gonosztevők is így gyalázkodtak.
Hat órától pedig kilenc óráig sötétség lett az egész földön.
Kilenc óra tájban Jézus hangosan így kiáltott fel: „Elói, elói, lámá sabaktáni!” Azaz: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”
Némelyek pedig az ott állók közül, akik ezt hallották, így szóltak: Illést hívja.
Egyikük nyomban odafutott, vett egy ecettel teli szivacsot, és egy nádszálra tűzve inni adott neki.
A többiek pedig ezt mondták: Hagyd el, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!
Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. A föld is megrendült, és a sziklák megrepedeztek.
Sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szent teste feltámadt.
Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
A százados pedig és akik vele őrizték Jézust, látva a földrengést és a történteket, igen megrémültek, és azt mondták: Valóban Isten Fia volt ez!
Sok asszony volt ott, akik távolról szemlélték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki.
Köztük volt a magdalai Mária és Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja.
Amikor pedig beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak,
felkereste Pilátust, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki.
József magához vette a testet, begöngyölte egy tiszta gyolcsba,
és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír szájára egy nagy követ hengerített, és elment.
Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.
Másnap pedig, amely péntekre következik, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál,
és azt mondták: Uram, emlékezünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: Harmadnapra feltámadok.
Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy tanítványai odamenjenek, ellopják őt, és azt mondják a népnek, hogy feltámadt a halálból. Ez az utolsó csalás rosszabb lenne az elsőnél.
De Pilátus azt mondta nekik: Van őrségetek, menjetek és őriztessétek, ahogy tudjátok!
Erre ők elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették a sírt.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly