Máté evangéliuma
27. fejezet
1. vers
Virradatkor a főpapok és a nép vénei valamennyien úgy határoztak, hogy Jézust halálra adják.
2. vers
Megkötözték, elvezették, és átadták Poncius Pilátusnak, a helytartónak.
3. vers
Amikor Júdás, aki őt elárulta, látta, hogy elítélték, megbánta dolgát, visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek,
4. vers
és ezt mondta: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig így válaszoltak: Mi közünk hozzá? Ez a te dolgod.
5. vers
Ő pedig eldobva az ezüstpénzeket a templomban, eltávozott; elment, és felakasztotta magát.
6. vers
A főpapok pedig felszedték az ezüstpénzeket, és azt mondták: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.
7. vers
Majd úgy döntöttek, hogy megvásárolják azon a fazekas mezejét idegenek számára temetőnek.
8. vers
Ezért hívják ezt a mezőt Vérmezőnek mind e mai napig.
9. vers
Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása, aki így szólt: És vették a harminc ezüstpénzt, a felbecsültnek árát, akit Izráel fiai ennyire becsültek,
10. vers
és odaadták azt a fazekas mezejéért, amint az Úr rendelte nekem.
11. vers
Jézus pedig ott állt a helytartó előtt, és a helytartó azt kérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Mire Jézus így válaszolt: Te mondod.
12. vers
Amikor pedig a főpapok és a vének vádolták őt, semmit sem felelt.
13. vers
Akkor azt mondta neki Pilátus: Nem hallod, mennyi bizonyságot tesznek ellened?
14. vers
És nem felelt neki egyetlen szót sem, úgyhogy a helytartó igen elcsodálkozott.
15. vers
Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, azt, akit akartak.
16. vers
Volt pedig akkor egy hírhedt foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.
17. vers
Amikor azért egybegyülekeztek, azt mondta nekik Pilátus: Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak?
18. vers
Mert jól tudta, hogy irigységből adták át neki.
19. vers
Amíg az ítélőszékben ült, felesége azt üzente neki: Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta!
20. vers
A főpapok és a vének pedig rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.
21. vers
Amikor a helytartó azt kérdezte tőlük: „A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek?”, azt válaszolták: Barabbást.
22. vers
És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak hívnak? – kérdezte tovább Pilátus. Erre mindnyájan azt mondták: Feszíttessék meg!
23. vers
De mi rosszat tett? – mondta a helytartó, mire azok még inkább kiáltoztak: Feszíttessék meg!
24. vers
Amikor Pilátus látta, hogy semmire sem megy, sőt még nagyobb zavargás támad, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: Ártatlan vagyok ez igaz ember vérétől. Ti lássátok!
25. vers
Erre az egész nép azt mondta: Az ő vére rajtunk és a mi fiainkon!
26. vers
Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy megfeszíttessék.
27. vers
Akkor a helytartó katonái átvitték Jézust a helytartóságra, és köréje gyűjtötték az egész csapatot.
28. vers
Levetkőztették, bíbor palástot adtak rá,
29. vers
tövisből font koronát tettek a fejére és nádszálat a jobb kezébe. Majd térdet hajtva előtte, így csúfolták: Üdvöz légy, zsidók királya!
30. vers
Aztán leköpdösték, elvették tőle a nádszálat, és a fejéhez verdesték.
31. vers
Miután kigúnyolták, levették róla a palástot, a saját ruháiba öltöztették, és elvitték, hogy megfeszítsék.
32. vers
Kifelé menet pedig találkoztak egy Simon nevű cirénei emberrel, akit arra kényszerítettek, hogy vigye az ő keresztjét.
33. vers
Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek,
34. vers
epével kevert bort adtak neki inni, amelyet megízlelt, de nem akart meginni.
35. vers
Miután megfeszítették, sorsot vetve megosztoztak ruháin,
37. vers
Feje fölé helyezték írásba foglalva elítélésének okát: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.
38. vers
Vele együtt két gonosztevőt is megfeszítettek, egyiket jobb, a másikat bal kéz felől.
39. vers
Az arra menők pedig fejüket csóválva szidalmazták őt,
40. vers
és ezt mondták: Te, ki lerontod a templomot, és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!
41. vers
Hasonlóképpen csúfolódtak a főpapok is az írástudókkal és a vénekkel együtt, és ezt mondták:
42. vers
Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk neki.
43. vers
Bízott az Istenben, hát mentse meg most, ha akarja, hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.
44. vers
A vele együtt megfeszített gonosztevők is így gyalázkodtak.
45. vers
Hat órától pedig kilenc óráig sötétség lett az egész földön.
46. vers
Kilenc óra tájban Jézus hangosan így kiáltott fel: „Elói, elói, lámá sabaktáni!” Azaz: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”
47. vers
Némelyek pedig az ott állók közül, akik ezt hallották, így szóltak: Illést hívja.
48. vers
Egyikük nyomban odafutott, vett egy ecettel teli szivacsot, és egy nádszálra tűzve inni adott neki.
49. vers
A többiek pedig ezt mondták: Hagyd el, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!
50. vers
Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
51. vers
És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. A föld is megrendült, és a sziklák megrepedeztek.
52. vers
Sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szent teste feltámadt.
53. vers
Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
54. vers
A százados pedig és akik vele őrizték Jézust, látva a földrengést és a történteket, igen megrémültek, és azt mondták: Valóban Isten Fia volt ez!
55. vers
Sok asszony volt ott, akik távolról szemlélték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki.
56. vers
Köztük volt a magdalai Mária és Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja.
57. vers
Amikor pedig beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak,
58. vers
felkereste Pilátust, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki.
59. vers
József magához vette a testet, begöngyölte egy tiszta gyolcsba,
60. vers
és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír szájára egy nagy követ hengerített, és elment.
61. vers
Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.
62. vers
Másnap pedig, amely péntekre következik, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál,
63. vers
és azt mondták: Uram, emlékezünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: Harmadnapra feltámadok.
64. vers
Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy tanítványai odamenjenek, ellopják őt, és azt mondják a népnek, hogy feltámadt a halálból. Ez az utolsó csalás rosszabb lenne az elsőnél.
65. vers
De Pilátus azt mondta nekik: Van őrségetek, menjetek és őriztessétek, ahogy tudjátok!
66. vers
Erre ők elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették a sírt.
Könyvek
