Máté evangéliuma
15. fejezet
1. vers
Akkor írástudók és farizeusok jöttek Jézushoz Jeruzsálemből, és ezt mondták:
2. vers
Miért szegik meg a te tanítványaid a vének hagyományát? Mert nem mosnak kezet evés előtt.
3. vers
Ő pedig így felelt nekik: Ti meg miért szegitek meg az Isten parancsolatát a ti hagyományotok által?
4. vers
Mert Isten azt parancsolta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki apját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.
5. vers
Ti pedig ezt mondjátok: Aki apjának vagy anyjának ezt mondja: áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek – az ilyennek nem kell tisztelnie apját vagy anyját.
6. vers
Így teszitek érvénytelenné Isten törvényét a hagyományotok által.
7. vers
Képmutatók! Helyesen prófétált felőletek Ézsaiás, amikor ezt mondta:
8. vers
Ez a nép szájával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.
9. vers
Pedig hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai.
10. vers
Majd magához hívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: Halljátok és értsétek meg:
11. vers
nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az teszi tisztátalanná az embert.
12. vers
Akkor odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: Tudod, hogy ez a beszéd megbotránkoztatta a farizeusokat?
13. vers
Ő pedig így válaszolt: Minden palántát kiszaggatnak, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett.
14. vers
Hagyjátok őket, vak létükre világtalanokat vezetnek. Ha pedig vak vezeti a világtalant, mind a ketten a verembe esnek.
15. vers
Péter arra kérte: Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot!
16. vers
Jézus pedig így szólt: Hát még ti is értetlenek vagytok?
17. vers
Nem értitek, hogy mindaz, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül?
18. vers
Ami azonban a szájból jön ki, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert.
19. vers
Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások.
20. vers
Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az nem teszi tisztátalanná az embert, hogy mosdatlan kézzel eszik.
21. vers
Jézus eltávozott onnan, Tírusz és Szidón vidékeire vonult vissza.
22. vers
És íme, egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, így kiáltott fel: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri az ördög.
23. vers
Ő pedig egy szót sem felelt. Tanítványai odamentek hozzá, és kérték: Küldd el őt, mert kiabál utánunk!
24. vers
De ő így felelt: Én csak az Izráel házának elveszett juhaihoz küldettem.
25. vers
Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, légy segítségül nekem!
26. vers
Ő erre így válaszolt: Nem jó a fiak kenyerét elvenni és odavetni az ebeknek.
27. vers
Az pedig azt mondta: Úgy van, Uram, de hiszen az ebek is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból!
28. vers
Ekkor Jézus azt mondta neki: Asszony, nagy a te hited! Legyen neked a te akaratod szerint. És leánya meggyógyult attól a pillanattól fogva.
29. vers
Onnan eltávozva a Galileai-tenger mellé ment Jézus. Felment a hegyre, és ott leült.
30. vers
És nagy sokaság ment hozzá. Magukkal vittek sok sántát, vakot, némát, csonkát és mindenféle nyomorékot, és odahelyezték őket Jézus lába elé; ő pedig mindnyájukat meggyógyította.
31. vers
A sokaság álmélkodott, amikor látták, hogy a némák beszélnek, a csonkák éppé válnak, a sánták járnak, a vakok látnak; és dicsőítették Izráel Istenét.
32. vers
Jézus pedig előszólította tanítványait, és azt mondta: Szánakozom ezen a sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniük. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy ki ne dőljenek az úton.
33. vers
És tanítványai ezt mondták: Honnan volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ilyen nagy sokaságot?
34. vers
Jézus azt kérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Azt válaszolták: Hét; és néhány halunk.
35. vers
Megparancsolta hát a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre.
36. vers
Majd vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte, és odaadta a tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
37. vers
És mindnyájan ettek és jóllaktak, majd összeszedték a maradék darabokat, hét tele kosárral.
38. vers
Akik pedig ettek, négyezren voltak férfiak, az asszonyokon és gyermekeken kívül.
39. vers
Azután elbocsátotta a sokaságot, beszállt a hajóba, és elment Magdala vidékére.
Könyvek
