Máté evangéliuma

20. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Mert hasonló a mennyek országa egy olyan gazdához, aki jókor reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlőjébe.


2. vers

Megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, és elküldte őket a szőlőjébe.


3. vers

Amikor három óra tájban megint kiment, látott másokat is tétlenül álldogálni a piacon.


4. vers

És azt mondta nekik: Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom nektek.


5. vers

Azok ki is mentek. Hat és kilenc óra tájban ismét kiment, és ugyanúgy cselekedett.


6. vers

Tizenegy óra körül is kiment, és talált némelyeket, akik ott ácsorogtak, és azt mondta nekik: Miért álltok itt egész nap tétlenül?


7. vers

Azt válaszolták: Mert senki sem fogadott fel minket. Akkor menjetek el ti is a szőlőbe – mondta nekik.


8. vers

Amikor pedig beesteledett, így szólt a szőlő ura a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki bérüket, az utolsókon kezdve mind az elsőkig.


9. vers

Akkor előjöttek a délután öt óraiak, és fejenként egy-egy dénárt kaptak.


10. vers

Amikor aztán az elsők jöttek, azt gondolták, hogy ők többet kapnak, de ők is fejenként egy-egy dénárt kaptak.


11. vers

Ahogy megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen.


12. vers

Azt mondták: Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és egyenlőkké tetted őket velünk, akik a nap terhét hordoztuk és hőségét szenvedtük.


13. vers

Ő pedig egyiküknek így felelt: Barátom, nem bánok igazságtalanul veled. Hát nem egy dénárban egyeztél meg velem?


14. vers

Vedd, ami a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.


15. vers

Hát nem szabad-e nekem a magaméval azt tennem, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?


16. vers

Így lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók.


17. vers

Amikor Jézus felment Jeruzsálembe, csak a tizenkét tanítványt vette maga mellé, és útközben azt mondta nekik:


18. vers

Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és írástudóknak, majd halálra ítélik,


19. vers

és a pogányok kezébe adják őt, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják, és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.


20. vers

Ekkor hozzá ment Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit.


21. vers

Ő pedig azt kérdezte: Mit akarsz? Az így felelt: Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől üljön a te országodban.


22. vers

Jézus pedig így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Kiihatjátok-e azt a poharat, amelyet nekem kell majd kiinnom? Azt mondták: Kiihatjuk.


23. vers

Ekkor ő így szólt: Az én poharamat kiisszátok ugyan, de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek az én Atyám elkészítette.


24. vers

Amikor ezt a tíz meghallotta, megharagudott a két testvérre.


25. vers

Jézus pedig előszólította őket, és ezt mondta: Tudjátok, hogy a fejedelmek uralkodnak népeiken, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk.


26. vers

De ne így legyen közöttetek, hanem aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok,


27. vers

és aki első akar lenni közöttetek, legyen a ti rabszolgátok.


28. vers

Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét váltságul adja sokakért.


29. vers

Amikor elmentek Jerikóból, nagy sokaság követte őt.


30. vers

És két vak, aki az út mellett ült, amikor meghallotta, hogy Jézus arra megy el, így kiáltott: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!


31. vers

A sokaság pedig rájuk szólt, hogy hallgassanak, de azok annál inkább kiáltották: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!


32. vers

Jézus megállt, megszólította őket, és azt kérdezte: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?


33. vers

Azt, Uram – felelték –, hogy megnyíljék a szemünk.


34. vers

Jézus megszánta őket, megérintette a szemüket, és nyomban visszanyerték látásukat, és követték őt.

Fejezetek:


Könyvek