Máté evangéliuma
9. fejezet
1. vers
Hajóra szállva átkelt, és hazament a maga városába.
2. vers
És íme, hoztak hozzá egy ágyon fekvő béna embert. Jézus látta a hitüket, és azt mondta a bénának: Bízzál, fiam! Megbocsáttattak bűneid.
3. vers
Némely írástudó ekkor így szólt magában: Ez Istent káromolja.
4. vers
Jézus, ismerve gondolataikat, azt mondta: Miért gondoltok rosszra szívetekben?
5. vers
Mert mi könnyebb, ezt mondani: „Megbocsáttattak a bűneid”, vagy ezt mondani: „Kelj föl és járj!”?
6. vers
De azért, hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani – ekkor azt mondta a bénának –: kelj föl, vedd a nyoszolyádat, és menj haza!
7. vers
Erre az felkelt és hazament.
8. vers
Amikor a sokaság ezt látta, megdöbbent, és dicsőítette Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek.
9. vers
Jézus továbbment onnan, és meglátott egy Máté nevű embert, aki a vámszedő helyen ült, és így szólt hozzá: Kövess engem! Az pedig azonnal fölkelt, és követte őt.
10. vers
Amikor aztán a házban asztalhoz telepedett, sok vámszedő és bűnös jött oda, és asztalhoz telepedtek Jézussal és tanítványaival.
11. vers
Ezt látva a farizeusok így szóltak a tanítványokhoz: Miért eszik együtt a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel?
12. vers
Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így felelt nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.
13. vers
Menjetek el, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.
14. vers
Akkor János tanítványai jöttek hozzá, és ezt kérdezték: Mi az oka, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?
15. vers
Jézus így válaszolt: Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De majd eljönnek azok a napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak.
16. vers
Senki sem tesz új posztóból foltot régi ruhára, mert a folt továbbszakítja a ruhát, és még nagyobb lesz a szakadás.
17. vers
Újbort sem töltenek régi tömlőkbe, mert a tömlő szétszakad, a bor kiömlik, és a tömlő is tönkremegy; hanem az újbort új tömlőkbe töltik, s így mindkettő megmarad.
18. vers
Miközben ezeket mondta, egy főember lépett hozzá, mélyen meghajolt előtte, és így szólt: A leányom éppen most halt meg, de jöjj, tedd rá kezedet, és megelevenedik.
19. vers
Jézus felkelt, és követték őt tanítványai.
20. vers
És íme, egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenvedett, hátulról hozzáférkőzött, és megérintette ruhája szegélyét.
21. vers
Azt gondolta ugyanis: Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.
22. vers
Jézus pedig megfordult, rátekintett, és ezt mondta: Bízzál, lányom, a te hited megtartott téged. És abban az órában meggyógyult az asszony.
23. vers
Amikor Jézus megérkezett az elöljáró házához, és látta a fuvolásokat és a zajongó sokaságot,
24. vers
azt mondta nekik: Menjetek innen, mert a kislány nem halt meg, csak alszik! És kinevették őt.
25. vers
Miután eltávolították a sokaságot, bement, megfogta a kislány kezét, mire az felébredt.
26. vers
És híre ment ennek az egész vidéken.
27. vers
Amikor Jézus továbbment onnan, nyomába szegődött két vak, így kiáltozva: Könyörülj rajtunk, Dávid fia!
28. vers
Amikor bement a házba, odamentek hozzá a vakok, Jézus pedig azt kérdezte tőlük: Hiszitek-e, hogy én ezt meg tudom tenni? Azok azt mondták neki: Igen, Uram.
29. vers
Akkor megérintette szemüket, és így szólt: Legyen a ti hitetek szerint.
30. vers
És megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: Vigyázzatok, senki meg ne tudja!
31. vers
De azok eltávozva elterjesztették hírét azon az egész vidéken.
32. vers
Alighogy elmentek, egy megszállott némát vittek hozzá.
33. vers
Miután Jézus kiűzte az ördögöt, megszólalt a néma. A sokaság pedig elcsodálkozott, és azt mondták, hogy sohasem láttak még ilyet Izráelben.
34. vers
A farizeusok ellenben azt beszélték, hogy az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
35. vers
Így járta be Jézus a városokat és a falvakat mind, tanított zsinagógáikban, hirdette az Isten országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget.
36. vers
Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a pásztor nélküli juhok.
37. vers
Akkor azt mondta tanítványainak: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.
38. vers
Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.
Könyvek
