Máté evangéliuma
capítulo 9
verso 1
Hajóra szállva átkelt, és hazament a maga városába.
verso 2
És íme, hoztak hozzá egy ágyon fekvő béna embert. Jézus látta a hitüket, és azt mondta a bénának: Bízzál, fiam! Megbocsáttattak bűneid.
verso 3
Némely írástudó ekkor így szólt magában: Ez Istent káromolja.
verso 4
Jézus, ismerve gondolataikat, azt mondta: Miért gondoltok rosszra szívetekben?
verso 5
Mert mi könnyebb, ezt mondani: „Megbocsáttattak a bűneid”, vagy ezt mondani: „Kelj föl és járj!”?
verso 6
De azért, hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani – ekkor azt mondta a bénának –: kelj föl, vedd a nyoszolyádat, és menj haza!
verso 7
Erre az felkelt és hazament.
verso 8
Amikor a sokaság ezt látta, megdöbbent, és dicsőítette Istent, hogy ilyen hatalmat adott az embereknek.
verso 9
Jézus továbbment onnan, és meglátott egy Máté nevű embert, aki a vámszedő helyen ült, és így szólt hozzá: Kövess engem! Az pedig azonnal fölkelt, és követte őt.
verso 10
Amikor aztán a házban asztalhoz telepedett, sok vámszedő és bűnös jött oda, és asztalhoz telepedtek Jézussal és tanítványaival.
verso 11
Ezt látva a farizeusok így szóltak a tanítványokhoz: Miért eszik együtt a ti Mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel?
verso 12
Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így felelt nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.
verso 13
Menjetek el, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.
verso 14
Akkor János tanítványai jöttek hozzá, és ezt kérdezték: Mi az oka, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?
verso 15
Jézus így válaszolt: Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De majd eljönnek azok a napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak.
verso 16
Senki sem tesz új posztóból foltot régi ruhára, mert a folt továbbszakítja a ruhát, és még nagyobb lesz a szakadás.
verso 17
Újbort sem töltenek régi tömlőkbe, mert a tömlő szétszakad, a bor kiömlik, és a tömlő is tönkremegy; hanem az újbort új tömlőkbe töltik, s így mindkettő megmarad.
verso 18
Miközben ezeket mondta, egy főember lépett hozzá, mélyen meghajolt előtte, és így szólt: A leányom éppen most halt meg, de jöjj, tedd rá kezedet, és megelevenedik.
verso 19
Jézus felkelt, és követték őt tanítványai.
verso 20
És íme, egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenvedett, hátulról hozzáférkőzött, és megérintette ruhája szegélyét.
verso 21
Azt gondolta ugyanis: Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.
verso 22
Jézus pedig megfordult, rátekintett, és ezt mondta: Bízzál, lányom, a te hited megtartott téged. És abban az órában meggyógyult az asszony.
verso 23
Amikor Jézus megérkezett az elöljáró házához, és látta a fuvolásokat és a zajongó sokaságot,
verso 24
azt mondta nekik: Menjetek innen, mert a kislány nem halt meg, csak alszik! És kinevették őt.
verso 25
Miután eltávolították a sokaságot, bement, megfogta a kislány kezét, mire az felébredt.
verso 26
És híre ment ennek az egész vidéken.
verso 27
Amikor Jézus továbbment onnan, nyomába szegődött két vak, így kiáltozva: Könyörülj rajtunk, Dávid fia!
verso 28
Amikor bement a házba, odamentek hozzá a vakok, Jézus pedig azt kérdezte tőlük: Hiszitek-e, hogy én ezt meg tudom tenni? Azok azt mondták neki: Igen, Uram.
verso 29
Akkor megérintette szemüket, és így szólt: Legyen a ti hitetek szerint.
verso 30
És megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: Vigyázzatok, senki meg ne tudja!
verso 31
De azok eltávozva elterjesztették hírét azon az egész vidéken.
verso 32
Alighogy elmentek, egy megszállott némát vittek hozzá.
verso 33
Miután Jézus kiűzte az ördögöt, megszólalt a néma. A sokaság pedig elcsodálkozott, és azt mondták, hogy sohasem láttak még ilyet Izráelben.
verso 34
A farizeusok ellenben azt beszélték, hogy az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
verso 35
Így járta be Jézus a városokat és a falvakat mind, tanított zsinagógáikban, hirdette az Isten országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget.
verso 36
Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a pásztor nélküli juhok.
verso 37
Akkor azt mondta tanítványainak: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.
verso 38
Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.
Libros
