Máté evangéliuma
capítulo 10
verso 1
Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék őket, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget.
verso 2
A tizenkét apostol neve pedig ez: az első Simon, akit Péternek hívnak, és testvére, András; Jakab, Zebedeus fia és testvére, János;
verso 3
Fülöp és Bertalan; Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, Alfeus fia és Taddeus;
verso 4
Simon, a kananita és Júdás, az Iskáriótes, aki el is árulta őt.
verso 5
Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus, és megparancsolta nekik: Pogányok útjára ne térjetek le, és samáriai városba se menjetek be,
verso 6
hanem menjetek inkább Izráel házának elveszett juhaihoz!
verso 7
Menjetek, és hirdessétek mindenütt: Elközelített a mennyek országa!
verso 8
Betegeket gyógyítsatok, halottakat támasszatok, leprásokat tisztítsatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok!
verso 9
Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az erszényetekbe,
verso 10
se útitáskát, se két ruhát, se sarut, se botot, mert méltó a munkás a kenyerére.
verso 11
Amikor betértek egy városba vagy faluba, tudakozzátok meg, ki méltó ott erre, és annál maradjatok, míg csak tovább nem mentek.
verso 12
Ahogy bementek egy házba, köszöntsétek a ház népét.
verso 13
És ha méltó rá az a ház, szálljon rá békességetek, ha pedig nem méltó, békességetek térjen vissza rátok.
verso 14
És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja meg a beszédeteket, menjetek ki abból a házból vagy városból, és még a port is verjétek le a lábatokról.
verso 15
Bizony mondom nektek: Sodoma és Gomora földjének könnyebb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak.
verso 16
Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.
verso 17
De óvakodjatok az emberektől, mert törvényszékre adnak és zsinagógáikban megkorbácsolnak titeket.
verso 18
Sőt helytartók és királyok elé hurcolnak titeket érettem, tanúbizonyságul nekik és a pogányoknak.
verso 19
De amikor átadnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, hogyan vagy mit szóljatok, mert megadatik nektek abban az órában, mit mondjatok.
verso 20
Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátok Lelke az, aki szól általatok.
verso 21
Akkor majd halálra adja testvér a testvérét, apa a gyermekét, és a gyermekek szüleik ellen támadnak, és megöletik őket.
verso 22
És mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig helytáll, az megtartatik.
verso 23
Ha az egyik városban üldöznek titeket, fussatok a másikba. Bizony mondom nektek, végig sem járjátok Izráel városait, mire eljön az Emberfia.
verso 24
Nem feljebb való a tanítvány a mesterénél, sem a szolga az ő uránál.
verso 25
Elég a tanítványnak, ha olyan, mint mestere, és a szolga, mint az ő ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő háznépét!
verso 26
Azért ne féljetek tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne kerülne, sem olyan titok, amely ki ne tudódnék.
verso 27
Amit a sötétben mondok nektek, a világosságban mondjátok el, és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek.
verso 28
És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni, hanem inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elveszítheti a gyehennában.
verso 29
Nemde két verebecskét meg lehet venni egy fillérért, de a ti Atyátok akarata nélkül egy sem esik le azok közül a földre?
verso 30
Nektek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva.
verso 31
Ne féljetek tehát, ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.
verso 32
Aki azért vallást tesz rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt;
verso 33
aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az én mennyei Atyám előtt.
verso 34
Ne gondoljátok, hogy békességet szerezni jöttem a földre; nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot.
verso 35
Azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő apja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő anyósa között,
verso 36
és hogy az embernek ellensége legyen saját háznépe.
verso 37
Aki inkább szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám, és aki inkább szereti fiát és leányát, mint engem, nem méltó hozzám,
verso 38
és aki nem veszi föl az ő keresztjét, és nem úgy követ engem, nem méltó hozzám.
verso 39
Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt, és aki elveszti az ő életét érettem, megtalálja azt.
verso 40
Aki titeket befogad, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.
verso 41
Aki befogadja a prófétát, mert az próféta, a próféta jutalmát kapja, és aki igaz embert fogad be, mivel az igaz ember, az igaz jutalmát nyeri.
verso 42
Aki pedig e kicsinyek közül egynek is inni ad csak egy pohár friss vizet azért, mert ő az én tanítványom, bizony mondom nektek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.
Libros
