Máté evangéliuma
capítulo 20
verso 1
Mert hasonló a mennyek országa egy olyan gazdához, aki jókor reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlőjébe.
verso 2
Megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, és elküldte őket a szőlőjébe.
verso 3
Amikor három óra tájban megint kiment, látott másokat is tétlenül álldogálni a piacon.
verso 4
És azt mondta nekik: Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom nektek.
verso 5
Azok ki is mentek. Hat és kilenc óra tájban ismét kiment, és ugyanúgy cselekedett.
verso 6
Tizenegy óra körül is kiment, és talált némelyeket, akik ott ácsorogtak, és azt mondta nekik: Miért álltok itt egész nap tétlenül?
verso 7
Azt válaszolták: Mert senki sem fogadott fel minket. Akkor menjetek el ti is a szőlőbe – mondta nekik.
verso 8
Amikor pedig beesteledett, így szólt a szőlő ura a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki bérüket, az utolsókon kezdve mind az elsőkig.
verso 9
Akkor előjöttek a délután öt óraiak, és fejenként egy-egy dénárt kaptak.
verso 10
Amikor aztán az elsők jöttek, azt gondolták, hogy ők többet kapnak, de ők is fejenként egy-egy dénárt kaptak.
verso 11
Ahogy megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen.
verso 12
Azt mondták: Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és egyenlőkké tetted őket velünk, akik a nap terhét hordoztuk és hőségét szenvedtük.
verso 13
Ő pedig egyiküknek így felelt: Barátom, nem bánok igazságtalanul veled. Hát nem egy dénárban egyeztél meg velem?
verso 14
Vedd, ami a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.
verso 15
Hát nem szabad-e nekem a magaméval azt tennem, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?
verso 16
Így lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók.
verso 17
Amikor Jézus felment Jeruzsálembe, csak a tizenkét tanítványt vette maga mellé, és útközben azt mondta nekik:
verso 18
Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és írástudóknak, majd halálra ítélik,
verso 19
és a pogányok kezébe adják őt, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják, és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.
verso 20
Ekkor hozzá ment Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit.
verso 21
Ő pedig azt kérdezte: Mit akarsz? Az így felelt: Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől üljön a te országodban.
verso 22
Jézus pedig így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Kiihatjátok-e azt a poharat, amelyet nekem kell majd kiinnom? Azt mondták: Kiihatjuk.
verso 23
Ekkor ő így szólt: Az én poharamat kiisszátok ugyan, de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek az én Atyám elkészítette.
verso 24
Amikor ezt a tíz meghallotta, megharagudott a két testvérre.
verso 25
Jézus pedig előszólította őket, és ezt mondta: Tudjátok, hogy a fejedelmek uralkodnak népeiken, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk.
verso 26
De ne így legyen közöttetek, hanem aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok,
verso 27
és aki első akar lenni közöttetek, legyen a ti rabszolgátok.
verso 28
Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét váltságul adja sokakért.
verso 29
Amikor elmentek Jerikóból, nagy sokaság követte őt.
verso 30
És két vak, aki az út mellett ült, amikor meghallotta, hogy Jézus arra megy el, így kiáltott: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!
verso 31
A sokaság pedig rájuk szólt, hogy hallgassanak, de azok annál inkább kiáltották: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!
verso 32
Jézus megállt, megszólította őket, és azt kérdezte: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?
verso 33
Azt, Uram – felelték –, hogy megnyíljék a szemünk.
verso 34
Jézus megszánta őket, megérintette a szemüket, és nyomban visszanyerték látásukat, és követték őt.
Libros
