Máté evangéliuma
capítulo 13
verso 1
Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger partján.
verso 2
Olyan nagy sokaság gyűlt össze körülötte, hogy be kellett ülnie egy hajóba; az egész sokaság pedig a parton állt.
verso 3
Sok mindent mondott nekik példázatokban: Íme, a magvető kiment vetni.
verso 4
Amikor vetett, némelyik mag az útfélre esett, és jöttek a madarak, és felkapdosták.
verso 5
Némelyik mag köves helyre esett, ahol nem volt sok föld, és hamar kihajtott, mert nem volt mélyen a földben.
verso 6
De amikor a nap fölkelt, kiégett, mivel nem eresztett gyökeret.
verso 7
Némelyik pedig a tövisek közé esett, és a tövisek felnövekedtek, és megfojtották.
verso 8
Némely mag pedig a jó földbe esett, és termést hozott. Az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, ismét másik harmincannyit.
verso 9
Akinek van füle a hallásra, hallja meg!
verso 10
Odamentek a tanítványok, és azt kérdezték: Miért szólsz hozzájuk példázatokban?
verso 11
Így felelt: Nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országának titkait, de nekik nem adatott meg.
verso 12
Mert akinek van, annak adatik, és bővölködni fog, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.
verso 13
Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.
verso 14
Beteljesedett rajtuk Ézsaiás jövendölése, amely így szól: Hallván halljatok, és ne értsetek, nézvén nézzetek, és ne lássatok!
verso 15
Megkövéredett ennek a népnek a szíve, és fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és én meg ne gyógyítsam őket.
verso 16
De a ti szemetek boldog, mert lát, fületek is, mert hall.
verso 17
Bizony mondom nektek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amiket ti láttok, és nem látták, és hallani, amiket ti hallotok, és nem hallották.
verso 18
Ti most azért halljátok meg a magvető példázatát.
verso 19
Amikor valaki hallja a mennyek országáról szóló igét, de nem érti, eljön a gonosz, és kiragadja a szívébe vetett magot. Ez az, amelyik az útfélre esett.
verso 20
A köves talajra hullott mag pedig az, amikor hallja valaki az igét, s mindjárt nagy örömmel fogadja,
verso 21
de nem gyökerezik meg benne, ezért csak ideigvaló, s amint nyomorgatás vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal megtántorodik.
verso 22
A tövisek közé esett mag pedig az, aki hallgatja ugyan az igét, de az élet gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, úgyhogy nem terem gyümölcsöt.
verso 23
A jó földbe esett mag pedig az, aki hallja és érti az igét; ez gyümölcsöt is terem, némelyik százannyit, némelyik hatvanannyit, némelyik pedig harmincannyit.
verso 24
Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett földjébe.
verso 25
De amikor az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment.
verso 26
Amikor pedig szárba szökkent a vetés, és termést hozott, felütötte fejét a konkoly is.
verso 27
A gazda szolgái előálltak, és így szóltak: Uram, nemde tiszta magot vetettél a földedbe? Honnan van azért benne konkoly?
verso 28
Ő pedig azt mondta nekik: Valamelyik ellenségem cselekedte ezt. A szolgák erre azt kérdezték: Akarod-e, hogy nekilássunk, és kigyomláljuk azokat?
verso 29
Ő azonban így szólt: Nem, mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt esetleg a búzát is kiszaggatjátok.
verso 30
Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratáskor majd azt mondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévébe, hogy elégessék, a búzát pedig takarítsátok be a csűrömbe.
verso 31
Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet az ember elvet a szántóföldjébe.
verso 32
Kisebb ez minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak az ágain.
verso 33
Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet vett egy asszony, és belekevert három mérce lisztbe, mire az egész megkelt.
verso 34
Mindezeket példázatokban mondta Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem mondott nekik,
verso 35
hogy beteljesedjék a próféta mondása: Példázatokra nyitom meg számat, feltárom mindazt, ami a világ teremtése óta rejtve volt.
verso 36
Akkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba. Tanítványai pedig odamentek hozzá, és ezt mondták: Magyarázd meg nekünk a szántóföldben nőtt konkoly példázatát!
verso 37
Ő pedig így felelt: Aki a jó magot veti, az az Emberfia,
verso 38
a szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai.
verso 39
Az ellenség, aki a konkolyt veti, az ördög, az aratás a világvége, az aratók pedig az angyalok.
verso 40
Amint azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik, úgy lesz a világ végén is.
verso 41
Az Emberfia elküldi angyalait, és az ő országából összegyűjteti mindazokat, akik botránkozásokat okoztak, és akik gonoszul cselekedtek.
verso 42
Bevetik őket a tüzes kemencébe: lesz ott sírás és fogcsikorgatás.
verso 43
Akkor az igazak fénylenek, mint a nap az ő Atyjuk országában. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!
verso 44
Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, ha megtalál, elás, és örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.
verso 45
Ismét hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres.
verso 46
Amikor egy nagy értékű gyöngyre talált, elment, mindenét eladta, és megvásárolta azt.
verso 47
Hasonló a mennyek országa a tengerbe vetett kerítőhálóhoz, amely mindenféle halat összefog.
verso 48
Amikor megtelik, kivonják a partra, és nekiülve kiválogatják a javát edényekbe, a hasznavehetetlent pedig kidobják.
verso 49
Így lesz a világ végén is: eljönnek majd az angyalok, és kiválogatják az igazak közül a gonoszokat,
verso 50
és tüzes kemencébe vetik őket; lesz ott sírás és fogcsikorgatás.
verso 51
Megértettétek mindezt? Azok így feleltek: Megértettük.
verso 52
Ő pedig azt mondta: Ennélfogva minden írástudó, aki megtanulta, milyen a mennyek országa, hasonló az olyan gazdához, aki ót és újat hoz elő kamrájából.
verso 53
Jézus e példázatok elmondása után továbbment onnan.
verso 54
Hazájába érve a zsinagógában tanította őket, úgy, hogy megdöbbentek, és azt mondták: Honnan veszi ez az ember ezt a bölcsességet és ezeket az erőket?
verso 55
Hát nem ez az ácsmester fia? Nem Máriának hívják az ő anyját, testvéreit meg Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak?
verso 56
Nemde közöttünk élnek nőtestvérei is? Honnan tudja hát mindezeket?
verso 57
És megbotránkoztak benne. Jézus pedig azt mondta nekik: Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint a tulajdon hazájában és házában.
verso 58
Nem is tett ott sok csodát hitetlenségük miatt.
Libros
