Máté evangéliuma
capítulo 15
verso 1
Akkor írástudók és farizeusok jöttek Jézushoz Jeruzsálemből, és ezt mondták:
verso 2
Miért szegik meg a te tanítványaid a vének hagyományát? Mert nem mosnak kezet evés előtt.
verso 3
Ő pedig így felelt nekik: Ti meg miért szegitek meg az Isten parancsolatát a ti hagyományotok által?
verso 4
Mert Isten azt parancsolta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki apját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.
verso 5
Ti pedig ezt mondjátok: Aki apjának vagy anyjának ezt mondja: áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek – az ilyennek nem kell tisztelnie apját vagy anyját.
verso 6
Így teszitek érvénytelenné Isten törvényét a hagyományotok által.
verso 7
Képmutatók! Helyesen prófétált felőletek Ézsaiás, amikor ezt mondta:
verso 8
Ez a nép szájával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.
verso 9
Pedig hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai.
verso 10
Majd magához hívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: Halljátok és értsétek meg:
verso 11
nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az teszi tisztátalanná az embert.
verso 12
Akkor odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: Tudod, hogy ez a beszéd megbotránkoztatta a farizeusokat?
verso 13
Ő pedig így válaszolt: Minden palántát kiszaggatnak, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett.
verso 14
Hagyjátok őket, vak létükre világtalanokat vezetnek. Ha pedig vak vezeti a világtalant, mind a ketten a verembe esnek.
verso 15
Péter arra kérte: Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot!
verso 16
Jézus pedig így szólt: Hát még ti is értetlenek vagytok?
verso 17
Nem értitek, hogy mindaz, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül?
verso 18
Ami azonban a szájból jön ki, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert.
verso 19
Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások.
verso 20
Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az nem teszi tisztátalanná az embert, hogy mosdatlan kézzel eszik.
verso 21
Jézus eltávozott onnan, Tírusz és Szidón vidékeire vonult vissza.
verso 22
És íme, egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, így kiáltott fel: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri az ördög.
verso 23
Ő pedig egy szót sem felelt. Tanítványai odamentek hozzá, és kérték: Küldd el őt, mert kiabál utánunk!
verso 24
De ő így felelt: Én csak az Izráel házának elveszett juhaihoz küldettem.
verso 25
Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, légy segítségül nekem!
verso 26
Ő erre így válaszolt: Nem jó a fiak kenyerét elvenni és odavetni az ebeknek.
verso 27
Az pedig azt mondta: Úgy van, Uram, de hiszen az ebek is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból!
verso 28
Ekkor Jézus azt mondta neki: Asszony, nagy a te hited! Legyen neked a te akaratod szerint. És leánya meggyógyult attól a pillanattól fogva.
verso 29
Onnan eltávozva a Galileai-tenger mellé ment Jézus. Felment a hegyre, és ott leült.
verso 30
És nagy sokaság ment hozzá. Magukkal vittek sok sántát, vakot, némát, csonkát és mindenféle nyomorékot, és odahelyezték őket Jézus lába elé; ő pedig mindnyájukat meggyógyította.
verso 31
A sokaság álmélkodott, amikor látták, hogy a némák beszélnek, a csonkák éppé válnak, a sánták járnak, a vakok látnak; és dicsőítették Izráel Istenét.
verso 32
Jézus pedig előszólította tanítványait, és azt mondta: Szánakozom ezen a sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniük. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy ki ne dőljenek az úton.
verso 33
És tanítványai ezt mondták: Honnan volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ilyen nagy sokaságot?
verso 34
Jézus azt kérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Azt válaszolták: Hét; és néhány halunk.
verso 35
Megparancsolta hát a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre.
verso 36
Majd vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte, és odaadta a tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
verso 37
És mindnyájan ettek és jóllaktak, majd összeszedték a maradék darabokat, hét tele kosárral.
verso 38
Akik pedig ettek, négyezren voltak férfiak, az asszonyokon és gyermekeken kívül.
verso 39
Azután elbocsátotta a sokaságot, beszállt a hajóba, és elment Magdala vidékére.
Libros
