Máté evangéliuma
capítulo 27
verso 1
Virradatkor a főpapok és a nép vénei valamennyien úgy határoztak, hogy Jézust halálra adják.
verso 2
Megkötözték, elvezették, és átadták Poncius Pilátusnak, a helytartónak.
verso 3
Amikor Júdás, aki őt elárulta, látta, hogy elítélték, megbánta dolgát, visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek,
verso 4
és ezt mondta: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig így válaszoltak: Mi közünk hozzá? Ez a te dolgod.
verso 5
Ő pedig eldobva az ezüstpénzeket a templomban, eltávozott; elment, és felakasztotta magát.
verso 6
A főpapok pedig felszedték az ezüstpénzeket, és azt mondták: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.
verso 7
Majd úgy döntöttek, hogy megvásárolják azon a fazekas mezejét idegenek számára temetőnek.
verso 8
Ezért hívják ezt a mezőt Vérmezőnek mind e mai napig.
verso 9
Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása, aki így szólt: És vették a harminc ezüstpénzt, a felbecsültnek árát, akit Izráel fiai ennyire becsültek,
verso 10
és odaadták azt a fazekas mezejéért, amint az Úr rendelte nekem.
verso 11
Jézus pedig ott állt a helytartó előtt, és a helytartó azt kérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Mire Jézus így válaszolt: Te mondod.
verso 12
Amikor pedig a főpapok és a vének vádolták őt, semmit sem felelt.
verso 13
Akkor azt mondta neki Pilátus: Nem hallod, mennyi bizonyságot tesznek ellened?
verso 14
És nem felelt neki egyetlen szót sem, úgyhogy a helytartó igen elcsodálkozott.
verso 15
Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, azt, akit akartak.
verso 16
Volt pedig akkor egy hírhedt foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.
verso 17
Amikor azért egybegyülekeztek, azt mondta nekik Pilátus: Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak?
verso 18
Mert jól tudta, hogy irigységből adták át neki.
verso 19
Amíg az ítélőszékben ült, felesége azt üzente neki: Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta!
verso 20
A főpapok és a vének pedig rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.
verso 21
Amikor a helytartó azt kérdezte tőlük: „A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek?”, azt válaszolták: Barabbást.
verso 22
És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak hívnak? – kérdezte tovább Pilátus. Erre mindnyájan azt mondták: Feszíttessék meg!
verso 23
De mi rosszat tett? – mondta a helytartó, mire azok még inkább kiáltoztak: Feszíttessék meg!
verso 24
Amikor Pilátus látta, hogy semmire sem megy, sőt még nagyobb zavargás támad, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: Ártatlan vagyok ez igaz ember vérétől. Ti lássátok!
verso 25
Erre az egész nép azt mondta: Az ő vére rajtunk és a mi fiainkon!
verso 26
Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy megfeszíttessék.
verso 27
Akkor a helytartó katonái átvitték Jézust a helytartóságra, és köréje gyűjtötték az egész csapatot.
verso 28
Levetkőztették, bíbor palástot adtak rá,
verso 29
tövisből font koronát tettek a fejére és nádszálat a jobb kezébe. Majd térdet hajtva előtte, így csúfolták: Üdvöz légy, zsidók királya!
verso 30
Aztán leköpdösték, elvették tőle a nádszálat, és a fejéhez verdesték.
verso 31
Miután kigúnyolták, levették róla a palástot, a saját ruháiba öltöztették, és elvitték, hogy megfeszítsék.
verso 32
Kifelé menet pedig találkoztak egy Simon nevű cirénei emberrel, akit arra kényszerítettek, hogy vigye az ő keresztjét.
verso 33
Amikor eljutottak arra a helyre, amelyet Golgotának, azaz Koponya-helynek neveznek,
verso 34
epével kevert bort adtak neki inni, amelyet megízlelt, de nem akart meginni.
verso 35
Miután megfeszítették, sorsot vetve megosztoztak ruháin,
verso 37
Feje fölé helyezték írásba foglalva elítélésének okát: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.
verso 38
Vele együtt két gonosztevőt is megfeszítettek, egyiket jobb, a másikat bal kéz felől.
verso 39
Az arra menők pedig fejüket csóválva szidalmazták őt,
verso 40
és ezt mondták: Te, ki lerontod a templomot, és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!
verso 41
Hasonlóképpen csúfolódtak a főpapok is az írástudókkal és a vénekkel együtt, és ezt mondták:
verso 42
Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk neki.
verso 43
Bízott az Istenben, hát mentse meg most, ha akarja, hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.
verso 44
A vele együtt megfeszített gonosztevők is így gyalázkodtak.
verso 45
Hat órától pedig kilenc óráig sötétség lett az egész földön.
verso 46
Kilenc óra tájban Jézus hangosan így kiáltott fel: „Elói, elói, lámá sabaktáni!” Azaz: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”
verso 47
Némelyek pedig az ott állók közül, akik ezt hallották, így szóltak: Illést hívja.
verso 48
Egyikük nyomban odafutott, vett egy ecettel teli szivacsot, és egy nádszálra tűzve inni adott neki.
verso 49
A többiek pedig ezt mondták: Hagyd el, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!
verso 50
Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
verso 51
És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. A föld is megrendült, és a sziklák megrepedeztek.
verso 52
Sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szent teste feltámadt.
verso 53
Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
verso 54
A százados pedig és akik vele őrizték Jézust, látva a földrengést és a történteket, igen megrémültek, és azt mondták: Valóban Isten Fia volt ez!
verso 55
Sok asszony volt ott, akik távolról szemlélték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki.
verso 56
Köztük volt a magdalai Mária és Mária, Jakab és József anyja, valamint Zebedeus fiainak anyja.
verso 57
Amikor pedig beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak,
verso 58
felkereste Pilátust, és elkérte Jézus testét. Pilátus elrendelte, hogy adják ki neki.
verso 59
József magához vette a testet, begöngyölte egy tiszta gyolcsba,
verso 60
és elhelyezte a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. A sír szájára egy nagy követ hengerített, és elment.
verso 61
Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.
verso 62
Másnap pedig, amely péntekre következik, összegyűltek a főpapok és a farizeusok Pilátusnál,
verso 63
és azt mondták: Uram, emlékezünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: Harmadnapra feltámadok.
verso 64
Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy tanítványai odamenjenek, ellopják őt, és azt mondják a népnek, hogy feltámadt a halálból. Ez az utolsó csalás rosszabb lenne az elsőnél.
verso 65
De Pilátus azt mondta nekik: Van őrségetek, menjetek és őriztessétek, ahogy tudjátok!
verso 66
Erre ők elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel őriztették a sírt.
Libros
