Máté evangéliuma

chapter 15


Chapters:


verse #1

Akkor írástudók és farizeusok jöttek Jézushoz Jeruzsálemből, és ezt mondták:


verse #2

Miért szegik meg a te tanítványaid a vének hagyományát? Mert nem mosnak kezet evés előtt.


verse #3

Ő pedig így felelt nekik: Ti meg miért szegitek meg az Isten parancsolatát a ti hagyományotok által?


verse #4

Mert Isten azt parancsolta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki apját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.


verse #5

Ti pedig ezt mondjátok: Aki apjának vagy anyjának ezt mondja: áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek – az ilyennek nem kell tisztelnie apját vagy anyját.


verse #6

Így teszitek érvénytelenné Isten törvényét a hagyományotok által.


verse #7

Képmutatók! Helyesen prófétált felőletek Ézsaiás, amikor ezt mondta:


verse #8

Ez a nép szájával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.


verse #9

Pedig hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai.


verse #10

Majd magához hívta a sokaságot, és így szólt hozzájuk: Halljátok és értsétek meg:


verse #11

nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az teszi tisztátalanná az embert.


verse #12

Akkor odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: Tudod, hogy ez a beszéd megbotránkoztatta a farizeusokat?


verse #13

Ő pedig így válaszolt: Minden palántát kiszaggatnak, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett.


verse #14

Hagyjátok őket, vak létükre világtalanokat vezetnek. Ha pedig vak vezeti a világtalant, mind a ketten a verembe esnek.


verse #15

Péter arra kérte: Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot!


verse #16

Jézus pedig így szólt: Hát még ti is értetlenek vagytok?


verse #17

Nem értitek, hogy mindaz, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül?


verse #18

Ami azonban a szájból jön ki, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert.


verse #19

Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások.


verse #20

Ezek teszik tisztátalanná az embert. De az nem teszi tisztátalanná az embert, hogy mosdatlan kézzel eszik.


verse #21

Jézus eltávozott onnan, Tírusz és Szidón vidékeire vonult vissza.


verse #22

És íme, egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, így kiáltott fel: Uram, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri az ördög.


verse #23

Ő pedig egy szót sem felelt. Tanítványai odamentek hozzá, és kérték: Küldd el őt, mert kiabál utánunk!


verse #24

De ő így felelt: Én csak az Izráel házának elveszett juhaihoz küldettem.


verse #25

Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, légy segítségül nekem!


verse #26

Ő erre így válaszolt: Nem jó a fiak kenyerét elvenni és odavetni az ebeknek.


verse #27

Az pedig azt mondta: Úgy van, Uram, de hiszen az ebek is esznek az uruk asztaláról lehulló morzsákból!


verse #28

Ekkor Jézus azt mondta neki: Asszony, nagy a te hited! Legyen neked a te akaratod szerint. És leánya meggyógyult attól a pillanattól fogva.


verse #29

Onnan eltávozva a Galileai-tenger mellé ment Jézus. Felment a hegyre, és ott leült.


verse #30

És nagy sokaság ment hozzá. Magukkal vittek sok sántát, vakot, némát, csonkát és mindenféle nyomorékot, és odahelyezték őket Jézus lába elé; ő pedig mindnyájukat meggyógyította.


verse #31

A sokaság álmélkodott, amikor látták, hogy a némák beszélnek, a csonkák éppé válnak, a sánták járnak, a vakok látnak; és dicsőítették Izráel Istenét.


verse #32

Jézus pedig előszólította tanítványait, és azt mondta: Szánakozom ezen a sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniük. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy ki ne dőljenek az úton.


verse #33

És tanítványai ezt mondták: Honnan volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ilyen nagy sokaságot?


verse #34

Jézus azt kérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Azt válaszolták: Hét; és néhány halunk.


verse #35

Megparancsolta hát a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre.


verse #36

Majd vette a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte, és odaadta a tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.


verse #37

És mindnyájan ettek és jóllaktak, majd összeszedték a maradék darabokat, hét tele kosárral.


verse #38

Akik pedig ettek, négyezren voltak férfiak, az asszonyokon és gyermekeken kívül.


verse #39

Azután elbocsátotta a sokaságot, beszállt a hajóba, és elment Magdala vidékére.

Chapters:


Books