Máté evangéliuma

chapter 22


Chapters:


verse #1

Jézus ismét példázatokban szólt hozzájuk:


verse #2

Hasonló a mennyek országa a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.


verse #3

Elküldte szolgáit, hogy a hivatalosokat meghívják a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni.


verse #4

Ekkor más szolgákat küldött, hogy mondják meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre!


verse #5

De azok mit sem törődve ezzel elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe.


verse #6

A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket.


verse #7

A király ekkor haragra gerjedt, elküldte hadait, elvesztette a gyilkosokat, és városukat fölégette.


verse #8

Majd azt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a hivatalosok nem voltak rá méltók.


verse #9

Menjetek azért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok el a menyegzőre.


verse #10

Kimentek azért a szolgák az utakra, és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. És megtelt a menyegző vendégekkel.


verse #11

Amikor bement a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája.


verse #12

Így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, holott nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.


verse #13

Akkor a király azt mondta a szolgáinak: Vigyétek el, és kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.


verse #14

Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.


verse #15

Ekkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak, hogyan fogják meg őt beszédében.


verse #16

Majd elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, az Isten útját igaz módon tanítod, és senkire sem vagy tekintettel, mert nem az emberek személyére nézel.


verse #17

Mondd meg azért nekünk, mit gondolsz: szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?


verse #18

Jézus pedig, ismerve álnokságukat, így szólt: Mit kísértetek engem, képmutatók?


verse #19

Mutassatok nekem egy adópénzt! Azok pedig odavittek neki egy dénárt.


verse #20

Ekkor azt kérdezte tőlük: Kié ez a kép és a felirat?


verse #21

Azt felelték: A császáré. Akkor azt mondta nekik: Adjátok meg azért a császárnak azt, ami a császáré, Istennek pedig azt, ami az Istené!


verse #22

Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, majd otthagyták, és elmentek.


verse #23

Azon a napon a szadduceusok is felkeresték, akik azt állították, hogy nincs feltámadás, és egy kérdést intéztek hozzá:


verse #24

Mester, Mózes azt mondta: ha valaki gyermekek nélkül hal meg, a testvére vegye el annak feleségét, és támasszon utódot testvérének.


verse #25

Volt pedig nálunk hét testvér, és az első, miután megházasodott, meghalt, és mivelhogy nem volt utóda, feleségét a testvérére hagyta.


verse #26

Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, és így egészen a hetedikig.


verse #27

Végül az asszony is meghalt.


verse #28

A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony, mert mind a hétnek felesége volt?


verse #29

Jézus így válaszolt nekik: Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát.


verse #30

Mert a feltámadáskor nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint Isten angyalai a mennyben.


verse #31

A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok, amit Isten mondott nektek, amikor így szólt:


verse #32

„Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene”? Isten pedig nem a halottaknak, hanem az élőknek az Istene.


verse #33

Amikor a sokaság ezt hallotta, elálmélkodott a tanításán.


verse #34

A farizeusok pedig amikor meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, összegyűltek,


verse #35

majd egy törvénytudó közülük, próbára akarva tenni őt, megkérdezte tőle:


verse #36

Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?


verse #37

Jézus pedig így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.


verse #38

Ez az első és nagy parancsolat.


verse #39

Ehhez hasonló a második: Szeresd felebarátodat, mint magadat.


verse #40

E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.


verse #41

Most, hogy a farizeusok így összegyűltek, megkérdezte tőlük Jézus:


verse #42

Hogyan vélekedtek Krisztusról, kinek a fia? Azt mondták neki: Dávidé.


verse #43

Ismét kérdezte őket: De hát hogyan hívhatja őt Dávid a Lélek által urának, amikor azt mondja, hogy


verse #44

szólt az Úr az én Uramnak: ülj jobbom felől, míg ellenségeidet lábad alá nem vetem.


verse #45

Ha tehát Dávid Urának hívja őt, hogyan lehet neki fia?


verse #46

Erre senki sem tudott felelni neki egyetlenegy szót sem. Attól a naptól fogva nem is mert kérdezni tőle többé senki semmit.

Chapters:


Books