Máté evangéliuma
22. fejezet
1. vers
Jézus ismét példázatokban szólt hozzájuk:
2. vers
Hasonló a mennyek országa a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.
3. vers
Elküldte szolgáit, hogy a hivatalosokat meghívják a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni.
4. vers
Ekkor más szolgákat küldött, hogy mondják meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre!
5. vers
De azok mit sem törődve ezzel elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe.
6. vers
A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket.
7. vers
A király ekkor haragra gerjedt, elküldte hadait, elvesztette a gyilkosokat, és városukat fölégette.
8. vers
Majd azt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a hivatalosok nem voltak rá méltók.
9. vers
Menjetek azért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok el a menyegzőre.
10. vers
Kimentek azért a szolgák az utakra, és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. És megtelt a menyegző vendégekkel.
11. vers
Amikor bement a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája.
12. vers
Így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, holott nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.
13. vers
Akkor a király azt mondta a szolgáinak: Vigyétek el, és kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
14. vers
Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
15. vers
Ekkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak, hogyan fogják meg őt beszédében.
16. vers
Majd elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, az Isten útját igaz módon tanítod, és senkire sem vagy tekintettel, mert nem az emberek személyére nézel.
17. vers
Mondd meg azért nekünk, mit gondolsz: szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
18. vers
Jézus pedig, ismerve álnokságukat, így szólt: Mit kísértetek engem, képmutatók?
19. vers
Mutassatok nekem egy adópénzt! Azok pedig odavittek neki egy dénárt.
20. vers
Ekkor azt kérdezte tőlük: Kié ez a kép és a felirat?
21. vers
Azt felelték: A császáré. Akkor azt mondta nekik: Adjátok meg azért a császárnak azt, ami a császáré, Istennek pedig azt, ami az Istené!
22. vers
Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, majd otthagyták, és elmentek.
23. vers
Azon a napon a szadduceusok is felkeresték, akik azt állították, hogy nincs feltámadás, és egy kérdést intéztek hozzá:
24. vers
Mester, Mózes azt mondta: ha valaki gyermekek nélkül hal meg, a testvére vegye el annak feleségét, és támasszon utódot testvérének.
25. vers
Volt pedig nálunk hét testvér, és az első, miután megházasodott, meghalt, és mivelhogy nem volt utóda, feleségét a testvérére hagyta.
26. vers
Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, és így egészen a hetedikig.
28. vers
A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony, mert mind a hétnek felesége volt?
29. vers
Jézus így válaszolt nekik: Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát.
30. vers
Mert a feltámadáskor nem házasodnak, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint Isten angyalai a mennyben.
31. vers
A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok, amit Isten mondott nektek, amikor így szólt:
32. vers
„Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene”? Isten pedig nem a halottaknak, hanem az élőknek az Istene.
33. vers
Amikor a sokaság ezt hallotta, elálmélkodott a tanításán.
34. vers
A farizeusok pedig amikor meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, összegyűltek,
35. vers
majd egy törvénytudó közülük, próbára akarva tenni őt, megkérdezte tőle:
36. vers
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37. vers
Jézus pedig így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38. vers
Ez az első és nagy parancsolat.
39. vers
Ehhez hasonló a második: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40. vers
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
41. vers
Most, hogy a farizeusok így összegyűltek, megkérdezte tőlük Jézus:
42. vers
Hogyan vélekedtek Krisztusról, kinek a fia? Azt mondták neki: Dávidé.
43. vers
Ismét kérdezte őket: De hát hogyan hívhatja őt Dávid a Lélek által urának, amikor azt mondja, hogy
44. vers
szólt az Úr az én Uramnak: ülj jobbom felől, míg ellenségeidet lábad alá nem vetem.
45. vers
Ha tehát Dávid Urának hívja őt, hogyan lehet neki fia?
46. vers
Erre senki sem tudott felelni neki egyetlenegy szót sem. Attól a naptól fogva nem is mert kérdezni tőle többé senki semmit.
Könyvek
