Máté evangéliuma
12. fejezet
1. vers
Abban az időben vetéseken haladt át Jézus szombaton; tanítványai pedig megéheztek, és elkezdtek kalászokat tépdesni és enni.
2. vers
Amikor látták ezt a farizeusok, azt mondták neki: Íme, a te tanítványaid azt teszik, amit nem szabad szombaton tenni.
3. vers
Ő pedig így felelt: Nem olvastátok-e, mit cselekedett Dávid és az ő kísérete, amikor megéhezett?
4. vers
Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szent kenyereket, amelyeket nem lett volna szabad megennie sem neki, sem azoknak, akik vele voltak, hanem csak a papoknak?
5. vers
Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok megszegik a szombatot a templomban, és mégsem vétkeznek?
6. vers
Mondom nektek, hogy nagyobb van itt a templomnál.
7. vers
Ha pedig tudnátok, mit jelent ez: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot”, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat.
8. vers
Mert az Emberfia a szombatnak is ura.
9. vers
Eltávozott onnan, és a zsinagógájukba ment,
10. vers
ahol volt egy sorvadt kezű ember. Azért, hogy vádolhassák Jézust, megkérdezték tőle: Szabad-e szombaton gyógyítani?
11. vers
Ő pedig így felelt: Ha közületek valakinek van egy juha, és az szombaton verembe esik, ki az, aki meg nem ragadja, és ki nem húzza?
12. vers
Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombaton jót cselekedni.
13. vers
Akkor azt mondta annak az embernek: Nyújtsd ki a kezed! Az kinyújtotta, és íme, olyan ép lett, mint a másik.
14. vers
A farizeusok pedig kimentek, és tanácsot tartottak ellene, hogyan pusztítsák el.
15. vers
Amikor Jézus ezt észrevette, visszavonult onnan. Sokan követték, és ő mindnyájukat meggyógyította;
16. vers
majd szigorúan megparancsolta nekik, hogy mindezt ne hozzák nyilvánosságra,
17. vers
hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta mondása, aki így szólt:
18. vers
Íme, az én szolgám, akit választottam, akit szeretek, és akiben gyönyörködöm. Lelkemet adom neki, és ítéletet hirdet a pogányoknak.
19. vers
Nem vitatkozik és nem kiált, az utcákon senki sem hallja szavát.
20. vers
A megrepedt nádat nem töri el, és a pislogó mécsest nem oltja ki, míg az ítéletet diadalra nem viszi.
21. vers
Az ő nevében reménykednek a pogányok.
22. vers
Akkor egy vak és néma megszállottat hoztak eléje, és ő meggyógyította azt, úgyhogy a vak és néma látott is, beszélt is.
23. vers
Az egész sokaság elcsodálkozott, és ezt mondta: Talán csak nem ez a Dávid fia?
24. vers
A farizeusok ennek hallatára így szóltak: Ez csak Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzheti ki az ördögöket.
25. vers
Jézus pedig, aki ismerte gondolataikat, ezt mondta: Minden ország, amely önmagával meghasonlik, elpusztul, és egyetlen város vagy háznép sem marad meg, amely meghasonlik önmagával.
26. vers
Márpedig ha a Sátán űzi ki a Sátánt, akkor meghasonlott önmagával. Hogyan állhat fenn akkor az ő országa?
27. vers
És ha én Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Azért ők lesznek a ti bíráitok!
28. vers
Ha pedig én Isten Lelkének segítségével űzöm ki az ördögöket, akkor már elérkezett hozzátok Isten országa.
29. vers
Avagy hogyan hatolhat be bárki az erős ember házába, és rabolhatja el annak kincseit, ha előbb meg nem kötözi, s úgy rabolja ki a házát?
30. vers
Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol.
31. vers
Azt mondom azért nektek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Lélek elleni káromlás nem nyer bocsánatot.
32. vers
Még az is részesül bocsánatban, aki az Emberfia ellen szól, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nincs bocsánat sem ezen, sem a jövendő világon.
33. vers
Vagy tegyétek a fát jóvá, és akkor a gyümölcse is jó, vagy hagyjátok a fát vadon, és akkor a gyümölcse is rossz. Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát.
34. vers
Mérges kígyók fajzatai! Hogyan is szólhatnátok gonosz létetekre jót? Mert a szív teljességéből szól a száj.
35. vers
A jó ember a maga jó kincseiből hozza elő a jókat. A gonosz ember pedig a maga gonosz raktárából hozza elő a gonosz dolgokat.
36. vers
De mondom nektek: Minden haszontalan beszédért számot adnak majd az emberek az ítélet napján.
37. vers
Mert a beszédedből ítélnek majd igaznak, és a beszédedből marasztalnak el téged.
38. vers
Ekkor az írástudók és farizeusok közül némelyek újból megszólaltak: Mester, jelt akarunk látni tőled!
39. vers
Ő pedig így válaszolt: Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt kíván, de nem adatik más jel neki, csak a Jónás próféta jele.
40. vers
Mert amint Jónás három nap és három éjjel volt a cethal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld gyomrában.
41. vers
A ninivei férfiak az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzedékkel, és megítélik, mivel ők megtértek Jónás prédikálására; és íme, nagyobb van itt Jónásnál!
42. vers
Dél királynője feltámad majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és megítéli, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy hallhassa Salamon bölcsességét; és íme, nagyobb van itt Salamonnál.
43. vers
Amikor pedig a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken kóborol, nyugalmat keres, de nem talál.
44. vers
Akkor ezt mondja: Visszatérek a házamba, ahonnan kijöttem. De odaérve üresen, kisöpörve és fölékesítve találja azt.
45. vers
Akkor elmegy, és maga mellé vesz hét másik lelket, magánál is gonoszabbakat, bemennek, és ott lakoznak; és annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az elsőnél. Így jár ez a gonosz nemzedék is.
46. vers
Még beszélt a sokasághoz, amikor anyja és testvérei megálltak odakint, és beszélni akartak vele.
47. vers
Valaki figyelmeztette: Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled.
48. vers
Ő azonban így felelt: Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?
49. vers
És kinyújtva kezét tanítványai felé ezt mondta: Íme, az én anyám és az én testvéreim!
50. vers
Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fiútestvérem, nőtestvérem és anyám.
Könyvek
