Máté evangéliuma
14. fejezet
1. vers
Abban az időben hallotta Jézus hírét Heródes, a negyedes fejedelem,
2. vers
és azt mondta szolgáinak: Keresztelő János ez, ő támadt fel a halálból, és azért működnek benne csodatevő erők.
3. vers
Tudniillik Heródes elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és tömlöcbe vettette felesége, Heródiás kedvéért, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége.
4. vers
Mert ezt mondta neki János: Nem szabad neked vele élned.
5. vers
Ezért meg akarta őt öletni, de félt a sokaságtól, mert az prófétaként tisztelte.
6. vers
Amikor azonban egyszer Heródes születésnapját ünnepelték, Heródiás leánya táncolt előttük, és úgy megtetszett Heródesnek,
7. vers
hogy esküvel fogadta: bármit kér, megadja neki.
8. vers
Az pedig anyja rábeszélésére így szólt: Add ide nekem egy tálon Keresztelő János fejét!
9. vers
Ekkor a király igen megszomorodott, de esküjéért és a vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda.
10. vers
Elküldött a börtönbe, és lefejeztette Jánost,
11. vers
majd elhozták a fejét egy tálon, és odaadták a leánynak, ő meg az anyjához vitte.
12. vers
Tanítványai pedig eljöttek, elvitték a holttestet, és eltemették, majd elmentek, és megvitték a hírt Jézusnak.
13. vers
Amikor ezt meghallotta Jézus, elment onnan hajón egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ezt hallva gyalog követte őt a városokból.
14. vers
Amikor Jézus kiszállt, nagy sokaságot látott maga körül, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket.
15. vers
Amikor esteledett, odamentek hozzá a tanítványai, és azt mondták: Puszta hely ez, és az idő már későre jár; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba, és vegyenek maguknak élelmet.
16. vers
Jézus azonban azt mondta nekik: Nem szükséges elmenniük, ti adjatok nekik enni.
17. vers
Erre ők azt felelték: Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk.
18. vers
Ő pedig így szólt: Hozzátok ide!
19. vers
Akkor megparancsolta a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vette az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott, majd megtörte a kenyereket, a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak.
20. vers
Miután valamennyien ettek és jóllaktak, felszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral.
21. vers
Akik pedig ettek, mintegy ötezren voltak férfiak, az asszonyokon és gyermekeken kívül.
22. vers
És mindjárt meghagyta a tanítványainak, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot.
23. vers
Miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre, hogy magányosan imádkozzék. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.
24. vers
A hajó pedig már a tenger közepén küzdött a hullámokkal, mivelhogy ellenszél volt.
25. vers
Az éjszaka negyedik őrváltása idején odament hozzájuk Jézus a tengeren járva.
26. vers
Amikor meglátták a tanítványok, hogy ő a tengeren jár, megrémültek, és azt mondták: Kísértet ez! És félelmükben kiáltoztak.
27. vers
De Jézus azonnal megszólította őket: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!
28. vers
Péter pedig így válaszolt: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vízen.
29. vers
Ő pedig azt mondta: Jöjj! Erre Péter kiszállt a hajóból, és a vízen járva Jézus felé tartott.
30. vers
De látva a szelet, megrémült, és süllyedni kezdett. Rémülten kiáltott: Uram, ments meg!
31. vers
Jézus pedig azonnal kinyújtotta kezét, megragadta őt, és azt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?
32. vers
És amint beszálltak a hajóba, elállt a szél.
33. vers
A hajóban levők pedig leborultak előtte, és ezt mondták: Bizony, Isten Fia vagy!
34. vers
Átkelve a vízen Genezáret földjére jutottak.
35. vers
Amikor annak a helynek a lakosai felismerték őt, szétküldtek az egész környékre, minden beteget odavittek hozzá,
36. vers
és kérték őt, hogy csak a ruhája szegélyét érinthessék. És akik érintették, mindnyájan meggyógyultak.
Könyvek
