Máté evangéliuma
18. fejezet
1. vers
Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz ezzel a kérdéssel: Ki a nagyobb a mennyek országában?
2. vers
Erre Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította,
3. vers
és így szólt: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.
4. vers
Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.
5. vers
És aki egy ilyen kisgyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.
6. vers
Aki pedig megbotránkoztat egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélyére vessék.
7. vers
Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert elkerülhetetlen, hogy botránkozások legyenek, de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik!
8. vers
Ha a kezed vagy lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat, és vesd el magadtól. Jobb neked, ha sántán vagy csonkán mégy az életre, mint két kézzel vagy két lábbal az örök tűzre vettetned.
9. vers
És ha a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki és vesd el magadtól. Jobb neked fél szemmel az életre menned, mint két szemmel a gyehenna tüzére vettetned.
10. vers
Vigyázzatok, hogy e kicsinyek közül egyet se vessetek meg, mert mondom nektek, hogy az ő angyalaik a mennyben mindenkor látják az én mennyei Atyám arcát.
11. vers
Az Emberfia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett.
12. vers
Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és egy azok közül eltéved, az ember nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyeken, és nem megy-e el megkeresni azt, amelyik eltévedt?
13. vers
És ha történetesen megtalálja, bizony mondom nektek, jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek.
14. vers
Így a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.
15. vers
Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el, és fedd meg őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát.
16. vers
Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék meg minden szó.
17. vers
Ha azokra sem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek. Ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány vagy a vámszedő.
18. vers
Bizony mondom nektek, amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, és amit feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.
19. vers
Ismét mondom nektek, hogy ha ketten közületek egyetértenek a földön bármely dolog felől, amit csak kérnek, megadja nekik az én mennyei Atyám.
20. vers
Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
21. vers
Ekkor Péter odament hozzá, és azt kérdezte: Uram, hányszor vétkezhet az én atyámfia ellenem, és hányszor kell megbocsátanom neki? Még hétszer is?
22. vers
Jézus így válaszolt: Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem még hetvenhétszer is.
23. vers
Mert hasonló a mennyek országa a királyhoz, aki számadást tartott a szolgáival.
24. vers
Amikor megkezdte a számonkérést, eléje vittek egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa.
25. vers
Mivel nem tudott miből fizetni, megparancsolta annak ura, hogy adják el őt is, feleségét is, gyermekeit is és mindenét, amije csak van, hogy fizethessen.
26. vers
Ekkor a szolga térdre esve könyörgött: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked!
27. vers
Az úr pedig megszánta azt a szolgát, elbocsátotta, sőt az adósságát is elengedte.
28. vers
Ahogy kiment az a szolga, találkozott az egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol!
29. vers
Szolgatársa ekkor térdre esve könyörgött: Légy türelemmel hozzám, és megfizetek neked.
30. vers
De ő nem engedett, hanem elment, és börtönbe vettette azt, amíg meg nem fizeti tartozását.
31. vers
Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, felháborodtak, és elmentek jelenteni uruknak a történteket.
32. vers
Akkor maga elé hívatta őt az ura, és azt mondta neki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem neked a te könyörgésedre.
33. vers
Nem kellett volna neked is könyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is könyörültem rajtad?
34. vers
És haragjában ura átadta őt a hóhéroknak, míg minden tartozását meg nem fizeti.
35. vers
Így cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívből meg nem bocsátotok atyátokfiainak.
Könyvek
