Máté evangéliuma

capitolul 18


Capitole:


versetul 1

Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz ezzel a kérdéssel: Ki a nagyobb a mennyek országában?


versetul 2

Erre Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította,


versetul 3

és így szólt: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.


versetul 4

Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.


versetul 5

És aki egy ilyen kisgyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.


versetul 6

Aki pedig megbotránkoztat egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélyére vessék.


versetul 7

Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert elkerülhetetlen, hogy botránkozások legyenek, de jaj annak az embernek, aki által a botránkozás esik!


versetul 8

Ha a kezed vagy lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat, és vesd el magadtól. Jobb neked, ha sántán vagy csonkán mégy az életre, mint két kézzel vagy két lábbal az örök tűzre vettetned.


versetul 9

És ha a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki és vesd el magadtól. Jobb neked fél szemmel az életre menned, mint két szemmel a gyehenna tüzére vettetned.


versetul 10

Vigyázzatok, hogy e kicsinyek közül egyet se vessetek meg, mert mondom nektek, hogy az ő angyalaik a menny­ben mindenkor látják az én mennyei Atyám arcát.


versetul 11

Az Emberfia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett.


versetul 12

Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és egy azok közül eltéved, az ember nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyeken, és nem megy-e el megkeresni azt, amelyik eltévedt?


versetul 13

És ha történetesen megtalálja, bizony mondom nektek, jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek.


versetul 14

Így a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.


versetul 15

Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el, és fedd meg őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát.


versetul 16

Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék meg minden szó.


versetul 17

Ha azokra sem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek. Ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány vagy a vámszedő.


versetul 18

Bizony mondom nektek, amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, és amit feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.


versetul 19

Ismét mondom nektek, hogy ha ketten közületek egyetértenek a földön bármely dolog felől, amit csak kérnek, megadja nekik az én mennyei Atyám.


versetul 20

Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.


versetul 21

Ekkor Péter odament hozzá, és azt kérdezte: Uram, hányszor vétkezhet az én atyámfia ellenem, és hányszor kell megbocsátanom neki? Még hétszer is?


versetul 22

Jézus így válaszolt: Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem még hetvenhétszer is.


versetul 23

Mert hasonló a mennyek országa a királyhoz, aki számadást tartott a szolgáival.


versetul 24

Amikor megkezdte a számonkérést, eléje vittek egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa.


versetul 25

Mivel nem tudott miből fizetni, megparancsolta annak ura, hogy adják el őt is, feleségét is, gyermekeit is és mindenét, amije csak van, hogy fizethessen.


versetul 26

Ekkor a szolga térdre esve könyörgött: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked!


versetul 27

Az úr pedig megszánta azt a szolgát, elbocsátotta, sőt az adósságát is elengedte.


versetul 28

Ahogy kiment az a szolga, találkozott az egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol!


versetul 29

Szolgatársa ekkor térdre esve könyörgött: Légy türelemmel hozzám, és megfizetek neked.


versetul 30

De ő nem engedett, hanem elment, és börtönbe vettette azt, amíg meg nem fizeti tartozását.


versetul 31

Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, felháborodtak, és elmentek jelenteni uruknak a történteket.


versetul 32

Akkor maga elé hívatta őt az ura, és azt mondta neki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem neked a te könyörgésedre.


versetul 33

Nem kellett volna neked is könyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is könyörültem rajtad?


versetul 34

És haragjában ura átadta őt a hóhéroknak, míg minden tartozását meg nem fizeti.


versetul 35

Így cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívből meg nem bocsátotok atyátokfiainak.

Capitole:


Cărți