Máté evangéliuma
21. fejezet
1. vers
Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez érkeztek, Jézus elküldött két tanítványt,
2. vers
és azt mondta nekik: Menjetek az előttetek levő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt. Oldjátok el, és vezessétek ide hozzám.
3. vers
Ha valaki bármit is szólna, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.
4. vers
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása, aki így szólt:
5. vers
Mondjátok meg Sion leányának: Íme, a te királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, teherhordó állat csikóján.
6. vers
A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, amint Jézus parancsolta.
7. vers
Elhozták a szamarat és annak csikóját, majd felsőruhájukat rájuk terítették, és ő ráült azokra.
8. vers
A sokaság legnagyobb része pedig felsőruháit az útra terítette, mások meg a fákról gallyakat vagdaltak, és az útra szórták.
9. vers
Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!
10. vers
És amikor bement Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és azt kérdezték: Kicsoda ez?
11. vers
A sokaság pedig azt mondta: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.
12. vers
Azután bement Jézus a templomba, és kiűzte mindazokat, akik árusítottak és vásároltak a templomban, és felborította a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit.
13. vers
Majd azt mondta nekik: Meg van írva: az én házamat imádság házának nevezik, ti pedig rablók barlangjává tettétek.
14. vers
Azután vakok és sánták mentek hozzá a templomban, és meggyógyította őket.
15. vers
Amikor pedig a főpapok és írástudók látták a csodákat, amelyeket cselekedett, és a gyermekeket, akik azt kiáltozták a templomban: „Hozsánna a Dávid fiának”, haragra gerjedtek,
16. vers
és azt mondták neki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus így felelt: Hallom. Sohasem olvastátok: gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?
17. vers
És otthagyva őket, kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.
18. vers
Reggel pedig a városba visszajövet megéhezett.
19. vers
Látott egy fügefát az út mellett, odament, de nem talált rajta semmit, csak levelet. Ekkor azt mondta annak: Soha többé ne teremjen rajtad gyümölcs! És a fügefa azonnal elszáradt.
20. vers
A tanítványok, akik látták ezt, csodálkozva kérdezték: Hogyan száradt el a fügefa olyan hirtelen?
21. vers
Jézus pedig így felelt: Bizony mondom nektek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak olyat tesztek, ami e fügefával történt, hanem ha azt mondjátok ennek a hegynek: kelj fel, és vesd magad a tengerbe, az is meglesz.
22. vers
Mindazt megkapjátok, amit imádságban hittel kértek.
23. vers
Amikor bement a templomba, és tanított, hozzá mentek a főpapok és a nép vénei, és azt kérdezték: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? Ki adta neked ezt a hatalmat?
24. vers
Jézus pedig így válaszolt: Én is kérdezek egy dolgot tőletek, amire ha megfeleltek, akkor én is megmondom nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
25. vers
János keresztsége honnan volt: a mennyből-e vagy emberektől? Azok pedig így tanakodtak magukban: ha azt mondjuk, hogy a mennyből, azt mondja majd nekünk: akkor miért nem hittetek neki?
26. vers
Ha pedig azt mondjuk, hogy az emberektől, félünk a sokaságtól, mert Jánost mindnyájan prófétának tartják.
27. vers
És azt felelték Jézusnak: Nem tudjuk. Erre ő így válaszolt: Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.
28. vers
De mi a véleményetek erről? Egy embernek két fia volt. Odament az elsőhöz, és azt mondta neki: Eredj, fiam, dolgozz ma a szőlőmben.
29. vers
Az pedig így felelt: Nem megyek, de azután meggondolta magát, és elment.
30. vers
A másikhoz is odament, és hasonlóképpen szólt. Az így válaszolt: Megyek, uram, de nem ment el.
31. vers
E kettő közül melyik teljesítette az apja akaratát? Így feleltek: Az első. Jézus erre azt mondta: Bizony mondom nektek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.
32. vers
Mert eljött hozzátok János, az igazság útjának képviselője, és nem hittetek neki, de a vámszedők és a parázna nők hittek neki; ti pedig, akik ezt láttátok, még ezután sem éreztetek bűnbánatot, hogy hittetek volna neki.
33. vers
Hallgassatok meg egy másik példázatot: Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, körülvette kerítéssel, borsajtót ásott benne, őrtornyot épített, és kiadta munkásoknak, majd elutazott.
34. vers
Amikor pedig elérkezett a gyümölcsérés ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést.
35. vers
De a munkások megfogták a szolgáit, és kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek.
36. vers
Erre más szolgákat küldött, többet, mint korábban, de ugyanígy bántak azokkal is.
37. vers
Utoljára pedig elküldte hozzájuk saját fiát, mondván: A fiamat meg fogják becsülni.
38. vers
De amikor a munkások meglátták a fiút, egymás között így beszéltek: Ez az örökös! Rajta, öljük meg, és foglaljuk el az örökségét.
39. vers
És megfogták, kivetették a szőlőn kívül, és megölték.
40. vers
Amikor majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz ezekkel a munkásokkal?
41. vers
Azt mondták neki: Mivel gonoszok, gonoszul elveszti őket, a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik a termést a maga idejében megadják neki.
42. vers
Erre Jézus azt mondta: Sohasem olvastátok az Írásokban, hogy amelyik követ az építők megvetették, az lett a szegletkő; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünk előtt?
43. vers
Azért azt mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét.
44. vers
És aki erre a kőre esik, az összezúzza magát, akire pedig ez ráesik, azt összetöri.
45. vers
Amikor a főpapok és a farizeusok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél.
46. vers
Szerették volna elfogni, de féltek a sokaságtól, mert a nép prófétának tartotta őt.
Könyvek
