Máté evangéliuma
26. fejezet
1. vers
Miután Jézus mindezeket a beszédeket elmondta, így szólt tanítványaihoz:
2. vers
Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a húsvéti ünnep, és az Emberfiát átadják, hogy megfeszítsék.
3. vers
Ekkor összegyűltek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap udvarába, akit Kajafásnak hívtak,
4. vers
és tanácsot tartottak, hogy Jézust csellel elfogják és megöljék.
5. vers
De azt mondták: Ne az ünnepen, hogy zendülés ne legyen a nép között.
6. vers
Amikor Jézus Betániában, a leprás Simon házánál volt,
7. vers
odament hozzá egy asszony, akinél drága kenetnek alabástromszelencéje volt, és amikor az asztalnál ült, a fejére öntötte a kenetet.
8. vers
Tanítványai pedig ennek láttán bosszankodtak, és azt mondták: Mire való ez a pazarlás?
9. vers
Mert eladhatták volna ezt nagy áron, és a szegényeknek adhatták volna.
10. vers
Jézus ezt észrevette, és így szólt hozzájuk: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem.
11. vers
Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek.
12. vers
Mert amikor ezt a kenetet a testemre öntötte, a temetésemre nézve tette.
13. vers
Bizony mondom nektek: Bárhol a világon hirdetik az evangéliumot, azt is elbeszélik, amit ő velem tett, az ő emlékezetére.
14. vers
Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, a főpapokhoz ment,
15. vers
és azt mondta: Mit adnátok nekem, ha a kezetekbe adnám őt? Azok pedig harminc ezüstpénzt számoltak ki neki.
16. vers
És ettől fogva alkalmat keresett, hogy elárulja őt.
17. vers
A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz mentek a tanítványok, és megkérdezték: Hol akarod megenni a húsvéti bárányt, hol készítsük el neked?
18. vers
Ő pedig így válaszolt: Menjetek be a városba egy bizonyos emberhez, és mondjátok meg neki, hogy a Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvétot tanítványaimmal.
19. vers
És úgy cselekedtek a tanítványok, amint Jézus parancsolta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt.
20. vers
Amikor pedig beesteledett, letelepedett a tizenkettővel.
21. vers
Evés közben így szólt: Bizony mondom nektek, egyikőtök elárul engem.
22. vers
Fölöttébb megszomorodtak, és elkezdték egyenként kérdezgetni: Csak nem én vagyok az, Uram?
23. vers
Ő pedig így válaszolt: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
24. vers
Az Emberfia jóllehet elmegy, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja; jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!
25. vers
Megszólalt Júdás is, aki elárulta őt, és azt kérdezte: Csak nem én vagyok az, Mester? Mire ő így válaszolt: Te mondtad.
26. vers
Amikor pedig ettek, Jézus vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: Vegyétek, egyétek, ez az én testem!
27. vers
Majd vette a poharat, hálát adott, átadta nekik, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan,
28. vers
mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.
29. vers
Mondom pedig nektek, hogy mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének terméséből mindama napig, amikor újat iszom veletek az én Atyám országában.
30. vers
Dicséretet énekeltek, majd kimentek az Olajfák hegyére.
31. vers
Akkor azt mondta nekik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai.
32. vers
De feltámadásom után előttetek megyek majd Galileába.
33. vers
Péter pedig azt mondta neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én soha meg nem botránkozom.
34. vers
Erre Jézus így válaszolt: Bizony mondom neked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem.
35. vers
Péter azt mondta: Ha meg kell veled halnom, akkor sem tagadlak meg téged. Hasonlóképpen szólt a többi tanítvány is.
36. vers
Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és azt mondta a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek, és amott imádkozom.
37. vers
És maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, s elkezdett szomorkodni és gyötrődni.
38. vers
Majd azt mondta nekik: Felette igen szomorú az én lelkem mindhalálig, maradjatok itt, és virrasszatok velem!
39. vers
Egy kissé előrement, arcra borult, és e szavakkal könyörgött: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár, mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.
40. vers
Majd visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és azt mondta Péternek: Ennyire nem tudtok vigyázni velem még egy órát sem?
41. vers
Vigyázzatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtlen.
42. vers
Ismét elment másodszor is, és könyörgött: Atyám, ha nem múlhat el tőlem ez a pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.
43. vers
Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük megnehezedett.
44. vers
És otthagyva őket ismét elment, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.
45. vers
Majd a tanítványaihoz ment, és azt mondta nekik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Íme, elközelgett az óra, és az Emberfiát a bűnösök kezébe adják.
46. vers
Keljetek fel, menjünk! Íme, elközelgett, aki elárul engem.
47. vers
És amikor még beszélt, íme, Júdás, egy a tizenkettő közül eljött, és vele együtt nagy sokaság fegyverekkel és botokkal a főpapoktól és a nép véneitől.
48. vers
Árulója pedig jelt adott nekik, mondva: Akit majd megcsókolok, ő az, őt kell elfognotok.
49. vers
Egyenesen Jézushoz ment, és így szólt: Üdvöz légy, Mester! – és megcsókolta.
50. vers
Jézus pedig azt mondta neki: Barátom, miért jöttél? Akkor odamentek hozzá, kezüket Jézusra vetették, és elfogták.
51. vers
És egy azok közül, akik Jézussal voltak, kezét kinyújtva szablyát rántott, és a főpap szolgájára csapott, levágva annak egyik fülét.
52. vers
De Jézus azt mondta neki: Tedd helyére szablyádat, mert akik fegyvert fognak, fegyver által kell elveszniük.
53. vers
Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém tizenkét sereg angyalnál is többet?
54. vers
De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell történnie?
55. vers
Majd abban az órában még így szólt a sokasághoz: Mint egy bűnöző ellen, úgy jöttetek fegyverekkel és botokkal, hogy elfogjatok. Mindennap templomotokban ültem és tanítottam, mégsem fogtatok el.
56. vers
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyták őt a tanítványok mind, és elfutottak.
57. vers
Azok pedig, akik elfogták Jézust, Kajafáshoz, a főpaphoz vitték, ahol az írástudók és a vének már összegyűltek.
58. vers
Péter pedig távolról követte őt egészen a főpap udvaráig, majd bement, és leült a szolgákkal, hogy lássa a fejleményeket.
59. vers
A főpapok pedig és a vének és az egész nagytanács hamis bizonyságot kerestek Jézus ellen, hogy megölhessék őt,
60. vers
de nem találtak, pedig sok hamis tanú jelentkezett. Utoljára pedig előjött két hamis tanú,
61. vers
akik azt vallották: Ez az ember azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt.
62. vers
A főpap fölkelt, és azt mondta neki: Semmit sem felelsz? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened?
63. vers
Jézus pedig hallgatott. És a főpap azt mondta neki: Az élő Istenre kényszerítlek téged, hogy mondd meg nekünk, ha te vagy a Krisztus, az Isten Fia!
64. vers
Jézus így válaszolt: Te mondtad. Sőt mondom nektek: Mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát az Istennek hatalmas jobbján ülni és eljönni az égnek felhőiben.
65. vers
Ekkor a főpap megszaggatta a ruháit, és azt mondta: Káromlást szólt. Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok káromlását.
66. vers
Mit gondoltok? Azok pedig így válaszoltak: Halálra méltó!
67. vers
Akkor szembeköpdösték, és arcul csapdosták, némelyek pedig botokkal verték,
68. vers
és azt mondták: Prófétáld meg nekünk, Krisztus, kicsoda az, aki üt téged!
69. vers
Péter pedig kint ült az udvaron, amikor odament hozzá egy szolgálóleány, és azt mondta: Te is a galileai Jézussal voltál!
70. vers
Ő pedig ezt mindenki előtt tagadta, mondván: Nem tudom, mit beszélsz.
71. vers
Amikor pedig kiment a tornácra, meglátta őt egy másik szolgálóleány, és azt mondta az ott levőknek: Ez is a názáreti Jézussal volt!
72. vers
És Péter ismét esküdözve tagadott, kijelentve: Nem is ismerem ezt az embert.
73. vers
Nem sokkal később pedig az ott álldogálók mentek hozzá, és ezt mondták Péternek: Bizony te is közülük való vagy, hiszen a beszéded is elárul téged.
74. vers
Ekkor átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem ezt az embert! És a kakas azonnal megszólalt.
75. vers
Ekkor Péter visszaemlékezett Jézus szavaira, aki ezt mondta neki: Mielőtt a kakas megszólalna, háromszor megtagadsz engem. Majd kiment, és keserves sírásra fakadt.
Könyvek
