Máté evangéliuma
17. fejezet
1. vers
Hat nap múlva Jézus magához vette Pétert, Jakabot és annak testvérét, Jánost, és felvitte őket magukban egy magas hegyre.
2. vers
És elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig fehér lett, mint a fényesség.
3. vers
És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele.
4. vers
Péter pedig megszólalt, és azt mondta Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, építek itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
5. vers
Még beszélt, amikor fényes felhő borította be őket, és szózat hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, őt hallgassátok.
6. vers
Amint a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és igen megijedtek.
7. vers
De Jézus hozzájuk lépett, megérintette őket, és így szólt: Keljetek fel, és ne féljetek!
8. vers
Akkor szemüket fölemelték, és senkit sem láttak, csak egyedül Jézust.
9. vers
Amikor a hegyről lejöttek, Jézus megparancsolta nekik: Senkinek se szóljatok e látomásról, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból.
10. vers
És megkérdezték a tanítványai: Miért mondják hát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?
11. vers
Ő pedig azt felelte: Illés csakugyan eljön előbb, és mindent helyreállít.
12. vers
De én azt mondom nektek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerték meg őt, hanem azt tették vele, amit akartak. Így kell az Emberfiának is szenvednie tőlük.
13. vers
Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszél.
14. vers
Amikor leértek a sokasághoz, egy ember odament hozzá, térdre borult előtte,
15. vers
és így szólt: Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és kegyetlenül szenved, gyakorta esik tűzbe és gyakorta vízbe.
16. vers
Elhoztam őt a tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.
17. vers
Jézus pedig azt mondta: Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Vezessétek őt ide hozzám!
18. vers
Jézus megdorgálta az ördögöt, és az kiment belőle, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában.
19. vers
Ekkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: Mi miért nem tudtuk kiűzni?
20. vers
Jézus pedig azt mondta nekik: A ti kicsinyhitűségetek miatt. Mert bizony mondom nektek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, az odamenne, és semmi sem volna lehetetlen nektek.
21. vers
Ez a fajta pedig nem megy ki, csak könyörgés és böjtölés által.
22. vers
Amikor pedig Galileában jártak, azt mondta nekik Jézus: Az Emberfia emberek kezébe adatik,
23. vers
megölik őt, de harmadnap feltámad. Ezen nagyon elszomorodtak.
24. vers
Amikor Kapernaumba értek, a templomi adószedők odamentek Péterhez, és azt kérdezték: A ti mesteretek nem fizeti a két drachmát?
25. vers
De igen – felelte. És amikor bement a házba, megelőzte őt a beszédben Jézus ezzel a kérdéssel: Mit gondolsz, Simon, a föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót: a fiaiktól vagy az idegenektől?
26. vers
Az idegenektől – hangzott a válasz. Tehát a fiak mentesek – mondta Jézus.
27. vers
– De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerpartra, vesd be a horgot, és húzd ki az első halat, amely ráakad. Ha annak száját felnyitod, egy státert találsz benne: vedd ki, és add oda nekik értem és érted.
Könyvek
