chapter 20
Mert hasonló a mennyek országa egy olyan gazdához, aki jókor reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlőjébe.
Megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, és elküldte őket a szőlőjébe.
Amikor három óra tájban megint kiment, látott másokat is tétlenül álldogálni a piacon.
És azt mondta nekik: Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom nektek.
Azok ki is mentek. Hat és kilenc óra tájban ismét kiment, és ugyanúgy cselekedett.
Tizenegy óra körül is kiment, és talált némelyeket, akik ott ácsorogtak, és azt mondta nekik: Miért álltok itt egész nap tétlenül?
Azt válaszolták: Mert senki sem fogadott fel minket. Akkor menjetek el ti is a szőlőbe – mondta nekik.
Amikor pedig beesteledett, így szólt a szőlő ura a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki bérüket, az utolsókon kezdve mind az elsőkig.
Akkor előjöttek a délután öt óraiak, és fejenként egy-egy dénárt kaptak.
Amikor aztán az elsők jöttek, azt gondolták, hogy ők többet kapnak, de ők is fejenként egy-egy dénárt kaptak.
Ahogy megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen.
Azt mondták: Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és egyenlőkké tetted őket velünk, akik a nap terhét hordoztuk és hőségét szenvedtük.
Ő pedig egyiküknek így felelt: Barátom, nem bánok igazságtalanul veled. Hát nem egy dénárban egyeztél meg velem?
Vedd, ami a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.
Hát nem szabad-e nekem a magaméval azt tennem, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?
Így lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók.
Amikor Jézus felment Jeruzsálembe, csak a tizenkét tanítványt vette maga mellé, és útközben azt mondta nekik:
Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és írástudóknak, majd halálra ítélik,
és a pogányok kezébe adják őt, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják, és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.
Ekkor hozzá ment Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit.
Ő pedig azt kérdezte: Mit akarsz? Az így felelt: Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől üljön a te országodban.
Jézus pedig így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Kiihatjátok-e azt a poharat, amelyet nekem kell majd kiinnom? Azt mondták: Kiihatjuk.
Ekkor ő így szólt: Az én poharamat kiisszátok ugyan, de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek az én Atyám elkészítette.
Amikor ezt a tíz meghallotta, megharagudott a két testvérre.
Jézus pedig előszólította őket, és ezt mondta: Tudjátok, hogy a fejedelmek uralkodnak népeiken, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk.
De ne így legyen közöttetek, hanem aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok,
és aki első akar lenni közöttetek, legyen a ti rabszolgátok.
Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét váltságul adja sokakért.
Amikor elmentek Jerikóból, nagy sokaság követte őt.
És két vak, aki az út mellett ült, amikor meghallotta, hogy Jézus arra megy el, így kiáltott: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!
A sokaság pedig rájuk szólt, hogy hallgassanak, de azok annál inkább kiáltották: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!
Jézus megállt, megszólította őket, és azt kérdezte: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?
Azt, Uram – felelték –, hogy megnyíljék a szemünk.
Jézus megszánta őket, megérintette a szemüket, és nyomban visszanyerték látásukat, és követték őt.