Máté evangéliuma

chapter 20


Chapters:


verse #1

Mert hasonló a mennyek országa egy olyan gazdához, aki jókor reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlőjébe.


verse #2

Megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, és elküldte őket a szőlőjébe.


verse #3

Amikor három óra tájban megint kiment, látott másokat is tétlenül álldogálni a piacon.


verse #4

És azt mondta nekik: Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom nektek.


verse #5

Azok ki is mentek. Hat és kilenc óra tájban ismét kiment, és ugyanúgy cselekedett.


verse #6

Tizenegy óra körül is kiment, és talált némelyeket, akik ott ácsorogtak, és azt mondta nekik: Miért álltok itt egész nap tétlenül?


verse #7

Azt válaszolták: Mert senki sem fogadott fel minket. Akkor menjetek el ti is a szőlőbe – mondta nekik.


verse #8

Amikor pedig beesteledett, így szólt a szőlő ura a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki bérüket, az utolsókon kezdve mind az elsőkig.


verse #9

Akkor előjöttek a délután öt óraiak, és fejenként egy-egy dénárt kaptak.


verse #10

Amikor aztán az elsők jöttek, azt gondolták, hogy ők többet kapnak, de ők is fejenként egy-egy dénárt kaptak.


verse #11

Ahogy megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen.


verse #12

Azt mondták: Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és egyenlőkké tetted őket velünk, akik a nap terhét hordoztuk és hőségét szenvedtük.


verse #13

Ő pedig egyiküknek így felelt: Barátom, nem bánok igazságtalanul veled. Hát nem egy dénárban egyeztél meg velem?


verse #14

Vedd, ami a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.


verse #15

Hát nem szabad-e nekem a magaméval azt tennem, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?


verse #16

Így lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók.


verse #17

Amikor Jézus felment Jeruzsálembe, csak a tizenkét tanítványt vette maga mellé, és útközben azt mondta nekik:


verse #18

Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és írástudóknak, majd halálra ítélik,


verse #19

és a pogányok kezébe adják őt, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják, és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.


verse #20

Ekkor hozzá ment Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit.


verse #21

Ő pedig azt kérdezte: Mit akarsz? Az így felelt: Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől üljön a te országodban.


verse #22

Jézus pedig így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Kiihatjátok-e azt a poharat, amelyet nekem kell majd kiinnom? Azt mondták: Kiihatjuk.


verse #23

Ekkor ő így szólt: Az én poharamat kiisszátok ugyan, de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek az én Atyám elkészítette.


verse #24

Amikor ezt a tíz meghallotta, megharagudott a két testvérre.


verse #25

Jézus pedig előszólította őket, és ezt mondta: Tudjátok, hogy a fejedelmek uralkodnak népeiken, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk.


verse #26

De ne így legyen közöttetek, hanem aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok,


verse #27

és aki első akar lenni közöttetek, legyen a ti rabszolgátok.


verse #28

Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét váltságul adja sokakért.


verse #29

Amikor elmentek Jerikóból, nagy sokaság követte őt.


verse #30

És két vak, aki az út mellett ült, amikor meghallotta, hogy Jézus arra megy el, így kiáltott: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!


verse #31

A sokaság pedig rájuk szólt, hogy hallgassanak, de azok annál inkább kiáltották: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!


verse #32

Jézus megállt, megszólította őket, és azt kérdezte: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?


verse #33

Azt, Uram – felelték –, hogy megnyíljék a szemünk.


verse #34

Jézus megszánta őket, megérintette a szemüket, és nyomban visszanyerték látásukat, és követték őt.

Chapters:


Books