chapter 18
Miután az izraeliták elfoglalták a földet, az egész közösség összegyűlt Silónál, és felállították ott a találkozás sátrát.
De az izraeliták közül még hét törzsnek nem osztották ki az örökségét.
Józsué ezért ezt mondta az izraelitáknak: „Meddig halogatjátok még, hogy bemenjetek a földre, melyet Jehova, az ősapáitok Istene adott nektek, és birtokba vegyétek azt?
Válasszatok ki minden törzsből három férfit, hogy elküldjem őket. Menjenek, járják be azt a földet, és térképezzék fel az örökségük felosztásához, aztán jöjjenek vissza hozzám.
Osszák fel azt maguk között hét részre. Júda marad a területén délen, és József háza is marad a területén északon.
Ti pedig készítsetek térképet a földről, hét részre osztva a területet, hozzátok ide nekem, és én sorsot vetek nektek Jehova, a mi Istenünk előtt.
A léviták nem kapnak örökséget köztetek, mert Jehova papsága az ő örökségük. Gád, Rúben és Manassé fél törzse pedig a Jordán keleti oldalán már megkapta az örökségét, melyet Mózes, Jehova szolgája adott nekik.”
Miközben induláshoz készülődtek a férfiak, akiknek fel kellett térképezniük a földet, Józsué ezt parancsolta nekik: „Menjetek, járjátok be a földet, készítsetek térképet róla, és térjetek vissza hozzám, én pedig itt, Silóban, Jehova előtt sorsot fogok vetni nektek.”
Erre a férfiak elmentek, bejárták a földet, és egy könyvben térképet készítettek róla a városokkal együtt, hét részre osztva a területet. Azután visszatértek Józsuéhoz a táborba, Silóba.
Józsué pedig sorsot vetett nekik Silóban Jehova előtt, és kiosztotta a földet az izraelitáknak. Mindenki megkapta a maga részét.
A sorsvetés alapján Benjámin törzsére került a sor, családonként. A sorsvetéssel nekik jutott terület Júda leszármazottai és József leszármazottai között volt.
Határuk északon a Jordánnál kezdődött, felment Jerikó északi lejtője felé, majd a hegyre nyugat felé, és továbbment Bét-Aven pusztájáig.
Onnan pedig a határ továbbment Lúz felé, elhaladt Lúz, vagyis Bétel déli lejtőjénél, majd lement Atarót-Addár felé a hegyen, mely Alsó-Bét-Horontól délre van.
És kijelölték a határt nyugaton, mely a Bét-Horonnal szemben lévő hegynél délre fordult. A határ Kirját-Baálnál, vagyis Kirját-Jeárimnál, Júda egyik városánál ért véget. Ez a nyugati oldal.
A déli oldal Kirját-Jeárim szélénél kezdődött, és nyugat felé húzódott. A határ Neftoah vizeinek a forrása felé tartott.
Lement a hegy lábáig, mely Hinnom fiának a völgyével szemben van, Refaim völgyének az északi részén, és lement a Hinnom-völgybe, a jebusziták lejtőjének a déli oldaláig, majd az Én-Rógelig.
Aztán észak felé húzták a határt Én-Semesig és Gelilótig, amely Adummim emelkedőjével szemben van, és lement Bohánnak, Rúben fiának a kövéig.
Továbbment az Araba előtti északi lejtő felé, majd lement az Arabáig.
És a határ Bét-Hogla északi lejtőjéig húzódott, a vége pedig a Sós-tenger északi öblénél volt, a Jordán déli végénél. Ez volt a déli határ.
Keleten a Jordán volt a határ. Ez volt Benjámin leszármazottainak az öröksége családonként. Ez volt a határuk körben.
Benjámin törzsének a városai családonként ezek voltak: Jerikó, Bét-Hogla, Emek-Kecic,
Bét-Araba, Cemáraim, Bétel,
Avvim, Pára, Ofra,
Kefár-Ammóni, Ofni és Géba. 12 város, és azok települései.
Gibeon, Ráma, Beérót,
Micpe, Kefira, Mócah,
Rékem, Jirpeél, Tarala,
Céla, Ha-Elef, a jebusziták városa, vagyis Jeruzsálem, Gibea és Kirját. 14 város, és azok települései.
Ez volt Benjámin leszármazottainak az öröksége családonként.