chapter 20
Majd Jehova így szólt Józsuéhoz:
„Mondd meg az izraelitáknak: »Válasszátok ki a menedékvárosokat, melyekről beszéltem nektek Mózes által,
hogy oda menekülhessen, aki nem szándékosan, vagyis véletlenül öl embert. Ezekben a városokban találhattok menedékre a vérbosszuló elől.
Aki embert ölt, meneküljön az egyik ilyen városba, álljon a város kapujába, és mondja el az ügyét a város véneinek. Ők fogadják be a városba, adjanak neki helyet, és lakjon velük.
Ha a vérbosszuló üldözőbe veszi azt, aki embert ölt, akkor ne szolgáltassák ki a vérbosszulónak, mert véletlenül ölte meg az embertársát, és nem gyűlölte őt azelőtt.
Maradjon abban a városban, míg a közösség nem tárgyalja az ügyét, és míg meg nem hal az akkori főpap. Ezután, aki embert ölt, visszatérhet a városba, ahonnan elmenekült. Bemehet a városába és a házába.«”
Szentnek nyilvánították tehát Kedest Galileában, Naftali hegyvidékén, Sikemet Efraim hegyvidékén és Kirját-Arbát, vagyis Hebront Júda hegyvidékén.
A Jordán vidékén, Jerikótól keletre, kiválasztották Rúben törzséből Bécert a fennsík pusztáján, Gád törzséből Rámótot Gileádban, Manassé törzséből pedig Golánt Básánban.
Ezek voltak a városok, melyeket kijelöltek az izraelitáknak és a köztük élő bevándorlóknak, hogy oda menekülhessen bárki, aki nem szándékosan öl meg valakit, és hogy meg ne ölje a vérbosszuló, míg a közösség nem tárgyalta az ügyét.