chapter 24
Józsué ezután egybegyűjtötte Izrael összes törzsét Sikembe, és összehívta Izrael véneit, főit, bíráit és vezetőit, és azok odaálltak az igaz Isten elé.
Józsué pedig így szólt az egész néphez: „Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Ősapáitok – többek között Táré, Ábrahámnak és Náhornak az apja – régen a folyó túloldalán éltek, és más isteneket szolgáltak.
Idővel áthoztam ősapátokat, Ábrahámot a folyó túloldaláról, keresztülvezettem Kánaán egész földjén, és sok utódot adtam neki. Megáldottam őt, és fia született, Izsák.
Aztán Izsáknak is fiai születtek, Jákob és Ézsau. Később Ézsaunak adtam a Szeir-hegyet, Jákob és a fiai pedig lementek Egyiptomba.
Majd elküldtem Mózest és Áront, és csapást mértem Egyiptomra, azután kihoztalak benneteket onnan.
Amikor kihoztam apáitokat Egyiptomból, és a tengerhez értetek, akkor az egyiptomiak harci szekerekkel és lovas katonákkal üldözték őket egészen a Vörös-tengerig.
Ők Jehovához kiáltottak segítségért. Ezért sötét felhőt helyeztem közétek és az egyiptomiak közé, majd az egyiptomiakra zúdítottam a tengert, és a víz elborította őket. A saját szemetekkel láttátok, mit tettem Egyiptomban. Ezután sok évig a pusztában laktatok.
Elvittelek benneteket az amoriták földjére, akik a Jordán túloldalán laktak, és azok harcoltak ellenetek. Akkor kiszolgáltattam nektek őket, hogy birtokba vehessétek a földjüket, és kiirtottam őket előletek.
Majd Bálák, Cippór fia, Moáb királya harcolt Izrael ellen, és magához hívatta Bálámot, Beór fiát, hogy megátkozzon benneteket.
De én nem hallgattam Bálámra, ő pedig újra és újra megáldott benneteket, és így megszabadítottalak titeket a kezéből.
Azután átkeltetek a Jordánon, és Jerikóhoz értetek. Jerikó vezetői, valamint az amoriták, periziták, kánaániták, hettiták, girgasiták, hivviták és jebusziták harcoltak ellenetek, de a segítségemmel legyőztétek őket.
Nem a kardotok, és nem is az íjatok űzte ki előletek őket – az amoriták két királyát –, hanem az, hogy még mielőtt odaértetek volna, elcsüggesztettem őket.
Olyan földet adtam hát nektek, amelyért nem ti fáradtatok, és olyan városokat, melyeket nem ti építettetek, és letelepedtetek azokban. Olyan szőlők és olajfaligetek terméséből esztek, amelyeket nem ti ültettetek.«
Mélységesen tiszteljétek hát Jehovát, és szolgáljátok őt feddhetetlenül és hűségesen! Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeket ősapáitok szolgáltak a folyó túloldalán, valamint Egyiptomban, és szolgáljátok Jehovát!
Ha viszont rossznak tartjátok, hogy Jehovát szolgáljátok, akkor döntsétek el ma, hogy kit fogtok szolgálni: azokat az isteneket, melyeket ősapáitok szolgáltak a folyó túloldalán, vagy az amoriták isteneit, akiknek a földjén laktok. De én és a háznépem Jehovát fogjuk szolgálni.”
Erre a nép ezt válaszolta: „El sem tudjuk képzelni, hogy elhagyjuk Jehovát, és más isteneket szolgáljunk.
Mert Jehova, a mi Istenünk az, aki felhozott minket és apáinkat Egyiptom földjéről, ahol rabszolgák voltunk, aki mindezeket a nagy jeleket tette a szemünk láttára, és aki végig vigyázott ránk az úton és minden nép közt, amelyek között átjöttünk.
És Jehova kiűzött minden népet, például az amoritákat is, akik előttünk laktak ezen a földön. Ezért mi is Jehovát fogjuk szolgálni, mert ő a mi Istenünk.”
Akkor Józsué ezt mondta a népnek: „Tényleg tudjátok szolgálni Jehovát? Ő szent Isten. Olyan Isten, aki kizárólagos odaadást vár el. Nem fogja megbocsátani a törvényszegéseiteket és a bűneiteket.
Ha elhagyjátok Jehovát, és idegen isteneket szolgáltok, ő is ellenetek fordul, és kiirt benneteket, miután jót tett veletek.”
A nép pedig így felelt Józsuénak: „Nem! Mi Jehovát fogjuk szolgálni!”
Erre Józsué ezt mondta a népnek: „Tanúi vagytok annak, hogy ti magatok döntöttetek úgy, hogy Jehovát szolgáljátok.” Azok pedig ezt mondták: „Tanúi vagyunk.”
„Távolítsátok hát el az idegen isteneket magatok közül, és teljes szívetekkel forduljatok Jehovához, Izrael Istenéhez!”
A nép így felelt Józsuénak: „Jehovát, a mi Istenünket fogjuk szolgálni, és engedelmeskedünk neki!”
Így hát Józsué szövetséget kötött a néppel azon a napon, és rendelkezést meg szabályt adott nekik Sikemben.
Azután Józsué leírta ezeket a szavakat Isten törvénykönyvébe, vett egy nagy követ, és felállította azt a hatalmas fa alatt, mely Jehova szentélye mellett állt.
Majd Józsué ezt mondta az egész népnek: „Nézzétek! Ez a kő fog tanúskodni ellenünk, mert ez hallott mindent, amit Jehova mondott nekünk, és ha megtagadjátok Isteneteket, ez lesz a tanú ellenetek.”
Ekkor Józsué elküldte a népet, mindenkit arra a földre, ahol örökséget kapott.
Végül Józsué, Nún fia, Jehova szolgája 110 éves korában meghalt.
Az örökségül kapott földjén, Timnát-Szerahban temették el, amely Efraim hegyvidékén van, a Gaás-hegytől északra.
Izrael Jehovát szolgálta Józsué egész életében, és azoknak a véneknek a napjaiban is, akik tovább éltek, mint Józsué, és akik tudtak mindarról, amit Jehova tett Izraelért.
József csontjait, melyeket az izraeliták felhoztak Egyiptomból, eltemették Sikemben, azon a földdarabon, melyet Jákob Hámornak, Sikem apjának a fiaitól szerzett 100 ezüstpénzért. Ez a földdarab József fiainak az öröksége lett.
Eleázár, Áron fia is meghalt. Eltemették hát őt a fiának, Fineásnak a dombján, melyet Efraim hegyvidékén kapott.