chapter 2
Azután Józsué, Nún fia titokban elküldött Sittimből két kémet, és ezt mondta nekik: „Menjetek, kémleljétek ki azt a földet, különösen Jerikót.” Elmentek hát, és egy prostituált nő, Ráháb házához értek, és megszálltak nála.
Közben ezt jelentették Jerikó királyának: „Izraelita férfiak jöttek az éjjel, hogy kikémleljék a földet!”
Jerikó királya erre ezt üzente Ráhábnak: „Add ki a férfiakat, akik a házadban szálltak meg, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész földet!”
De az asszony elrejtette a két férfit. Ezt mondta hát a követeknek: „Igen, jártak nálam azok a férfiak, de nem tudtam, honnan valók.
Sötétedéskor pedig, amikor éppen zárták a kapukat, a férfiak kimentek. Nem tudom, hova mentek. De ha gyorsan utánuk siettek, még utolérhetitek őket!”
(Ő azonban felvitte a két férfit a tetőre, és elrejtette őket a lenszárak közé, melyeket a tetőn sorba rakott.)
Az emberek pedig üldözőbe vették a kémeket. Elindultak a Jordán felé, a gázlók irányába. Miután az üldözők kiértek a városból, a kaput azonnal bezárták mögöttük.
Mielőtt a két férfi lefeküdt volna aludni, Ráháb felment hozzájuk a tetőre.
Így szólt a férfiakhoz: „Tudom, hogy Jehova nektek fogja adni ezt a földet. Rettegünk tőletek. Az ország minden lakójának elszállt a bátorsága miattatok,
mert hallottuk, hogyan szárította fel előttetek Jehova a Vörös-tenger vizét, amikor kijöttetek Egyiptomból, és hogy mit tettetek az amoriták két királyával, hogy Szihont és Ógot, akik a Jordán másik oldalán laktak, elpusztítottátok.
Amikor hallottuk mindezt, félni kezdtünk, és elszállt a bátorságunk miattatok, mert Jehova, a ti Istenetek az Isten fent az égben és lent a földön!
És most, kérlek, esküdjetek meg nekem Jehovára, hogy mivel kedvesen bántam veletek, ti is kedvesen bántok majd apám háznépével. Adjatok nekem valami biztosítékot arra, hogy megtartjátok a szavatokat.
Hagyjátok életben apámat, anyámat, a testvéreimet és mindazokat, akik hozzájuk tartoznak. Mentsetek meg minket, nehogy meghaljunk!”
A férfiak erre így feleltek neki: „Inkább mi haljunk meg, mint ti! Ha nem áruljátok el a tervünket, akkor hűek leszünk a szavunkhoz, és kedvesen bánunk veletek, amikor Jehova nekünk adja ezt a földet.”
Ezután Ráháb egy kötélen leengedte őket az ablakán át, mert a háza a városfalon volt.
És ezt mondta nekik: „Menjetek a hegyekbe, és rejtőzzetek ott el három napig, hogy akik üldöznek titeket, rátok ne találjanak. Majd amikor az üldözőitek visszatérnek, mehettek az utatokra.”
A férfiak pedig ezt mondták neki: „Csak akkor kötelez minket a neked tett eskünk,
ha ezt a skarlátvörös kötelet, amelyen leengedtél minket, az ablakodba kötöd, amikor bejövünk erre a földre. Hívd a házadba apádat, anyádat, a testvéreidet és apád egész háznépét.
Ha valaki kimegy a házad ajtaján, ő maga lesz a felelős a haláláért, nem mi. Ha viszont valakit baj ér, pedig ott maradt veled a házadban, akkor az ő haláláért mi felelünk.
De ha elárulod a tervünket, akkor nem kötelez minket az eskünk, melyre megkértél bennünket.”
Ráháb erre így felelt: „Legyen úgy, ahogy mondjátok.”
Ekkor elküldte őket, azok pedig elmentek. Ezután odakötötte a skarlátvörös kötelet az ablakba.
A férfiak tehát elmentek a hegyekbe, és ott maradtak három napig, amíg az üldözőik vissza nem tértek. Minden úton keresték őket, de sehol sem találtak rájuk.
A két férfi aztán lejött a hegyekből, átkelt a folyón, és visszament Józsuéhoz, Nún fiához. Elmeséltek neki mindent, ami velük történt.
Ezt mondták Józsuénak: „Jehova az egész földet nekünk adja. Az ország minden lakójának elszállt a bátorsága miattunk.”