chapter 11
Amint Jábin, Hácor királya meghallotta ezt, üzenetet küldött Jobábnak, Mádon királyának, továbbá Simron királyának, Aksáf királyának,
azoknak a királyoknak, akik az északi hegyvidéken, a Kinnerettől délre fekvő síkságon, a Sefélán, valamint a nyugatra lévő Dór lankáin éltek.
Ezenkívül üzent a keleten és a nyugaton lévő kánaánitáknak, az amoritáknak, hettitáknak, perizitáknak, a hegyvidéken élő jebuszitáknak és a Hermon lábánál, a Micpa földjén élő hivvitáknak.
Kimentek hát a seregeikkel, rengeteg lóval és harci szekérrel. Olyan sokan voltak, mint a homokszemek a tengerparton.
Az összes király beleegyezett, hogy találkozzanak, elmentek Mérom vizeihez, és letáboroztak ott, hogy harcoljanak Izrael ellen.
Jehova ekkor így szólt Józsuéhoz: „Ne félj tőlük, mert holnap ilyenkor Izraelnek adom mindannyiukat levágva. A lovaik lábainak az inát vágjátok el, a szekereiket pedig égessétek el.”
Józsué ekkor az összes katonájával rajtuk ütött Mérom vizeinél.
Jehova segítségével Izrael legyőzte őket. Egészen a Nagy-Szidónig és Miszrefót-Maimig, keletre pedig Micpe völgyéig üldözték őket. Addig vágták őket, míg egyetlen túlélő sem maradt.
Józsué ezután úgy tett velük, ahogy Jehova mondta neki: elvágta a lovaik lábainak az inát, és elégette a szekereiket.
Aztán Józsué visszafordult, elfoglalta Hácort, és levágta karddal a királyát, Hácor ugyanis korábban ezeknek a királyságoknak az élén állt.
Kardélre hánytak mindenkit. Megölték őket, és senkit sem hagytak életben. Hácort pedig felgyújtotta.
Józsué elfoglalta ezeknek a királyoknak az összes városát, a királyaikat pedig legyőzte, és megölte karddal. Elpusztított mindenkit, ahogyan Mózes, Jehova szolgája parancsolta.
Azokat a városokat viszont, melyek dombon álltak, nem gyújtotta fel Izrael, kivéve Hácort. Ezt az egyet Józsué felgyújtotta.
Minden, ami ezekben a városokban volt, a háziállatok is, az izraeliták zsákmánya lett. De minden embert kardélre hánytak, és egy sem maradt közülük. Senkit sem hagytak életben.
Amit Jehova parancsolt Mózesnek, a szolgájának, azt Mózes pontosan továbbadta Józsuénak, és Józsué mindent úgy tett. Kivétel nélkül mindent megtett, amit Jehova Mózesnek parancsolt.
Józsué elfoglalta ezt az egész földet, a hegyvidéket, az egész Negebet, Gósen egész földjét, a Sefélát, az Arabát, Izrael hegyvidékét és annak Seféláját,
a Szeirre néző Hálák-hegytől Baál-Gádig, mely a Libanon völgyében van a Hermon-hegy lábánál. Minden ott élő királyt legyőzött, elfogott és megölt.
Józsué egész hosszú ideig hadakozott ezekkel a királyokkal.
Egyetlen város sem kötött békét az izraelitákkal, csak a Gibeonban lakó hivviták. A többit mind harccal foglalták el.
Jehova hagyta, hogy megmakacsolják magukat, és háborút indítsanak Izrael ellen, azért, hogy irgalom nélkül elpusztítsa őket. Meg kellett semmisíteni őket, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek.
Ebben az időben irtotta ki Józsué az anákokat a hegyvidékről, Hebronból, Debirből, Anábból, valamint Júda és Izrael egész hegyvidékéről. A városaikkal együtt elpusztította őket.
Az anákok közül egy sem maradt az izraeliták földjén. Csak Gázában, Gátban és Asdódban maradtak.
Józsué tehát elfoglalta az egész földet, pontosan úgy, ahogy Jehova Mózesnek ígérte. Ezután Józsué törzsenként felosztotta a földet Izraelnek örökségül. Ekkor véget értek a harcok ezen a földön.