chapter 19
A második sorsvetés alapján Simeonra került a sor, Simeon törzsére családonként. Az ő örökségük Júda örökségén belül volt.
Az örökségük volt Beér-Seba és Seba, Mólada,
Hacar-Suál, Bála, Ecem,
Eltolád, Betul, Horma,
Ciklág, Bét-Markabót, Hacar-Szúsza,
Bét-Lebaót és Sarúhen. 13 város, és azok települései.
Ain, Rimmon, Eter és Asán. 4 város, és azok települései.
Övék volt az összes település, mely e városok körül helyezkedett el egészen Baálát-Beérig, a délen fekvő Rámáig. Ez volt Simeon törzsének az öröksége családonként.
Simeon leszármazottai a Júdának kiosztott területből kapták az örökségüket, mert Júdának túl nagy volt a területe. Ezért Simeon leszármazottai az ő örökségükön belül kaptak birtokot.
Ezután a harmadik sorsvetés alapján Zebulon leszármazottaira került a sor családonként, és az örökségük határa egészen Száridig húzódott.
A határuk felment nyugatra Marealig, elért Dabbesetig, majd a völgyig, mely Jokneám előtt van.
Száridnál keletnek fordult Kiszlót-Tábor határáig, ezután Daberátig húzódott, és fel Jáfiáig.
Onnan keletre Gát-Héferig, Ét-Kacinig és Rimmonig húzódott, és elment Neáig.
A határ északon elfordult Hannaton felé, és Jifta-El völgyénél ért véget.
Az övék volt még Kattát, Nahalál, Simron, Jidala és Betlehem. 12 város, és azok települései.
Ez volt Zebulon leszármazottainak az öröksége családonként. Ezek voltak a városaik és azok települései.
A negyedik sorsvetés alapján Issakárra került a sor, Issakár leszármazottaira családonként.
Határuk Jezréel, Keszullót, Sunem,
Hafáraim, Síón, Anahárat,
Rabbit, Kisjon, Ebec,
Remet, Én-Gannim, Én-Hadda és Bét-Paccéc volt.
A határ a Táborig, Sahacimáig és Bét-Semesig húzódott, és a Jordánnál ért véget. 16 város, és azok települései.
Ez volt Issakár törzsének az öröksége családonként, a városok és azok települései.
Azután az ötödik sorsvetés alapján Áser törzsére került a sor családonként.
Az ő határuk Helkát, Háli, Beten, Aksáf,
Allammélek, Amád és Misál volt. Nyugaton a Kármelig és Sihór-Libnátig tartott,
és visszafordult kelet felé Bét-Dágonig, elért Zebulonig, Jifta-El völgyének az északi részéig, Bét-Emekig, Neiélig, és balra Kabulig,
majd továbbment Ebronig, Rehobig, Hammonig, Kanahig, és egészen Nagy-Szidónig.
Ezután visszafordult a határ Ráma felé, egészen Tírusz megerősített városáig. Majd a határ ment visszafelé Hósa irányába, és a tengernél ért véget, ahol Akzib,
Umma, Afék és Rehob volt. 22 város, és azok települései.
Ez volt Áser törzsének az öröksége családonként. Ezek voltak a városai és azok települései.
A hatodik sorsvetés alapján Naftali leszármazottaira került a sor, Naftali leszármazottaira családonként.
Határuk Heleftől, a Caánannimban lévő nagy fától Adámi-Nekeben és Jabnéelen át egészen Lakkumig ment, majd a Jordánnál ért véget.
Visszafelé, nyugati irányban a határ Aznót-Tábor felé ment, és onnan fel Hukkók felé, majd elért délen Zebulonig, nyugaton Áserig, keleten pedig, a Jordánnál, Júdáig.
A megerősített városok ezek voltak: Ciddim, Cér, Hammat, Rakkat, Kinneret,
Adáma, Ráma, Hácor,
Kedes, Edrei, Én-Hácor,
Jiron, Migdal-El, Hórem, Bét-Anát és Bét-Semes. 19 város, és azok települései.
Ez volt Naftali törzsének az öröksége családonként, a városok és azok települései.
A hetedik sorsvetés alapján Dán törzsére került a sor családonként.
Örökségük határa volt Córa, Estáol, Ír-Semes,
Saálabbin, Ajjalon, Jitla,
Elon, Timna, Ekron,
Elteké, Gibbeton, Baálát,
Jehud, Bene-Berák, Gát-Rimmon,
Me-Jarkon és Rakkon, és a határ Joppé előtt húzódott.
Dán területe azonban túl kicsi volt a törzsnek. Így felvonultak és harcoltak Lesem ellen, majd elfoglalták és kardélre hányták. Aztán birtokba vették, letelepedtek ott, és elnevezték Lesemet Dánnak, az ősapjuk, Dán után.
Ez volt Dán törzsének az öröksége családonként. Ezek voltak a városai és azok települései.
Ezzel befejezték a föld felosztását, és mindenki megkapta az örökségét. Ezután az izraeliták örökséget adtak maguk közt Józsuénak, Nún fiának.
Ahogy Jehova parancsolta, neki adták azt a várost, melyet kért, Timnát-Szerahot Efraim hegyvidékén. Józsué újjáépítette a várost, és letelepedett ott.
Ezek voltak az örökségek, melyeket Eleázár pap és Józsué, Nún fia, valamint az Izrael törzseinek a nemzetségfői sorsvetéssel kiosztottak Silóban Jehova előtt, a találkozás sátrának a bejáratánál. Ezzel befejezték a föld felosztását.