chapter 4
Amikor az egész nemzet átkelt a Jordánon, Jehova ezt mondta Józsuénak:
„Válasszatok ki 12 férfit a nép közül, minden törzsből egyet,
és ezt parancsold nekik: »Vegyetek fel 12 követ a Jordán közepéből, onnan, ahol a papok mozdulatlanul állnak. Vigyétek magatokkal, és tegyétek le ott, ahol az éjszakát töltitek.«”
Józsué tehát összehívta azt a 12 férfit, akiket kiválasztott az izraeliták közül, minden törzsből egyet,
és ezt mondta nekik: „Menjetek Jehovának, a ti Isteneteknek a ládája elé a Jordán közepébe, és mindegyikőtök vegyen a vállára egy követ. Annyi követ vegyetek fel, ahány izraelita törzs van.
Ezek a kövek emlékeztessenek benneteket arra, hogy mit tett Isten. Ha a gyermekeitek később megkérdezik: »Miért tettétek ide ezeket a köveket?«,
akkor így feleljetek: »Ezek a kövek örök emlékeztetők Izrael népének, mivel a Jordán vize megállt Jehova szövetségládája előtt, amikor átvitték azt a Jordánon.«”
És az izraeliták úgy tettek, ahogy Józsué parancsolta. Felvettek 12 követ a Jordán közepéből az izraeliták törzseinek a száma szerint, ahogyan Jehova meghagyta Józsuénak. Azután magukkal vitték oda, ahol az éjszakát töltötték, és ott letették azokat.
Józsué a Jordán közepén is felállított 12 követ, azon a helyen, ahol a szövetségládát hordozó papok álltak. Ezek a kövek a mai napig ott vannak.
A ládát hordozó papok pedig a Jordán közepén álltak egészen addig, míg minden meg nem történt, amit Jehova utasítására Józsué a népnek mondott. Minden úgy történt, ahogy Mózes megparancsolta Józsuénak. Eközben a nép sietve átkelt.
És amikor az egész nép átkelt, a papok is átkeltek Jehova ládájával a nép szeme láttára.
A rúbeniták, a gáditák és Manassé fél törzse a többi izraelita előtt kelt át csatarendben, pontosan úgy, ahogy Mózes utasította őket.
Mintegy 40 000 harcra kész katona kelt át Jehova előtt Jerikó kietlen síkságára.
Azon a napon Jehova naggyá tette Józsuét egész Izrael szemében, és mélységesen tisztelték őt életének minden napján, mint ahogy Mózest is.
Majd Jehova így szólt Józsuéhoz:
„Parancsold meg a szövetségládát hordozó papoknak, hogy jöjjenek ki a Jordánból.”
Józsué tehát megparancsolta a papoknak: „Gyertek ki a Jordánból!”
Amikor a Jehova szövetségládáját hordozó papok kijöttek a Jordán közepéből, és kiléptek a szárazföldre, a Jordán vize visszatért a medrébe, és újra elárasztotta a partjait, mint azelőtt.
A nép az 1. hónap 10. napján kelt át a Jordánon, és letáborozott Gilgálnál, Jerikó keleti határánál.
A 12 követ pedig, melyet a Jordánból hoztak ki, Józsué felállította Gilgálnál.
Ezután ezt mondta az izraelitáknak: „Amikor majd a gyermekeitek ezt kérdezik tőletek: »Mit jelképeznek ezek a kövek?«,
akkor magyarázzátok el nekik: »Izrael száraz lábbal kelt át a Jordánon,
amikor Jehova, a ti Istenetek felszárította előttünk a Jordán vizét, míg át nem keltünk rajta, ugyanúgy, ahogy Jehova, a ti Istenetek felszárította a Vörös-tengert a nép előtt, míg át nem kelt.
Azért tette ezt, hogy a föld minden népe megtudja, milyen erős Jehova keze, és hogy mindig Jehovát, a ti Isteneteket imádjátok.«”