Józsué

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 …   ⇤ ← 4 → ⇥

1. vers

Amikor az egész nemzet átkelt a Jordánon, Jehova ezt mondta Józsuénak:

2. vers

„Válasszatok ki 12 férfit a nép közül, minden törzsből egyet,

3. vers

és ezt parancsold nekik: »Vegyetek fel 12 követ a Jordán közepéből, onnan, ahol a papok mozdulatlanul állnak. Vigyétek magatokkal, és tegyétek le ott, ahol az éjszakát töltitek.«”

4. vers

Józsué tehát összehívta azt a 12 férfit, akiket kiválasztott az izraeliták közül, minden törzsből egyet,

5. vers

és ezt mondta nekik: „Menjetek Jehovának, a ti Isteneteknek a ládája elé a Jordán közepébe, és mindegyikőtök vegyen a vállára egy követ. Annyi követ vegyetek fel, ahány izraelita törzs van.

6. vers

Ezek a kövek emlékeztessenek benneteket arra, hogy mit tett Isten. Ha a gyermekeitek később megkérdezik: »Miért tettétek ide ezeket a köveket?«,

7. vers

akkor így feleljetek: »Ezek a kövek örök emlékeztetők Izrael népének, mivel a Jordán vize megállt Jehova szövetségládája előtt, amikor átvitték azt a Jordánon.«”

8. vers

És az izraeliták úgy tettek, ahogy Józsué parancsolta. Felvettek 12 követ a Jordán közepéből az izraeliták törzseinek a száma szerint, ahogyan Jehova meghagyta Józsuénak. Azután magukkal vitték oda, ahol az éjszakát töltötték, és ott letették azokat.

9. vers

Józsué a Jordán közepén is felállított 12 követ, azon a helyen, ahol a szövetségládát hordozó papok álltak. Ezek a kövek a mai napig ott vannak.

10. vers

A ládát hordozó papok pedig a Jordán közepén álltak egészen addig, míg minden meg nem történt, amit Jehova utasítására Józsué a népnek mondott. Minden úgy történt, ahogy Mózes megparancsolta Józsuénak. Eközben a nép sietve átkelt.

11. vers

És amikor az egész nép átkelt, a papok is átkeltek Jehova ládájával a nép szeme láttára.

12. vers

A rúbeniták, a gáditák és Manassé fél törzse a többi izraelita előtt kelt át csatarendben, pontosan úgy, ahogy Mózes utasította őket.

13. vers

Mintegy 40 000 harcra kész katona kelt át Jehova előtt Jerikó kietlen síkságára.

14. vers

Azon a napon Jehova naggyá tette Józsuét egész Izrael szemében, és mélységesen tisztelték őt életének minden napján, mint ahogy Mózest is.

15. vers

Majd Jehova így szólt Józsuéhoz:

16. vers

„Parancsold meg a szövetségládát hordozó papoknak, hogy jöjjenek ki a Jordánból.”

17. vers

Józsué tehát megparancsolta a papoknak: „Gyertek ki a Jordánból!”

18. vers

Amikor a Jehova szövetségládáját hordozó papok kijöttek a Jordán közepéből, és kiléptek a szárazföldre, a Jordán vize visszatért a medrébe, és újra elárasztotta a partjait, mint azelőtt.

19. vers

A nép az 1. hónap 10. napján kelt át a Jordánon, és letáborozott Gilgálnál, Jerikó keleti határánál.

20. vers

A 12 követ pedig, melyet a Jordánból hoztak ki, Józsué felállította Gilgálnál.

21. vers

Ezután ezt mondta az izraelitáknak: „Amikor majd a gyermekeitek ezt kérdezik tőletek: »Mit jelképeznek ezek a kövek?«,

22. vers

akkor magyarázzátok el nekik: »Izrael száraz lábbal kelt át a Jordánon,

23. vers

amikor Jehova, a ti Istenetek felszárította előttünk a Jordán vizét, míg át nem keltünk rajta, ugyanúgy, ahogy Jehova, a ti Istenetek felszárította a Vörös-tengert a nép előtt, míg át nem kelt.

24. vers

Azért tette ezt, hogy a föld minden népe megtudja, milyen erős Jehova keze, és hogy mindig Jehovát, a ti Isteneteket imádjátok.«”

Fejezetek:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24