⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Józsué
5. fejezet
1. vers
Amikor a Jordán nyugati oldalán lévő amoriták összes királya és a tenger mellett lakó kánaániták összes királya meghallotta, hogy Jehova felszárította a Jordán vizét az izraeliták előtt, míg át nem keltek, akkor félni kezdtek, és elszállt a bátorságuk az izraeliták miatt.
2. vers
Ekkor Jehova így szólt Józsuéhoz: „Készíts magadnak kovakőből késeket, és metéld körül az izraelita férfiakat.”
3. vers
Józsué tehát készített kovakőből késeket, és körülmetélte az izraelita férfiakat Gibeát-Haáralótnál.
4. vers
A következők miatt metélte körül őket Józsué: Minden férfi, aki kijött Egyiptomból, minden hadköteles férfi meghalt a pusztában az úton, miután kijöttek Egyiptomból.
5. vers
Mindenki, aki kijött Egyiptomból, körül volt metélve, de akik a pusztában születtek az úton, miután kijöttek Egyiptomból, azokat nem metélték körül.
6. vers
Az izraeliták 40 évig vándoroltak a pusztában, míg meg nem halt az egész nemzet, mármint a hadköteles férfiak, akik kijöttek Egyiptomból, és akik nem engedelmeskedtek Jehovának. Jehova megesküdött, hogy nem engedi nekik, hogy meglássák a tejjel és mézzel folyó földet, mely felől Jehova megesküdött az ősapáiknak, hogy a népének adja.
7. vers
Ezért a fiaikat vitte be arra a földre helyettük. Ők viszont körülmetéletlenek voltak. Mivel nem metélték körül őket az úton, Józsué körülmetélte őket.
8. vers
Amikor befejezték az egész nemzet körülmetélését, a férfiak a táborban maradtak, és pihentek, míg fel nem gyógyultak.
9. vers
Azután Jehova ezt mondta Józsuénak: „Ma vetettem véget annak, hogy az egyiptomiak gyalázzanak titeket!” Ezért azt a helyet Gilgálnak nevezték el, és így is hívják mind a mai napig.
10. vers
Az izraeliták Gilgálban maradtak, és megtartották a pászkát a hónap 14. napján, este, Jerikó kietlen síkságán.
11. vers
És a pászka utáni napon elkezdték enni a föld termését, kovásztalan kenyeret és pörkölt gabonát.
12. vers
Attól a naptól fogva, hogy a föld termését ették, nem volt többé mannájuk az izraelitáknak. Abban az évben Kánaán földjének a termését kezdték el enni.
13. vers
Egyszer, amikor Józsué Jerikó közelében volt, felnézett, és látta, hogy ott áll előtte egy férfi kivont karddal a kezében. Józsué odament hozzá, és megkérdezte tőle: „A mi oldalunkon állsz, vagy az ellenségeinkén?”
14. vers
A férfi így felelt: „Nem úgy van, ahogy gondolod. Jehova seregének a fejedelme vagyok.” Erre Józsué meghajolt előtte, arccal a földre borult, és ezt kérdezte: „Mit akar mondani az én uram a szolgájának?”
15. vers
Jehova seregének a fejedelme pedig így válaszolt Józsuénak: „Vedd le a sarudat a lábadról, mert szent az a hely, ahol állsz.” És Józsué azonnal így tett.
Könyvek
