⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Józsué
17. fejezet
1. vers
Ezután a sorsvetés alapján Manassé törzsére került a sor, mert ő volt József elsőszülöttje. Mivel Mákir, Manassé elsőszülöttje, Gileád apja vitéz harcos volt, övé lett Gileád és Básán.
2. vers
Majd a sorsvetés alapján Manassé többi leszármazottjára került a sor családonként: Abiézer fiaira, Hélek fiaira, Aszriel fiaira, Sikem fiaira, Héfer fiaira és Semida fiaira. Ők voltak Manassénak, József fiának a leszármazottai, a férfiak családonként.
3. vers
Celofádnak, Héfer fiának, aki Gileád fia, aki Mákir fia, aki pedig Manassé fia, nem voltak fiai, csak lányai. Így hívták a lányait: Mahla, Noa, Hogla, Milka és Tirca.
4. vers
Ők megjelentek Eleázár pap és Józsué, Nún fia, valamint a fejedelmek előtt, és ezt mondták: „Jehova volt az, aki megparancsolta Mózesnek, hogy adjon nekünk örökséget a testvéreink között.” Így hát Jehova parancsára örökséget kaptak apjuknak a testvérei között.
5. vers
Tíz rész jutott Manassénak Gileád és Básán földjén kívül, melyek a Jordán másik oldalán vannak,
6. vers
mivel Manassé lányai is kaptak örökséget a fiaival együtt. Manassé többi leszármazottja kapta Gileád földjét.
7. vers
Manassé határa Ásertől Mikmetátig tartott, amely Sikemmel szemben van, és a határ délre fordult, a felé a föld felé, ahol Én-Tappuah lakosai éltek.
8. vers
Tappuah földje Manasséé lett, de Tappuah városa Manassé határán Efraim leszármazottaié volt.
9. vers
A határ lement Kanah völgyéig, a völgy déli részéig. Manassé városai között Efraimnak is voltak városai, és Manassé határa a völgy északi részén volt, és a tengernél ért véget.
10. vers
A déli rész Efraimé volt, az északi pedig Manasséé, és a tenger volt Manassé határa. Északon elért egészen Áserig, keleten pedig Issakárig.
11. vers
Issakár és Áser területén belül a következő városok tartoztak Manasséhoz, a lakosokkal és a környező városokkal együtt: Bét-Seán, Jibleám, Dór, Én-Dór, Taának és Megiddó. Három magaslat tartozott hozzá.
12. vers
Manassé leszármazottai azonban nem tudták elfoglalni ezeket a városokat. A kánaániták makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy azon a földön lakjanak.
13. vers
Amikor az izraeliták megerősödtek, nem űztek el minden kánaánitát, hanem kényszermunkára fogták őket.
14. vers
József leszármazottai ezt mondták Józsuénak: „Miért csak ilyen kis földet adtál nekünk? Mi sokan vagyunk, mert Jehova mindeddig megáldott bennünket.”
15. vers
Erre Józsué így felelt nekik: „Ha olyan sokan vagytok, menjetek fel az erdőbe, és irtsátok ki azt magatoknak a periziták és a refaiták földjén, mert Efraim hegyvidéke túl kicsi nektek.”
16. vers
Ekkor József leszármazottai ezt mondták: „A hegyvidék nem elég nekünk, és a völgyben lakó összes kánaánitának vaspengékkel felszerelt harci szekerei vannak, azoknak is, akik Bét-Seánban és a környező városokban laknak, és azoknak is, akik Jezréel völgyében laknak.”
17. vers
Józsué erre ezt mondta József házának, Efraimnak és Manassénak: „Sokan vagytok, és erősek. Nemcsak egy kis földet fogtok kapni,
18. vers
hanem tiétek lesz az egész hegyvidék. Bár az egy erdős vidék, ki fogjátok irtani, és az lesz a területetek határa. Hiába vannak vaspengékkel felszerelt harci szekereik a kánaánitáknak, és hiába erősek, ki fogjátok űzni őket.”
Könyvek
