⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Józsué
18. fejezet
1. vers
Miután az izraeliták elfoglalták a földet, az egész közösség összegyűlt Silónál, és felállították ott a találkozás sátrát.
2. vers
De az izraeliták közül még hét törzsnek nem osztották ki az örökségét.
3. vers
Józsué ezért ezt mondta az izraelitáknak: „Meddig halogatjátok még, hogy bemenjetek a földre, melyet Jehova, az ősapáitok Istene adott nektek, és birtokba vegyétek azt?
4. vers
Válasszatok ki minden törzsből három férfit, hogy elküldjem őket. Menjenek, járják be azt a földet, és térképezzék fel az örökségük felosztásához, aztán jöjjenek vissza hozzám.
5. vers
Osszák fel azt maguk között hét részre. Júda marad a területén délen, és József háza is marad a területén északon.
6. vers
Ti pedig készítsetek térképet a földről, hét részre osztva a területet, hozzátok ide nekem, és én sorsot vetek nektek Jehova, a mi Istenünk előtt.
7. vers
A léviták nem kapnak örökséget köztetek, mert Jehova papsága az ő örökségük. Gád, Rúben és Manassé fél törzse pedig a Jordán keleti oldalán már megkapta az örökségét, melyet Mózes, Jehova szolgája adott nekik.”
8. vers
Miközben induláshoz készülődtek a férfiak, akiknek fel kellett térképezniük a földet, Józsué ezt parancsolta nekik: „Menjetek, járjátok be a földet, készítsetek térképet róla, és térjetek vissza hozzám, én pedig itt, Silóban, Jehova előtt sorsot fogok vetni nektek.”
9. vers
Erre a férfiak elmentek, bejárták a földet, és egy könyvben térképet készítettek róla a városokkal együtt, hét részre osztva a területet. Azután visszatértek Józsuéhoz a táborba, Silóba.
10. vers
Józsué pedig sorsot vetett nekik Silóban Jehova előtt, és kiosztotta a földet az izraelitáknak. Mindenki megkapta a maga részét.
11. vers
A sorsvetés alapján Benjámin törzsére került a sor, családonként. A sorsvetéssel nekik jutott terület Júda leszármazottai és József leszármazottai között volt.
12. vers
Határuk északon a Jordánnál kezdődött, felment Jerikó északi lejtője felé, majd a hegyre nyugat felé, és továbbment Bét-Aven pusztájáig.
13. vers
Onnan pedig a határ továbbment Lúz felé, elhaladt Lúz, vagyis Bétel déli lejtőjénél, majd lement Atarót-Addár felé a hegyen, mely Alsó-Bét-Horontól délre van.
14. vers
És kijelölték a határt nyugaton, mely a Bét-Horonnal szemben lévő hegynél délre fordult. A határ Kirját-Baálnál, vagyis Kirját-Jeárimnál, Júda egyik városánál ért véget. Ez a nyugati oldal.
15. vers
A déli oldal Kirját-Jeárim szélénél kezdődött, és nyugat felé húzódott. A határ Neftoah vizeinek a forrása felé tartott.
16. vers
Lement a hegy lábáig, mely Hinnom fiának a völgyével szemben van, Refaim völgyének az északi részén, és lement a Hinnom-völgybe, a jebusziták lejtőjének a déli oldaláig, majd az Én-Rógelig.
17. vers
Aztán észak felé húzták a határt Én-Semesig és Gelilótig, amely Adummim emelkedőjével szemben van, és lement Bohánnak, Rúben fiának a kövéig.
18. vers
Továbbment az Araba előtti északi lejtő felé, majd lement az Arabáig.
19. vers
És a határ Bét-Hogla északi lejtőjéig húzódott, a vége pedig a Sós-tenger északi öblénél volt, a Jordán déli végénél. Ez volt a déli határ.
20. vers
Keleten a Jordán volt a határ. Ez volt Benjámin leszármazottainak az öröksége családonként. Ez volt a határuk körben.
21. vers
Benjámin törzsének a városai családonként ezek voltak: Jerikó, Bét-Hogla, Emek-Kecic,
24. vers
Kefár-Ammóni, Ofni és Géba. 12 város, és azok települései.
28. vers
Céla, Ha-Elef, a jebusziták városa, vagyis Jeruzsálem, Gibea és Kirját. 14 város, és azok települései.
Ez volt Benjámin leszármazottainak az öröksége családonként.
Könyvek
