⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Józsué
8. fejezet
1. vers
Jehova ezután így szólt Józsuéhoz: „Ne félj, és ne rettegj! Vedd magad mellé az összes katonát, és menj fel Aiba. Kiszolgáltattam neked Ai királyát, a népét, a városát és a földjét.
2. vers
Azt tegyétek Aival és a királyával, mint amit Jerikóval és a királyával tettetek. De a zsákmány és minden háziállat a tiétek lehet. Álljatok lesben a város mögött.”
3. vers
Józsué tehát az összes katonával felment Ai ellen. Kiválasztott 30 000 vitéz harcost, és kiküldte őket éjjel.
4. vers
Ezt parancsolta nekik: „Álljatok lesben a város mögött. Ne menjetek nagyon távol a várostól, és mindannyian legyetek készenlétben.
5. vers
Én és mindazok, akik velem vannak, megközelítjük a várost. És amikor kijönnek ellenünk, mint ahogy korábban, menekülni fogunk előlük.
6. vers
Amikor utánunk jönnek, elcsaljuk őket a várostól. Ezt fogják mondani: »Menekülnek előlünk, mint korábban!« Mi pedig menekülünk majd előlük.
7. vers
Akkor ti keljetek föl a lesből, és vegyétek be a várost. Jehova, a ti Istenetek segítségével le fogjátok győzni.
8. vers
És amint bevettétek a várost, gyújtsátok fel. Úgy tegyetek, ahogyan Jehova mondta. Ez a parancsom.”
9. vers
Ezután Józsué kiküldte őket, felvonultak a leshelyre, és elfoglalták a helyüket Bétel és Ai között, Aitól nyugatra. Aznap éjjel Józsué a nép között töltötte az éjszakát.
10. vers
Majd Józsué korán reggel felkelt, összegyűjtötte a csapatokat, és felment Izrael véneivel a nép élén Aiba.
11. vers
Minden katona, aki vele volt, felvonult, és szemből közelítették meg a várost. Letáboroztak Aitól északra úgy, hogy egy völgy választotta el őket Aitól.
12. vers
Közben Józsué kiválasztott mintegy 5000 embert, és lesbe állította őket Bétel és Ai között, a várostól nyugatra.
13. vers
Az emberek tehát felállították a fő tábort a várostól északra, és az utóvédet a várostól nyugatra. Józsué aznap éjjel a völgybe ment.
14. vers
Amikor Ai királya meglátta ezt, akkor a város férfiaival korán reggel sietve kiment, hogy megütközzön Izraellel egy helyen, mely a kietlen síkságra néz. De a király nem tudta, hogy lesben állnak ellene a város mögött.
15. vers
Amikor Ai emberei megtámadták Józsuét és egész Izraelt, ők menekülni kezdtek a puszta felé vezető úton.
16. vers
Erre Ai városában összehívták az egész népet, hogy vegyék üldözőbe őket. Miközben Józsuét üldözték, eltávolodtak a várostól.
17. vers
Egyetlen férfi sem maradt Aiban és Bételben, aki ne ment volna ki Izrael után. Tárva-nyitva hagyták a városkapukat, és üldözőbe vették Izraelt.
18. vers
Jehova ekkor ezt mondta Józsuénak: „Nyújtsd ki a kezedben lévő dárdát Ai felé, mert a segítségemmel legyőzöd!” Józsué tehát kinyújtotta a kezében lévő dárdát a város felé.
19. vers
És amint kinyújtotta a kezét, a lesben állók gyorsan fölkeltek a helyükről, berontottak a városba, és elfoglalták. Azonnal lángba borították a várost.
20. vers
Amikor Ai emberei visszafordultak, látták, hogy a város füstje száll fel az ég felé, de nem volt erejük semerre sem menekülni. Ekkor a nép, amely a puszta felé menekült, az üldözői ellen fordult.
21. vers
Amikor Józsué és egész Izrael látta, hogy a lesben állók elfoglalták a várost, és hogy felszáll a város füstje, megfordultak, és rátámadtak Ai embereire.
22. vers
A többiek is kijöttek a városból ellenük, így Ai férfiai csapdába kerültek. Izraeliták voltak az egyik és a másik oldalukon is. Az izraeliták pedig vágták őket, míg nem maradt közülük egyetlen túlélő sem, és senki sem tudott elmenekülni.
23. vers
De Ai királyát élve fogták el, és Józsué elé vitték.
24. vers
Miután Izrael megölte Ai minden lakóját a pusztában, ahol üldözték őket, és mind egy szálig kardélre hányták őket, akkor egész Izrael visszafordult Aiba, és ott is mindenkit kardélre hánytak.
25. vers
Azon a napon 12 000-en estek el, férfiak és nők, Ai összes lakosa.
26. vers
Józsué nem tette le a kezét, melyben a dárdát kinyújtva tartotta, míg Ai összes lakosát meg nem ölték.
27. vers
A városban lévő háziállatokat és a zsákmányt viszont megtartotta magának Izrael, ahogy Jehova parancsolta Józsuénak.
28. vers
Akkor Józsué felégette Ait, és nem maradt más belőle, csak egy romhalmaz, és ez így van mind a mai napig.
29. vers
Ai királyát pedig oszlopra akasztotta, és ott hagyta estig. Naplementekor Józsué parancsára levették a holttestet az oszlopról. Odadobták a városkapu bejáratához, és nagy kőhalmot raktak föléje, és ez a mai napig ott áll.
30. vers
Ekkor történt, hogy Józsué az Ebál-hegyen felépített egy oltárt Jehovának, Izrael Istenének,
31. vers
ahogyan Mózes, Jehova szolgája megparancsolta az izraelitáknak, és ahogyan le van írva a Mózes törvényének a könyvében: „Készítsetek oltárt megmunkálatlan kövekből, melyekhez vasszerszám nem ért.” Égőáldozatokat és közösségi áldozatokat ajánlottak fel azon Jehovának.
32. vers
Majd Józsué felírta ott a kövekre a törvényt, mely a másolata volt annak, amelyet Mózes az izraeliták előtt írt.
33. vers
Egész Izrael, a véneik, a bíróik és a vezetők a láda két oldalán álltak a lévita papok előtt, akik Jehova szövetségládáját hordozták. Az izraeliták is, és a köztük élő más nemzetekből valók is ott voltak. Ahogy Mózes, Jehova szolgája korábban megparancsolta, a nép egyik fele a Gerizim-hegy előtt, a másik fele pedig az Ebál-hegy előtt állt, hogy megáldják Izrael népét.
34. vers
Azután felolvasta az egész törvényt, az áldást és az átkot, pontosan úgy, ahogy le van írva a törvénykönyvben.
35. vers
Mózes összes parancsát felolvasta Józsué Izrael egész gyülekezete előtt, a nők, a kisgyermekek és a köztük élő más nemzetekből valók előtt. Egyetlen szó sem maradt ki.
Könyvek
