⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.

Józsué

14. fejezet

Fejezetek:

Ez lett az izraeliták öröksége Kánaán földjén, melyet Eleázár pap és Józsué, Nún fia, valamint Izrael törzseinek a nemzetségfői adtak nekik örökségül.

2. vers

Az örökséget sorsvetés által kapták meg, ahogyan Jehova parancsolta Mózes által a kilenc és fél törzsnek.

3. vers

A másik két és fél törzsnek Mózes már odaadta az örökséget a Jordán túloldalán. A lévitáknak viszont nem adott örökséget közöttük.

4. vers

József leszármazottait két törzsbe sorolták, Manassé és Efraim törzsébe. A lévitáknak nem adtak részt a földből, csak városokat lakóhelyül és a városokhoz tartozó legelőket az állataik és a javaik számára.

5. vers

Az izraeliták tehát úgy osztották fel a földet, ahogy Jehova parancsolta Mózesnek.

6. vers

Azután Júda férfiai odamentek Józsuéhoz Gilgálban, és Káleb, a kenizita Jefunné fia ezt mondta neki: „Jól tudod, mit mondott Jehova Mózesnek, az igaz Isten emberének rólad és rólam Kádes-Barneánál.

7. vers

40 éves voltam, amikor Mózes, Jehova szolgája elküldött Kádes-Barneából, hogy kikémleljem a földet, és amikor visszatértem, őszintén elmondtam mindent, amit láttam.

8. vers

Bár a testvéreim, akik velem együtt mentek fel, elbátortalanították a népet, én teljes szívből követtem Jehovát, az én Istenemet.

9. vers

Ezért Mózes megesküdött azon a napon: »A föld, amelyen jártál, végérvényesen a te és a fiaid öröksége lesz, mivel teljes szívből követted Jehovát, az én Istenemet.«

10. vers

Jehova az ígéretéhez hűen életben tartott engem az alatt a 45 év alatt, mely azóta telt el, hogy Jehova ezt megígérte Mózesnek, amikor Izrael a pusztában vándorolt. És még mindig élek, 85 éves vagyok.

11. vers

Még ma is olyan erős vagyok, mint azon a napon, amikor Mózes elküldött. Ugyanannyi erőm van, mint akkor, tudok harcolni vagy bármi mást tenni.

12. vers

Add hát nekem ezt a hegyvidéket, melyet Jehova ígért nekem azon a napon. Bár te is hallottad azon a napon, hogy anákok és nagy, megerősített városok vannak ott, de Jehova biztosan velem lesz, és ki fogom űzni őket, ahogy Jehova megígérte.”

13. vers

Ekkor Józsué megáldotta Kálebet, Jefunné fiát, és neki adta Hebront örökségül.

14. vers

Ezért Hebron Kálebnek, a kenizita Jefunné fiának az öröksége a mai napig, mivel teljes szívből követte Jehovát, Izrael Istenét.

15. vers

Hebront korábban Kirját-Arbának hívták. (Arba befolyásos ember volt az anákok között.) Ekkor véget értek a harcok ezen a földön.