⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.

Józsué

24. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Józsué ezután egybegyűjtötte Izrael összes törzsét Sikembe, és összehívta Izrael véneit, főit, bíráit és vezetőit, és azok odaálltak az igaz Isten elé.


2. vers

Józsué pedig így szólt az egész néphez: „Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Ősapáitok – többek között Táré, Ábrahámnak és Náhornak az apja – régen a folyó túloldalán éltek, és más isteneket szolgáltak.


3. vers

Idővel áthoztam ősapátokat, Ábrahámot a folyó túloldaláról, keresztülvezettem Kánaán egész földjén, és sok utódot adtam neki. Megáldottam őt, és fia született, Izsák.


4. vers

Aztán Izsáknak is fiai születtek, Jákob és Ézsau. Később Ézsaunak adtam a Szeir-hegyet, Jákob és a fiai pedig lementek Egyiptomba.


5. vers

Majd elküldtem Mózest és Áront, és csapást mértem Egyiptomra, azután kihoztalak benneteket onnan.


6. vers

Amikor kihoztam apáitokat Egyiptomból, és a tengerhez értetek, akkor az egyiptomiak harci szekerekkel és lovas katonákkal üldözték őket egészen a Vörös-tengerig.


7. vers

Ők Jehovához kiáltottak segítségért. Ezért sötét felhőt helyeztem közétek és az egyiptomiak közé, majd az egyiptomiakra zúdítottam a tengert, és a víz elborította őket. A saját szemetekkel láttátok, mit tettem Egyiptomban. Ezután sok évig a pusztában laktatok.


8. vers

Elvittelek benneteket az amoriták földjére, akik a Jordán túloldalán laktak, és azok harcoltak ellenetek. Akkor kiszolgáltattam nektek őket, hogy birtokba vehessétek a földjüket, és kiirtottam őket előletek.


9. vers

Majd Bálák, Cippór fia, Moáb királya harcolt Izrael ellen, és magához hívatta Bálámot, Beór fiát, hogy megátkozzon benneteket.


10. vers

De én nem hallgattam Bálámra, ő pedig újra és újra megáldott benneteket, és így megszabadítottalak titeket a kezéből.


11. vers

Azután átkeltetek a Jordánon, és Jerikóhoz értetek. Jerikó vezetői, valamint az amoriták, periziták, kánaániták, hettiták, girgasiták, hivviták és jebusziták harcoltak ellenetek, de a segítségemmel legyőztétek őket.


12. vers

Nem a kardotok, és nem is az íjatok űzte ki előletek őket – az amoriták két királyát –, hanem az, hogy még mielőtt odaértetek volna, elcsüggesztettem őket.


13. vers

Olyan földet adtam hát nektek, amelyért nem ti fáradtatok, és olyan városokat, melyeket nem ti építettetek, és letelepedtetek azokban. Olyan szőlők és olajfaligetek terméséből esztek, amelyeket nem ti ültettetek.«


14. vers

Mélységesen tiszteljétek hát Jehovát, és szolgáljátok őt feddhetetlenül és hűségesen! Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeket ősapáitok szolgáltak a folyó túloldalán, valamint Egyiptomban, és szolgáljátok Jehovát!


15. vers

Ha viszont rossznak tartjátok, hogy Jehovát szolgáljátok, akkor döntsétek el ma, hogy kit fogtok szolgálni: azokat az isteneket, melyeket ősapáitok szolgáltak a folyó túloldalán, vagy az amoriták isteneit, akiknek a földjén laktok. De én és a háznépem Jehovát fogjuk szolgálni.”


16. vers

Erre a nép ezt válaszolta: „El sem tudjuk képzelni, hogy elhagyjuk Jehovát, és más isteneket szolgáljunk.


17. vers

Mert Jehova, a mi Istenünk az, aki felhozott minket és apáinkat Egyiptom földjéről, ahol rabszolgák voltunk, aki mindezeket a nagy jeleket tette a szemünk láttára, és aki végig vigyázott ránk az úton és minden nép közt, amelyek között átjöttünk.


18. vers

És Jehova kiűzött minden népet, például az amoritákat is, akik előttünk laktak ezen a földön. Ezért mi is Jehovát fogjuk szolgálni, mert ő a mi Istenünk.”


19. vers

Akkor Józsué ezt mondta a népnek: „Tényleg tudjátok szolgálni Jehovát? Ő szent Isten. Olyan Isten, aki kizárólagos odaadást vár el. Nem fogja megbocsátani a törvényszegéseiteket és a bűneiteket.


20. vers

Ha elhagyjátok Jehovát, és idegen isteneket szolgáltok, ő is ellenetek fordul, és kiirt benneteket, miután jót tett veletek.”


21. vers

A nép pedig így felelt Józsuénak: „Nem! Mi Jehovát fogjuk szolgálni!”


22. vers

Erre Józsué ezt mondta a népnek: „Tanúi vagytok annak, hogy ti magatok döntöttetek úgy, hogy Jehovát szolgáljátok.” Azok pedig ezt mondták: „Tanúi vagyunk.”


23. vers

„Távolítsátok hát el az idegen isteneket magatok közül, és teljes szívetekkel forduljatok Jehovához, Izrael Istenéhez!”


24. vers

A nép így felelt Józsuénak: „Jehovát, a mi Istenünket fogjuk szolgálni, és engedelmeskedünk neki!”


25. vers

Így hát Józsué szövetséget kötött a néppel azon a napon, és rendelkezést meg szabályt adott nekik Sikemben.


26. vers

Azután Józsué leírta ezeket a szavakat Isten törvénykönyvébe, vett egy nagy követ, és felállította azt a hatalmas fa alatt, mely Jehova szentélye mellett állt.


27. vers

Majd Józsué ezt mondta az egész népnek: „Nézzétek! Ez a kő fog tanúskodni ellenünk, mert ez hallott mindent, amit Jehova mondott nekünk, és ha megtagadjátok Isteneteket, ez lesz a tanú ellenetek.”


28. vers

Ekkor Józsué elküldte a népet, mindenkit arra a földre, ahol örökséget kapott.


29. vers

Végül Józsué, Nún fia, Jehova szolgája 110 éves korában meghalt.


30. vers

Az örökségül kapott földjén, Timnát-Szerahban temették el, amely Efraim hegyvidékén van, a Gaás-hegytől északra.


31. vers

Izrael Jehovát szolgálta Józsué egész életében, és azoknak a véneknek a napjaiban is, akik tovább éltek, mint Józsué, és akik tudtak mindarról, amit Jehova tett Izraelért.


32. vers

József csontjait, melyeket az izraeliták felhoztak Egyiptomból, eltemették Sikemben, azon a földdarabon, melyet Jákob Hámornak, Sikem apjának a fiaitól szerzett 100 ezüstpénzért. Ez a földdarab József fiainak az öröksége lett.


33. vers

Eleázár, Áron fia is meghalt. Eltemették hát őt a fiának, Fineásnak a dombján, melyet Efraim hegyvidékén kapott.

Fejezetek:


Könyvek