chapter 7
Köré gyűltek pedig a farizeusok, és néhányan az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek.
Látták, hogy némelyik tanítványa beszennyezett, vagyis mosdatlan kézzel eszik.
(Ugyanis a farizeusok, akárcsak a többi zsidó, nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, mivel ragaszkodnak a régiek hagyományához,
és amikor megjönnek a piacról, nem esznek addig, amíg meg nem mosakszanak. Még sok egyéb hagyomány van, melyeket átvettek, és ragaszkodnak hozzájuk; ilyen például a poharak, kancsók és rézedények bemerítése.)
Akkor ezek a farizeusok és írástudók megkérdezték Jézustól: „Miért nem tartják meg a tanítványaid a régiek hagyományát, és miért esznek beszennyezett kézzel?”
Ő ezt mondta nekik: „Találóan prófétált rólatok Ézsaiás, ti képmutatók, ahogy meg van írva: »Ez a nép az ajkával ugyan tisztel engem, de a szíve messze eltávolodott tőlem.
Hiába imádnak engem, mert a tanításaikat emberek parancsolataira alapozzák.«
Elhagyjátok Isten parancsolatát, és emberek hagyományához ragaszkodtok.”
Még ezt is mondta nekik: „Ügyesen figyelmen kívül hagyjátok Isten parancsolatát, hogy megtartsátok a saját hagyományotokat.
Mózes például azt mondta: »Tiszteld apádat és anyádat«, és: »Aki gyalázza az apját vagy az anyját, annak meg kell halnia.«
De ti ezt mondjátok: »Helyénvaló, ha valaki azt mondja az apjának vagy anyjának: ’Bármim legyen is, amivel támogathatnálak, az korbán (vagyis Istennek odaszentelt ajándék)’«,
és így már nem hagyjátok, hogy valamit is tegyen az apjáért vagy anyjáért.
Ezzel érvénytelenné teszitek Isten szavát a hagyományotok által, melyet továbbadtatok. És sok effélét tesztek.”
Majd ismét magához szólította a sokaságot, és így szólt hozzájuk: „Figyeljetek rám mindannyian, és értsétek meg, miről van szó.
Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem tudja őt beszennyezni, hanem ami kijön az emberből, az szennyezi be az embert.”
[akinek van füle a hallásra, hallja!]
Mikor pedig a sokaságot elhagyva bement egy házba, a tanítványai kérdezgetni kezdték a szemléltetésről.
Erre ezt mondta nekik: „Ti sem értitek, mint ahogy ők sem? Hát nem tudjátok, hogy semmi olyan, ami kívülről megy be az emberbe, nem tudja beszennyezni,
mivel nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, onnan pedig az emésztőgödörbe?” Jézus ilyenformán minden ennivalót tisztának nyilvánított.
Továbbá ezt mondta: „Ami kijön az emberből, az szennyezi be az embert.
Mert belülről, az emberek szívéből jönnek az ártalmas okoskodások, szexuális erkölcstelenség, lopás, gyilkosság,
házasságtörés, kapzsiság, gonosztettek, csalás, gátlástalan viselkedés, irigység, káromlás, gőg és esztelenség.
Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek, és beszennyezik az embert.”
Jézus elindult, majd Tírusz és Szidón tájékára ment. Ott bement egy házba, de nem akarta, hogy bárki is megtudja ezt. Ám nem tudott észrevétlen maradni.
Egy asszony, akinek a kislányában tisztátalan szellem volt, amint hallott róla, hogy ott van, eljött, és leborult a lába elé.
Az asszony görög volt, szíroföníciai nemzetiségű. És egyre csak kérlelte, hogy űzze ki a démont a lányából.
De ő így szólt hozzá: „Előbb hadd lakjanak jól a gyermekek, mert nem helyes a gyermekek kenyerét elvenni, és a kiskutyáknak odadobni.”
Ám az asszony így felelt neki: „Igen, uram, de még a kiskutyák is esznek az asztal alatt a morzsákból, melyeket a kisgyermekek lehullatnak.”
Erre ő így szólt: „Mivel ezt mondtad, menj; a démon kiment a lányodból.”
Így hát az asszony hazament, és a kisgyermeket az ágyon fekve találta, a démon pedig már kiment belőle.
Mikor aztán Jézus visszatért Tírusz tájékáról, Szidónon át a Galileai-tengerhez ment, Dekapolisz vidékén keresztül.
Itt odavittek hozzá egy nehezen beszélő siketet, és könyörögtek neki, hogy tegye rá a kezét.
Ő félrevonult vele, távolabb a sokaságtól. Aztán ujját a férfi fülébe tette, majd miután köpött, megérintette annak nyelvét.
És feltekintve az égre, mélyet sóhajtott, aztán ezt mondta neki: „Effata!”, azaz „Nyílj meg!”
Erre a férfi füle megnyílt, nyelvének köteléke megoldódott, és rendesen kezdett beszélni.
Ekkor Jézus megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek; de minél inkább tiltotta nekik, annál inkább híresztelték.
Módfelett ámultak, és ezt mondták: „Mindent jól cselekedett. Még a siketeket is hallóvá teszi, a némákat pedig beszélővé.”