⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

Márk evangéliuma

chapter 7


Chapters:


verse #1

Köré gyűltek pedig a farizeusok, és néhányan az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek.


verse #2

Látták, hogy némelyik tanítványa beszennyezett, vagyis mosdatlan kézzel eszik.


verse #3

(Ugyanis a farizeusok, akárcsak a többi zsidó, nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, mivel ragaszkodnak a régiek hagyományához,


verse #4

és amikor megjönnek a piacról, nem esznek addig, amíg meg nem mosakszanak. Még sok egyéb hagyomány van, melyeket átvettek, és ragaszkodnak hozzájuk; ilyen például a poharak, kancsók és rézedények bemerítése.)


verse #5

Akkor ezek a farizeusok és írástudók megkérdezték Jézustól: „Miért nem tartják meg a tanítványaid a régiek hagyományát, és miért esznek beszennyezett kézzel?”


verse #6

Ő ezt mondta nekik: „Találóan prófétált rólatok Ézsaiás, ti képmutatók, ahogy meg van írva: »Ez a nép az ajkával ugyan tisztel engem, de a szíve messze eltávolodott tőlem.


verse #7

Hiába imádnak engem, mert a tanításaikat emberek parancsolataira alapozzák.«


verse #8

Elhagyjátok Isten parancsolatát, és emberek hagyományához ragaszkodtok.”


verse #9

Még ezt is mondta nekik: „Ügyesen figyelmen kívül hagyjátok Isten parancsolatát, hogy megtartsátok a saját hagyományotokat.


verse #10

Mózes például azt mondta: »Tiszteld apádat és anyádat«, és: »Aki gyalázza az apját vagy az anyját, annak meg kell halnia.«


verse #11

De ti ezt mondjátok: »Helyénvaló, ha valaki azt mondja az apjának vagy anyjának: ’Bármim legyen is, amivel támogathatnálak, az korbán (vagyis Istennek odaszentelt ajándék)’«,


verse #12

és így már nem hagyjátok, hogy valamit is tegyen az apjáért vagy anyjáért.


verse #13

Ezzel érvénytelenné teszitek Isten szavát a hagyományotok által, melyet továbbadtatok. És sok effélét tesztek.”


verse #14

Majd ismét magához szólította a sokaságot, és így szólt hozzájuk: „Figyeljetek rám mindannyian, és értsétek meg, miről van szó.


verse #15

Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem tudja őt beszennyezni, hanem ami kijön az emberből, az szennyezi be az embert.”


verse #16

[akinek van füle a hallásra, hallja!]


verse #17

Mikor pedig a sokaságot elhagyva bement egy házba, a tanítványai kérdezgetni kezdték a szemléltetésről.


verse #18

Erre ezt mondta nekik: „Ti sem értitek, mint ahogy ők sem? Hát nem tudjátok, hogy semmi olyan, ami kívülről megy be az emberbe, nem tudja beszennyezni,


verse #19

mivel nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, onnan pedig az emésztőgödörbe?” Jézus ilyenformán minden ennivalót tisztának nyilvánított.


verse #20

Továbbá ezt mondta: „Ami kijön az emberből, az szennyezi be az embert.


verse #21

Mert belülről, az emberek szívéből jönnek az ártalmas okoskodások, szexuális erkölcstelenség, lopás, gyilkosság,


verse #22

házasságtörés, kapzsiság, gonosztettek, csalás, gátlástalan viselkedés, irigység, káromlás, gőg és esztelenség.


verse #23

Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek, és beszennyezik az embert.”


verse #24

Jézus elindult, majd Tírusz és Szidón tájékára ment. Ott bement egy házba, de nem akarta, hogy bárki is megtudja ezt. Ám nem tudott észrevétlen maradni.


verse #25

Egy asszony, akinek a kislányában tisztátalan szellem volt, amint hallott róla, hogy ott van, eljött, és leborult a lába elé.


verse #26

Az asszony görög volt, szíroföníciai nemzetiségű. És egyre csak kérlelte, hogy űzze ki a démont a lányából.


verse #27

De ő így szólt hozzá: „Előbb hadd lakjanak jól a gyermekek, mert nem helyes a gyermekek kenyerét elvenni, és a kiskutyáknak odadobni.”


verse #28

Ám az asszony így felelt neki: „Igen, uram, de még a kiskutyák is esznek az asztal alatt a morzsákból, melyeket a kisgyermekek lehullatnak.”


verse #29

Erre ő így szólt: „Mivel ezt mondtad, menj; a démon kiment a lányodból.”


verse #30

Így hát az asszony hazament, és a kisgyermeket az ágyon fekve találta, a démon pedig már kiment belőle.


verse #31

Mikor aztán Jézus visszatért Tírusz tájékáról, Szidónon át a Galileai-tengerhez ment, Dekapolisz vidékén keresztül.


verse #32

Itt odavittek hozzá egy nehezen beszélő siketet, és könyörögtek neki, hogy tegye rá a kezét.


verse #33

Ő félrevonult vele, távolabb a sokaságtól. Aztán ujját a férfi fülébe tette, majd miután köpött, megérintette annak nyelvét.


verse #34

És feltekintve az égre, mélyet sóhajtott, aztán ezt mondta neki: „Effata!”, azaz „Nyílj meg!”


verse #35

Erre a férfi füle megnyílt, nyelvének köteléke megoldódott, és rendesen kezdett beszélni.


verse #36

Ekkor Jézus megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek; de minél inkább tiltotta nekik, annál inkább híresztelték.


verse #37

Módfelett ámultak, és ezt mondták: „Mindent jól cselekedett. Még a siketeket is hallóvá teszi, a némákat pedig beszélővé.”

Chapters:


Books