⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Márk evangéliuma
7. fejezet
1. vers
Köré gyűltek pedig a farizeusok, és néhányan az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek.
2. vers
Látták, hogy némelyik tanítványa beszennyezett, vagyis mosdatlan kézzel eszik.
3. vers
(Ugyanis a farizeusok, akárcsak a többi zsidó, nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, mivel ragaszkodnak a régiek hagyományához,
4. vers
és amikor megjönnek a piacról, nem esznek addig, amíg meg nem mosakszanak. Még sok egyéb hagyomány van, melyeket átvettek, és ragaszkodnak hozzájuk; ilyen például a poharak, kancsók és rézedények bemerítése.)
5. vers
Akkor ezek a farizeusok és írástudók megkérdezték Jézustól: „Miért nem tartják meg a tanítványaid a régiek hagyományát, és miért esznek beszennyezett kézzel?”
6. vers
Ő ezt mondta nekik: „Találóan prófétált rólatok Ézsaiás, ti képmutatók, ahogy meg van írva: »Ez a nép az ajkával ugyan tisztel engem, de a szíve messze eltávolodott tőlem.
7. vers
Hiába imádnak engem, mert a tanításaikat emberek parancsolataira alapozzák.«
8. vers
Elhagyjátok Isten parancsolatát, és emberek hagyományához ragaszkodtok.”
9. vers
Még ezt is mondta nekik: „Ügyesen figyelmen kívül hagyjátok Isten parancsolatát, hogy megtartsátok a saját hagyományotokat.
10. vers
Mózes például azt mondta: »Tiszteld apádat és anyádat«, és: »Aki gyalázza az apját vagy az anyját, annak meg kell halnia.«
11. vers
De ti ezt mondjátok: »Helyénvaló, ha valaki azt mondja az apjának vagy anyjának: ’Bármim legyen is, amivel támogathatnálak, az korbán (vagyis Istennek odaszentelt ajándék)’«,
12. vers
és így már nem hagyjátok, hogy valamit is tegyen az apjáért vagy anyjáért.
13. vers
Ezzel érvénytelenné teszitek Isten szavát a hagyományotok által, melyet továbbadtatok. És sok effélét tesztek.”
14. vers
Majd ismét magához szólította a sokaságot, és így szólt hozzájuk: „Figyeljetek rám mindannyian, és értsétek meg, miről van szó.
15. vers
Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem tudja őt beszennyezni, hanem ami kijön az emberből, az szennyezi be az embert.”
16. vers
[akinek van füle a hallásra, hallja!]
17. vers
Mikor pedig a sokaságot elhagyva bement egy házba, a tanítványai kérdezgetni kezdték a szemléltetésről.
18. vers
Erre ezt mondta nekik: „Ti sem értitek, mint ahogy ők sem? Hát nem tudjátok, hogy semmi olyan, ami kívülről megy be az emberbe, nem tudja beszennyezni,
19. vers
mivel nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, onnan pedig az emésztőgödörbe?” Jézus ilyenformán minden ennivalót tisztának nyilvánított.
20. vers
Továbbá ezt mondta: „Ami kijön az emberből, az szennyezi be az embert.
21. vers
Mert belülről, az emberek szívéből jönnek az ártalmas okoskodások, szexuális erkölcstelenség, lopás, gyilkosság,
22. vers
házasságtörés, kapzsiság, gonosztettek, csalás, gátlástalan viselkedés, irigység, káromlás, gőg és esztelenség.
23. vers
Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek, és beszennyezik az embert.”
24. vers
Jézus elindult, majd Tírusz és Szidón tájékára ment. Ott bement egy házba, de nem akarta, hogy bárki is megtudja ezt. Ám nem tudott észrevétlen maradni.
25. vers
Egy asszony, akinek a kislányában tisztátalan szellem volt, amint hallott róla, hogy ott van, eljött, és leborult a lába elé.
26. vers
Az asszony görög volt, szíroföníciai nemzetiségű. És egyre csak kérlelte, hogy űzze ki a démont a lányából.
27. vers
De ő így szólt hozzá: „Előbb hadd lakjanak jól a gyermekek, mert nem helyes a gyermekek kenyerét elvenni, és a kiskutyáknak odadobni.”
28. vers
Ám az asszony így felelt neki: „Igen, uram, de még a kiskutyák is esznek az asztal alatt a morzsákból, melyeket a kisgyermekek lehullatnak.”
29. vers
Erre ő így szólt: „Mivel ezt mondtad, menj; a démon kiment a lányodból.”
30. vers
Így hát az asszony hazament, és a kisgyermeket az ágyon fekve találta, a démon pedig már kiment belőle.
31. vers
Mikor aztán Jézus visszatért Tírusz tájékáról, Szidónon át a Galileai-tengerhez ment, Dekapolisz vidékén keresztül.
32. vers
Itt odavittek hozzá egy nehezen beszélő siketet, és könyörögtek neki, hogy tegye rá a kezét.
33. vers
Ő félrevonult vele, távolabb a sokaságtól. Aztán ujját a férfi fülébe tette, majd miután köpött, megérintette annak nyelvét.
34. vers
És feltekintve az égre, mélyet sóhajtott, aztán ezt mondta neki: „Effata!”, azaz „Nyílj meg!”
35. vers
Erre a férfi füle megnyílt, nyelvének köteléke megoldódott, és rendesen kezdett beszélni.
36. vers
Ekkor Jézus megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek; de minél inkább tiltotta nekik, annál inkább híresztelték.
37. vers
Módfelett ámultak, és ezt mondták: „Mindent jól cselekedett. Még a siketeket is hallóvá teszi, a némákat pedig beszélővé.”
Könyvek
