⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Márk evangéliuma
14. fejezet
1. vers
Két nap múlva volt a pászka és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A magas rangú papok és az írástudók pedig keresték a módját, hogy ravaszul elfogják, és megöljék őt,
2. vers
mert ezt mondták: „Ne az ünnepen. Még felfordulás lesz a nép körében.”
3. vers
Amikor Betániában volt, és a leprás Simon házában evett, odament egy asszony, akinél egy alabástrompalackban illatos olaj volt, igazi nárdusolaj, nagyon drága. Feltörte az alabástrompalackot, és Jézus fejére kezdte önteni az olajat.
4. vers
Erre némelyek felháborodva ezt mondták egymásnak: „Miért kellett az illatos olajat így pazarolni?
5. vers
Hiszen ezt az olajat el lehetett volna adni több mint 300 dénárért, és a pénzt oda lehetett volna adni a szegényeknek!” És nagyon mérgesek voltak az asszonyra.
6. vers
De Jézus ezt mondta: „Hagyjátok békén! Miért bántjátok őt? Hiszen jót tett velem.
7. vers
Mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, de én nem leszek mindig veletek.
8. vers
Ő megtette, amit tudott: a temetésemre való tekintettel előre illatos olajat öntött a testemre.
9. vers
Higgyétek el, hogy bárhol hirdetik is a jó hírt a világon, azt is elmondják majd, amit ez az asszony tett, és emlékezni fognak rá.”
10. vers
Iskariót Júdás pedig, a tizenkettő egyike, elment a magas rangú papokhoz, hogy elárulja nekik Jézust.
11. vers
Amikor azok hallották ezt, örültek, és megígérték, hogy ezüstpénzt adnak neki. Így aztán keresni kezdte a módját, hogy elárulja őt.
12. vers
A kovásztalan kenyerek első napján pedig, amikor fel szokták ajánlani a pászkaáldozatot, a tanítványai ezt kérdezték Jézustól: „Mit akarsz, hova menjünk, és hol tegyünk előkészületeket arra, hogy megedd a pászkát?”
13. vers
Erre ő elküldött kettőt a tanítványai közül, és ezt mondta nekik: „Menjetek be a városba, és találkoztok majd egy emberrel, aki vizet visz egy agyagedényben. Kövessétek őt,
14. vers
és ahova bemegy, mondjátok a ház urának: »A tanító ezt kérdezi: ’Hol van az a vendégszoba, ahol megehetem a tanítványaimmal a pászkát?’«
15. vers
És mutat nektek egy tágas felső szobát, berendezve, készen. Ott készítsétek el a pászkavacsorát számunkra.”
16. vers
A tanítványok tehát elindultak, bementek a városba, és mindent úgy találtak, ahogy Jézus megmondta nekik; és előkészületeket tettek a pászkára.
17. vers
Miután leszállt az este, odament a tizenkettővel.
18. vers
Amint az asztalnál feküdtek és ettek, Jézus így szólt: „Azt mondom nektek, egyikőtök, aki velem eszik, elárul engem.”
19. vers
Bánkódni kezdtek, és egymás után kérdezni kezdték tőle: „Csak nem én?”
20. vers
Ő így szólt hozzájuk: „Egy a tizenkettő közül, aki velem mártja kenyerét a tálba.
21. vers
Mert az Emberfia elmegy, mint ahogy meg van írva róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.”
22. vers
Amint folytatták az evést, vett egy kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta nekik, ezt mondva: „Vegyétek, ez jelképezi a testemet.”
23. vers
És vett egy poharat, hálát adott, odaadta nekik, és mindnyájan ittak belőle.
24. vers
És ezt mondta nekik: „Ez jelképezi a véremet, »a szövetség vérét«, amely ki lesz ontva sokakért.
25. vers
Biztosak lehettek benne, hogy semmiképpen sem iszom bort addig a napig, míg újbort nem iszom majd Isten királyságában.”
26. vers
Végül, miután dicséreteket énekeltek, kimentek az Olajfák hegyére.
27. vers
Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Mindnyájan meg fogtok botlani, mert meg van írva: »Megverem a pásztort, és szétszélednek a juhok.«
28. vers
Ám a feltámadásom után előttetek megyek Galileába.”
29. vers
De Péter ezt mondta neki: „Még ha a többiek mind megbotlanak is, én akkor sem.”
30. vers
Jézus erre így szólt hozzá: „Hidd el nekem, hogy ma, igen, még ma éjjel, mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”
31. vers
De ő így erősködött: „Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg téged.” A többiek is mind ugyanezt mondták.
32. vers
Egy Gecsemáné nevű helyre értek, és így szólt a tanítványaihoz: „Üljetek le itt, amíg imádkozom.”
33. vers
Magával vitte Pétert, Jakabot meg Jánost. Mély gyötrelem fogta el, és nagyon nyugtalanná vált.
34. vers
Így szólt hozzájuk: „Mélységesen bánatos vagyok, igen, mérhetetlenül. Maradjatok itt, és kitartóan virrasszatok!”
35. vers
És egy kissé előbbre ment, a földre borult, és imádkozni kezdett, hogy ha lehetséges, ne kelljen átélnie ezt az órát.
36. vers
Azután ezt mondta: „Abba, Atyám, minden lehetséges neked; távolítsd el tőlem ezt a poharat! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te akarsz.”
37. vers
Majd visszatért, és alva találta őket, és így szólt Péterhez: „Simon, alszol? Hát egyetlen órát sem volt erőd virrasztani?
38. vers
Kitartóan virrasszatok, és folyton imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A szellem persze buzgó, de a test gyenge.”
39. vers
És ismét elment, és imádkozott, ugyanazt mondva.
40. vers
Aztán ismét odament hozzájuk, és alva találta őket, mert nagyon elálmosodtak, így aztán nem tudták, mit válaszoljanak neki.
41. vers
Majd harmadszor is visszatért, és ezt mondta nekik: „Egy ilyen jelentőségteljes időben ti alszotok és pihentek?! Elég! Eljött az óra! Az Emberfiát bűnösöknek adják át!
42. vers
Keljetek fel, menjünk! Közel van már, aki elárul engem.”
43. vers
És azonnal, még mialatt beszélt, megérkezett Júdás, a tizenkettő egyike, és vele együtt egy kardokkal meg dorongokkal felszerelkezett sokaság, akiket a magas rangú papok, az írástudók és a vének küldtek.
44. vers
Aki pedig elárulta őt, egy megegyezés szerinti jelt adott nekik, ezt mondva: „Akit arcon csókolok, az ő; vegyétek őrizetbe, és vezessétek el kísérettel.”
45. vers
És egyenesen odament, hozzálépett, és így szólt: „Rabbi!”, és nagyon gyöngéden arcon csókolta.
46. vers
Erre elfogták, és őrizetbe vették.
47. vers
Egyvalaki az ott állók közül azonban kihúzta a kardját, lesújtott a főpap rabszolgájára, és levágta a fülét.
48. vers
Ekkor Jézus ezt mondta nekik: „Kardokkal meg dorongokkal jöttetek, hogy letartóztassatok, mint valami rablót?
49. vers
Nap nap után veletek voltam a templomban, és tanítottam, mégsem vettetek őrizetbe. Ám mindez azért van, hogy beteljesedjenek az Írások.”
50. vers
És a tanítványok mind otthagyták őt, és elmenekültek.
51. vers
Egy bizonyos ifjú azonban, aki csak egy finom lenvászon ruhát viselt a testén, szorosan követni kezdte őt. Megpróbálták megfogni,
52. vers
de ő hátrahagyta lenvászon ruháját, és meztelenül elmenekült.
53. vers
Akkor elvezették Jézust a főpaphoz, és a magas rangú papok, a vének és az írástudók mindnyájan összegyűltek.
54. vers
Péter pedig jókora távolságból követte őt, be egészen a főpap udvarába. Ott ült a ház szolgáival együtt, és a lobogó tűznél melegedett.
55. vers
A magas rangú papok és az egész szanhedrin pedig bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra juttassák, de semmit sem találtak.
56. vers
Sokan ugyan hamisan tanúskodtak ellene, de a tanúvallomásaik nem egyeztek.
57. vers
Ekkor előálltak mások, és ők is hamisan tanúskodtak ellene, ezt mondva:
58. vers
„Hallottuk, amikor ezt mondta: »Le fogom rombolni ezt a kézzel készített templomot, és három nap alatt másikat építek, ami nem kézzel készített lesz.«”
59. vers
De még ebben sem egyezett a tanúvallomásuk.
60. vers
Majd felállt közöttük a főpap, és így kérdezgette Jézust: „Semmit sem felelsz? Mivel vádolnak ezek téged?”
61. vers
De ő hallgatott, és semmit nem felelt. A főpap ismét kérdezgetni kezdte: „Te vagy a Krisztus, az áldott Istennek a Fia?”
62. vers
Jézus ekkor így szólt: „Én vagyok. És látni fogjátok az Emberfiát, amint ott ül a hatalmas Isten jobbján, és eljön az ég felhőivel.”
63. vers
A főpap erre megszaggatta a ruháit, és ezt mondta: „Mi szükségünk van még tanúkra?
64. vers
Hallottátok a káromlást. Mi a véleményetek?” Azok mindnyájan halálra méltónak ítélték őt.
65. vers
És némelyek elkezdték őt köpdösni, letakarták az arcát, öklükkel ütötték, és ezt mondták neki: „Prófétálj!” És a bírósági tisztviselők, miután arcul csapták őt, elvitték.
66. vers
Mialatt Péter lent volt az udvarban, odament a főpap egyik szolgálólánya.
67. vers
Amikor meglátta Pétert melegedni, egyenesen ránézett, és így szólt: „Te is a Názáretivel voltál, ezzel a Jézussal.”
68. vers
De ő tagadta: „Nem ismerem őt, és nem is értem, miről beszélsz.” Azzal kiment a bejárathoz.
69. vers
Amikor a szolgálólány meglátta, ismét így szólt az ott állókhoz: „Ez közülük való.”
70. vers
Ő ismét tagadta. Az ott állók pedig kis idő múltán megint mondogatni kezdték Péternek: „Bizony, közülük való vagy, hiszen galileai vagy.”
71. vers
De ő azt mondta, hogy átkozott legyen, ha hazudik, és megesküdött: „Nem ismerem ezt az embert, akiről beszéltek!”
72. vers
Rögtön ezután a kakas másodszor is megszólalt, és Péter visszaemlékezett arra, amit Jézus mondott neki: „Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.” És összetört, és sírva fakadt.
Könyvek
