⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Márk evangéliuma
9. fejezet
1. vers
Azután így szólt hozzájuk: „Higgyétek el, hogy az itt állók közül néhányan semmiképpen sem halnak meg, míg meg nem látják előbb, hogy Isten királysága már eljött hatalommal.”
2. vers
Hat nappal később Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és felvitte őket egy magas hegyre, ahol magukban lehettek. És elváltozott előttük:
3. vers
felsőruhája tündökölni kezdett, sokkal fehérebb lett, mint amilyenre a földön bármelyik ruhatisztító is kifehéríthetné.
4. vers
Illés meg Mózes is megjelent nekik, és beszélgettek Jézussal.
5. vers
Ekkor Péter ezt mondta Jézusnak: „Rabbi, jó itt nekünk. Verjünk fel hát három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.”
6. vers
Nem tudta ugyanis, hogy mit tegyen, mert nagyon féltek.
7. vers
És egy felhő képződött, árnyékot vetett rájuk, és hang hallatszott a felhőből: „Ő az én szeretett Fiam. Figyeljetek rá!”
8. vers
Majd hirtelen, amikor körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust.
9. vers
Amint jöttek lefelé a hegyről, Jézus határozottan utasította őket, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, egészen addig, míg az Emberfia fel nem támad a halottak közül.
10. vers
Megszívlelték a szavait, de azon tanakodtak maguk között, hogy mit jelent ez a halottak közül való feltámadás.
11. vers
És kérdezgetni kezdték őt: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?”
12. vers
Ő ezt mondta nekik: „Illés valóban előbb jön el, és helyreállít mindent. De akkor miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedést kell átélnie, és megvetően kell hogy bánjanak vele?
13. vers
Sőt, mondom nektek, hogy Illés már eljött, és azt tettek vele, amit csak akartak, mint ahogy meg van írva róla.”
14. vers
Mikor aztán a többi tanítvány közelébe értek, nagy tömeget vettek észre körülöttük, és írástudókat, akik vitatkoztak velük.
15. vers
De mihelyt meglátta őt az egész sokaság, meglepődtek, és odafutottak hozzá, hogy üdvözöljék.
16. vers
Ő pedig megkérdezte őket: „Miről vitatkoztok velük?”
17. vers
Erre a sokaságból egy ember így válaszolt neki: „Tanító, elhoztam hozzád a fiamat, mert néma szellem van benne.
18. vers
Amikor csak megragadja, a földhöz vágja, neki meg habzik a szája, a fogát csikorgatja, és elveszíti az erejét. Kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.”
19. vers
Erre ő ezt mondta nekik: „Ó, hitetlen nemzedék, meddig kell veletek maradnom? Meddig kell elviselnem titeket? Hozzátok őt ide hozzám!”
20. vers
Így hát odavitték hozzá a fiút. De amikor a szellem meglátta Jézust, rögtön rángásokat hozott a gyermekre, az pedig a földre esve fetrengett, és habzott a szája.
21. vers
Majd Jézus megkérdezte az apát: „Mióta van ez vele?” Az ezt mondta: „Kisgyermekkora óta.
22. vers
Gyakran belevetette a tűzbe is, meg a vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha tudsz valamit tenni, szánj meg minket, és segíts rajtunk!”
23. vers
Jézus ezt mondta neki: „Miért mondod azt, hogy »ha tudsz«? Minden lehetséges annak, aki hisz.”
24. vers
A gyermek apja azonnal felkiáltott ezekkel a szavakkal: „Hiszek! Segíts, hogy erősebb legyen a hitem!”
25. vers
Amikor Jézus észrevette, hogy sokan sietnek oda hozzájuk, rászólt a tisztátalan szellemre: „Te némaságot és siketséget okozó szellem! Megparancsolom neked, hogy menj ki belőle, és ne menj bele többé!”
26. vers
Erre az felkiáltva és sok rángást hozva a fiúra, kiment belőle. A gyermek pedig halottnak tűnt, úgyhogy a legtöbb ember ezt mondta: „Meghalt!”
27. vers
Jézus azonban kézen fogta, felsegítette, és az felkelt.
28. vers
Majd miután Jézus bement egy házba, a tanítványai megkérdezték tőle külön: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?”
29. vers
Ő így szólt hozzájuk: „Ez a fajta csak az imádkozásra megy ki.”
30. vers
Elindultak onnan, és Galileán keresztül vitt az útjuk. De nem akarta, hogy ezt bárki is megtudja,
31. vers
mert csak a tanítványait akarta tanítani. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát átadják az ellenségeinek, megölik őt, ám három nappal azután, hogy megölték, feltámad.”
32. vers
Ők azonban nem értették a szavait, de féltek kérdezgetni őt.
33. vers
És Kapernaumba értek. Amikor aztán bent volt a házban, megkérdezte tőlük: „Miről vitáztatok az úton?”
34. vers
Hallgattak, mert az úton arról vitáztak maguk között, hogy ki a nagyobb.
35. vers
Akkor leült, odahívta a tizenkettőt, és ezt mondta nekik: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.”
36. vers
Aztán fogott egy kisgyermeket, közéjük állította, és átölelve őt, így szólt hozzájuk:
37. vers
„Aki rám való tekintettel szívesen fogad egyet az ilyen kisgyermekek közül, az engem is szívesen fogad, és aki engem szívesen fogad, az nemcsak engem fogad szívesen, hanem azt is, aki engem elküldött.”
38. vers
János ezt mondta neki: „Tanító, láttunk valakit, aki a te nevedet használva űzött ki démonokat, és próbáltuk őt megakadályozni ebben, mert nem tartozik közénk.”
39. vers
De Jézus ezt mondta: „Ne próbáljátok megakadályozni őt ebben, mert senki sincs, aki hatalmas cselekedetet visz véghez az én nevemben, és rögtön utána képes lenne rosszat mondani rólam.
40. vers
Mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van.
41. vers
És aki egy pohár vizet ad nektek azért, mert Krisztus követői vagytok, higgyétek el, mindenképpen megkapja a jutalmát.
42. vers
De aki csak egynek is a botlását okozza e kisgyermekek közül, akik hisznek, annak jobb lenne, ha a nyakába kötnének egy nagy malomkövet, és belevetnék a tengerbe.
43. vers
Ha a kezed netán bűnbe visz téged, vágd le. Jobb csonkán elnyerned az életet, mint két kézzel a gyehennába, az olthatatlan tűzre jutnod.
44. vers
[ahol a férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik ki.]
45. vers
És ha a lábad visz bűnbe, vágd le. Jobb fél lábbal elnyerned az életet, mint hogy megvan a két lábad, de a gyehennába vetnek.
46. vers
[ahol a férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik ki.]
47. vers
És ha a szemed visz bűnbe, dobd el. Jobb fél szemmel bemenned Isten királyságába, mint hogy megvan a két szemed, de a gyehennába vetnek,
48. vers
ahol a férgek nem pusztulnak el, és a tűz nem alszik ki.
49. vers
Mert mindenkit tűzzel kell megsózni.
50. vers
A só jó, de ha egyszer a só elveszti az ízét, mivel fogjátok megízesíteni? Legyen bennetek só, és őrizzétek meg a békét egymás között.”
Könyvek
