⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Márk evangéliuma
5. fejezet
1. vers
Azután átértek a tenger túlsó partjára, a gerazénusok vidékére.
2. vers
Amint Jézus kiszállt a csónakból, szembejött vele egy tisztátalan szellem befolyása alatt álló ember a sírok közül.
3. vers
A sírhelyek között volt a tanyája, és addig még senki, de senki nem bírta őt elég erősen megkötözni, még lánccal sem.
4. vers
Gyakran megkötözték ugyan lábbilincsekkel és láncokkal, de a láncokat szétroppantotta, a lábbilincseket pedig összetörte; és senkinek sem volt ereje megfékezni őt.
5. vers
Éjjel-nappal folyton kiáltozott a sírokban meg a hegyekben, és kövekkel vagdosta magát.
6. vers
De amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, és meghajolt előtte,
7. vers
majd felkiáltott: „Mit akarsz tőlem, Jézus, a legfelségesebb Isten Fia? Megesketlek az Istenre, ne kínozz!”
8. vers
Jézus ugyanis ezt mondta neki: „Menj ki ebből az emberből, te tisztátalan szellem!”
9. vers
Még megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Az így válaszolt: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.”
10. vers
És kérlelte Jézust, hogy ne küldje el a szellemeket arról a vidékről.
11. vers
A hegynél pedig ott legelészett egy nagy disznócsorda.
12. vers
Ezért a szellemek így kérlelték őt: „Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!”
13. vers
És megengedte nekik. Azzal a tisztátalan szellemek kimentek, és belementek a disznókba. A csorda pedig – mintegy 2000 állat – a szakadék felé rohant, és a tengerbe zuhant, és mind belefulladtak a tengerbe.
14. vers
A pásztoraik erre elszaladtak, és beszámoltak erről a városban és a vidéken. És az emberek eljöttek, hogy lássák, mi történt.
15. vers
Odaértek Jézushoz, és látták, hogy a démontól megszállt ember – az, akiben korábban egy légió démon volt – felöltözve és ép elmével ott ül, és félelem fogta el őket.
16. vers
Azok meg, akik látták az esetet, elmondták nekik, hogy mi történt a démontól megszállt emberrel és a disznókkal.
17. vers
Ezért könyörögni kezdtek Jézusnak, hogy menjen el a vidékükről.
18. vers
Amikor pedig beszállt a csónakba, az előbb még démontól megszállt ember kérlelte őt, hogy hadd menjen vele.
19. vers
De ő nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: „Menj haza a rokonaidhoz, és számolj be nekik arról, hogy mi mindent tett érted Jehova, és milyen irgalmas volt hozzád.”
20. vers
A férfi pedig elment, és hirdetni kezdte Dekapoliszban, hogy mi mindent tett érte Jézus, és az emberek mind csak ámultak.
21. vers
Miután Jézus ismét átkelt a csónakkal a túlsó partra, nagy tömeg gyűlt oda hozzá; ő pedig a tenger partján volt.
22. vers
Ekkor odajött a zsinagóga egyik vezetője, név szerint Jairus, és meglátva őt, a lába elé borult.
23. vers
Többször is így könyörgött neki: „A kislányom nagyon beteg. Kérlek, gyere el, és tedd rá a kezedet, hogy rendbe jöjjön és éljen.”
24. vers
Erre Jézus elment vele. Nagy tömeg követte, és tolongott körülötte.
25. vers
Volt pedig egy asszony, akinek már 12 éve vérfolyása volt.
26. vers
Sok orvos sok szenvedést okozott neki. Már minden vagyonát rájuk költötte, de nem lett jobban, sőt még rosszabbul lett.
27. vers
Mivel hallotta a Jézusról szóló beszámolókat, a tömegben hátulról odament hozzá, és megérintette a felsőruháját,
28. vers
mert ezt mondogatta: „Elég, ha csak a felsőruháját érintem, és rendbe jövök.”
29. vers
És azonnal elállt a vérfolyása, és érezte, hogy kigyógyult a kínzó betegségből.
30. vers
Jézus azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért hátrafordult a tömegben, és ezt kérdezte: „Ki érintette meg a felsőruhámat?”
31. vers
De a tanítványai ezt mondták neki: „Látod, hogy tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: »Ki érintett meg?«”
32. vers
Ő azonban körülnézett, hogy lássa, ki tette ezt.
33. vers
Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, rémülten és remegve odajött, leborult elé, és elmondta neki a teljes igazságot.
34. vers
Ő így szólt hozzá: „Lányom, mivel hittél, meggyógyultál. Kínzó betegségedből meggyógyulva menj békével!”
35. vers
Még beszélt, amikor odajöttek néhányan Jairus otthonából, és ezt mondták: „Meghalt a lányod! Miért fárasztanád tovább a tanítót?”
36. vers
De Jézus meghallotta, hogy mit mondtak, és így szólt Jairushoz: „Ne félj, csak higgy!”
37. vers
És Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen.
38. vers
Eljutottak hát Jairus házához, és látta a zűrzavart, és azokat, akik sírtak és jajveszékeltek.
39. vers
Miután bement, ezt mondta nekik: „Miért sírtok, és miért csináltok ilyen zűrzavart? A gyermek nem halt meg, csak alszik.”
40. vers
Erre gúnyosan nevetni kezdtek rajta. De miután Jézus mindnyájukat kiküldte, maga mellé vette a gyermek apját és anyját, valamint a vele levőket, és bement oda, ahol a gyermek volt.
41. vers
Aztán megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: „Talita kúmi!”, ami lefordítva azt jelenti: „Lányka, mondom neked, kelj fel!”
42. vers
A lány pedig azonnal felkelt, és járkálni kezdett. (12 éves volt.) És a szülők hirtelenjében azt sem tudták, hová legyenek örömükben.
43. vers
De Jézus újra meg újra megparancsolta nekik, hogy ezt senkivel se tudassák, majd szólt, hogy adjanak enni a lánynak.
Könyvek
