⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Márk evangéliuma
4. fejezet
1. vers
Aztán ismét tanítani kezdett a tenger mellett, és nagyon nagy tömeg gyűlt oda hozzá. Ezért beszállt egy csónakba, leült, és egy kissé eltávolodott a parttól. Az egész sokaság pedig a tenger mellett, a parton volt.
2. vers
Sok mindent kezdett tanítani nekik szemléltetésekkel, és miközben tanított, ezt mondta nekik:
3. vers
„Figyeljetek! A magvető kiment vetni.
4. vers
Amint vetett, némelyik mag az út szélére esett, majd jöttek a madarak, és felették azokat.
5. vers
Más magok sziklás talajba hullottak, ahol nem volt sok föld, és azonnal kihajtottak, mert nem volt mély a föld.
6. vers
De amikor felkelt a nap, megperzselődtek és elszáradtak, mivel nem volt gyökerük.
7. vers
Más magok pedig a tövisbokrok közé estek. A tövisbokrok megnőttek, és megfojtották őket, így nem hoztak termést.
8. vers
Más magok pedig a jó földbe estek, s felnőve és gyarapodva termést kezdtek hozni, és teremtek 30-szorosan, 60-szorosan és 100-szorosan.”
9. vers
Majd hozzátette: „Akinek van füle a hallásra, hallja!”
10. vers
Amikor aztán egyedül volt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt kérdezgetni kezdték őt a szemléltetésekről.
11. vers
Erre ezt mondta nekik: „Nektek Isten segített megérteni Isten királyságának a szent titkát, de a kívülállóknak mindent szemléltetésekkel tanítok,
12. vers
hogy még ha néznek is, nézzenek, de ne lássanak, és még ha hallanak is, halljanak, de ne fogják fel az értelmét, és nehogy valaha is megtérjenek, és megbocsátást nyerjenek.”
13. vers
Továbbá ezt mondta nekik: „Ha nem értitek ezt a szemléltetést, akkor miképpen fogjátok megérteni a többit?
15. vers
Ezek azok, akik az út szélén vannak, ahová a szót vetik: mihelyt meghallják azt, eljön Sátán, és elveszi a beléjük vetett szót.
16. vers
Hasonló, ami a sziklás talajba hullottakkal történik: mihelyt meghallják a szót, örömmel fogadják.
17. vers
De mivel nem gyökerezik meg bennük, csak egy ideig maradnak meg, azután mihelyt nyomorúság vagy üldözés támad a szó miatt, elbotlanak.
18. vers
Vannak még mások is, a tövisbokrok közé hullottak. Ezek azok, akik hallják a szót,
19. vers
de ennek a világrendszernek az aggodalmai, a gazdagság megtévesztő hatalma és az egyéb dolgok utáni kívánságok a szívükbe hatolnak, megfojtják a szót, és az nem hoz termést.
20. vers
Végezetül, a jó földbe vetettek azok, akik figyelnek a szóra, kedvezően fogadják, és 30-szoros, 60-szoros és 100-szoros termést hoznak.”
21. vers
Ezt is mondta nekik: „Vajon azért hoznak lámpát, hogy a kosár alá vagy az ágy alá tegyék? Nem inkább azért hozzák, hogy a lámpatartóra tegyék?
22. vers
Hiszen nincs olyan rejtett dolog, ami le ne lepleződne, és nincs olyan gondosan eltitkolt dolog, ami nyilvánosságra ne kerülne.
23. vers
Akinek van füle a hallásra, hallja!”
24. vers
Továbbá ezt mondta nekik: „Figyeljetek oda arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek, sőt, ráadást is kaptok.
25. vers
Mert akinek van, annak még többet adnak, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”
26. vers
Ezután így folytatta: „Isten királysága éppen olyan, mint amikor egy ember magot vet a földbe.
27. vers
Éjjel alszik, nappal felkel, a mag pedig kisarjad, és magasra nő, de hogy pontosan hogyan, azt nem tudja.
28. vers
A föld saját magától hoz termést fokozatosan, először a szárat, azután a kalászt, végül a teljes szemet a kalászban.
29. vers
Mihelyt pedig a termés beérik, az ember nekiereszti a sarlót, mert eljött az aratás ideje.”
30. vers
Ezután így szólt: „Mihez hasonlítsuk Isten királyságát, vagy milyen szemléltetéssel magyarázzuk?
31. vers
Hasonlít a mustármaghoz, amely, mikor elvetették a földbe, a legapróbb volt minden mag közül a földön.
32. vers
De miután elvetették, megnő, és nagyobb lesz minden más zöldségfélénél, és nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyéka alatt letelepedhetnek.”
33. vers
Sok ilyen szemléltetéssel beszélt nekik a szóról, ahhoz mérten, hogy mennyit voltak képesek felfogni.
34. vers
Szemléltetés nélkül nem is beszélt nekik, de a tanítványainak maguk között mindent megmagyarázott.
35. vers
Azon a napon, miután leszállt az este, ezt mondta nekik: „Menjünk át a túlpartra!”
36. vers
Így hát, miután elengedték a sokaságot, elvitték őt a csónakban, úgy, ahogy volt; és más csónakok is voltak vele.
37. vers
Akkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok újra meg újra becsaptak a csónakba, úgyhogy az kis híján megtelt.
38. vers
De ő a csónak hátsó részében volt, és a párnán aludt. Felébresztették hát, és ezt mondták neki: „Tanító, nem törődsz azzal, hogy mindjárt odaveszünk?”
39. vers
Ekkor felkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass! Némulj el!” És a szél elült, és nagy csend lett.
40. vers
Erre így szólt hozzájuk: „Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek?”
41. vers
De ők szokatlanul nagy félelmet éreztek, és ezt mondták egymásnak: „Hát ki ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”
Könyvek
