⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Márk evangéliuma
capítulo 4
verso 1
Aztán ismét tanítani kezdett a tenger mellett, és nagyon nagy tömeg gyűlt oda hozzá. Ezért beszállt egy csónakba, leült, és egy kissé eltávolodott a parttól. Az egész sokaság pedig a tenger mellett, a parton volt.
verso 2
Sok mindent kezdett tanítani nekik szemléltetésekkel, és miközben tanított, ezt mondta nekik:
verso 3
„Figyeljetek! A magvető kiment vetni.
verso 4
Amint vetett, némelyik mag az út szélére esett, majd jöttek a madarak, és felették azokat.
verso 5
Más magok sziklás talajba hullottak, ahol nem volt sok föld, és azonnal kihajtottak, mert nem volt mély a föld.
verso 6
De amikor felkelt a nap, megperzselődtek és elszáradtak, mivel nem volt gyökerük.
verso 7
Más magok pedig a tövisbokrok közé estek. A tövisbokrok megnőttek, és megfojtották őket, így nem hoztak termést.
verso 8
Más magok pedig a jó földbe estek, s felnőve és gyarapodva termést kezdtek hozni, és teremtek 30-szorosan, 60-szorosan és 100-szorosan.”
verso 9
Majd hozzátette: „Akinek van füle a hallásra, hallja!”
verso 10
Amikor aztán egyedül volt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt kérdezgetni kezdték őt a szemléltetésekről.
verso 11
Erre ezt mondta nekik: „Nektek Isten segített megérteni Isten királyságának a szent titkát, de a kívülállóknak mindent szemléltetésekkel tanítok,
verso 12
hogy még ha néznek is, nézzenek, de ne lássanak, és még ha hallanak is, halljanak, de ne fogják fel az értelmét, és nehogy valaha is megtérjenek, és megbocsátást nyerjenek.”
verso 13
Továbbá ezt mondta nekik: „Ha nem értitek ezt a szemléltetést, akkor miképpen fogjátok megérteni a többit?
verso 15
Ezek azok, akik az út szélén vannak, ahová a szót vetik: mihelyt meghallják azt, eljön Sátán, és elveszi a beléjük vetett szót.
verso 16
Hasonló, ami a sziklás talajba hullottakkal történik: mihelyt meghallják a szót, örömmel fogadják.
verso 17
De mivel nem gyökerezik meg bennük, csak egy ideig maradnak meg, azután mihelyt nyomorúság vagy üldözés támad a szó miatt, elbotlanak.
verso 18
Vannak még mások is, a tövisbokrok közé hullottak. Ezek azok, akik hallják a szót,
verso 19
de ennek a világrendszernek az aggodalmai, a gazdagság megtévesztő hatalma és az egyéb dolgok utáni kívánságok a szívükbe hatolnak, megfojtják a szót, és az nem hoz termést.
verso 20
Végezetül, a jó földbe vetettek azok, akik figyelnek a szóra, kedvezően fogadják, és 30-szoros, 60-szoros és 100-szoros termést hoznak.”
verso 21
Ezt is mondta nekik: „Vajon azért hoznak lámpát, hogy a kosár alá vagy az ágy alá tegyék? Nem inkább azért hozzák, hogy a lámpatartóra tegyék?
verso 22
Hiszen nincs olyan rejtett dolog, ami le ne lepleződne, és nincs olyan gondosan eltitkolt dolog, ami nyilvánosságra ne kerülne.
verso 23
Akinek van füle a hallásra, hallja!”
verso 24
Továbbá ezt mondta nekik: „Figyeljetek oda arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak mérni nektek, sőt, ráadást is kaptok.
verso 25
Mert akinek van, annak még többet adnak, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.”
verso 26
Ezután így folytatta: „Isten királysága éppen olyan, mint amikor egy ember magot vet a földbe.
verso 27
Éjjel alszik, nappal felkel, a mag pedig kisarjad, és magasra nő, de hogy pontosan hogyan, azt nem tudja.
verso 28
A föld saját magától hoz termést fokozatosan, először a szárat, azután a kalászt, végül a teljes szemet a kalászban.
verso 29
Mihelyt pedig a termés beérik, az ember nekiereszti a sarlót, mert eljött az aratás ideje.”
verso 30
Ezután így szólt: „Mihez hasonlítsuk Isten királyságát, vagy milyen szemléltetéssel magyarázzuk?
verso 31
Hasonlít a mustármaghoz, amely, mikor elvetették a földbe, a legapróbb volt minden mag közül a földön.
verso 32
De miután elvetették, megnő, és nagyobb lesz minden más zöldségfélénél, és nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyéka alatt letelepedhetnek.”
verso 33
Sok ilyen szemléltetéssel beszélt nekik a szóról, ahhoz mérten, hogy mennyit voltak képesek felfogni.
verso 34
Szemléltetés nélkül nem is beszélt nekik, de a tanítványainak maguk között mindent megmagyarázott.
verso 35
Azon a napon, miután leszállt az este, ezt mondta nekik: „Menjünk át a túlpartra!”
verso 36
Így hát, miután elengedték a sokaságot, elvitték őt a csónakban, úgy, ahogy volt; és más csónakok is voltak vele.
verso 37
Akkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok újra meg újra becsaptak a csónakba, úgyhogy az kis híján megtelt.
verso 38
De ő a csónak hátsó részében volt, és a párnán aludt. Felébresztették hát, és ezt mondták neki: „Tanító, nem törődsz azzal, hogy mindjárt odaveszünk?”
verso 39
Ekkor felkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass! Némulj el!” És a szél elült, és nagy csend lett.
verso 40
Erre így szólt hozzájuk: „Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek?”
verso 41
De ők szokatlanul nagy félelmet éreztek, és ezt mondták egymásnak: „Hát ki ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”
Libros
