Márk evangéliuma

Capítulos:

… 10 11 12 13 14 …   ⇤ ← 12 → ⇥

verso 1

Ezután szemléltetéseket kezdett mondani nekik: „Egy ember szőlőt ültetett, körbevette kerítéssel, kivájt egy helyet a szőlő taposásához, és tornyot emelt. Majd kiadta szőlőműveseknek, és külföldre utazott.

verso 2

A megfelelő időszakban pedig elküldött egy rabszolgát a szőlőművesekhez, hogy hozzon tőlük a termésből.

verso 3

De azok megfogták a rabszolgát, megverték, és üres kézzel küldték el.

verso 4

Egy másik rabszolgát is elküldött hozzájuk, azt meg fejbe verték és megalázták.

verso 5

Elküldött ismét egy másikat, azt pedig megölték. Azután még sokakat elküldött, és ezek közül némelyeket megvertek, némelyeket pedig megöltek.

verso 6

Egyvalakije volt még, a szeretett fia. Utoljára őt küldte el hozzájuk, ezt mondva: »A fiamat meg fogják becsülni.«

verso 7

De azok a szőlőművesek ezt mondták maguk között: »Ez az örökös. Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az örökség!«

verso 8

Megfogták hát, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre.

verso 9

Mit tesz majd a szőlő tulajdonosa? Eljön, és megöli a szőlőműveseket, a szőlőt pedig másoknak adja.

verso 10

Hát soha nem olvastátok ezt az Írásokban: »A kő, amelyet az építők elvetettek, az lett a fő szegletkő.

verso 11

Jehovától lett ez, és bámulatos a szemünkben.«”

verso 12

Erre el akarták fogni őt, de féltek a sokaságtól. Tudták ugyanis, hogy rájuk gondolva mondta a szemléltetést. Így aztán otthagyták, és elmentek.

verso 13

Ezt követően elküldtek hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes-pártiak közül, hogy belekössenek abba, amit mond.

verso 14

Ezek megérkezve ezt mondták neki: „Tanító, tudjuk, hogy igazat mondasz, és nem vagy részrehajló, mert nem az emberek külsejét nézed, hanem az igazságnak megfelelően tanítod Isten akaratát. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy sem?

verso 15

Fizessünk, vagy ne fizessünk?” Átlátva képmutatásukon, ezt mondta nekik: „Miért tesztek próbára? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy megnézzem!”

verso 16

Hoztak egyet, és megkérdezte tőlük: „Kinek az arcképe és felirata ez?” Így válaszoltak neki: „A császáré.”

verso 17

Jézus ekkor ezt mondta: „Fizessétek vissza a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami Istené.” És elálmélkodtak rajta.

verso 18

Ezután szadduceusok mentek oda hozzá, akik azt mondják, hogy nincsen feltámadás, és ezt kérdezték tőle:

verso 19

„Tanító, Mózes azt írta nekünk, hogy ha valakinek meghal a testvére, és hátrahagyja a feleségét, de nem hagy gyermeket, akkor a testvére vegye el az özvegyet, és ő gondoskodjon utódról a testvérének.

verso 20

Volt hét testvér. Az első megházasodott, de amikor meghalt, nem hagyott utódot.

verso 21

A második elvette az asszonyt, de úgy halt meg, hogy nem hagyott utódot; a harmadik ugyanígy.

verso 22

És a hét közül egy sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is.

verso 23

A feltámadáskor melyiküknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek a felesége volt.”

verso 24

Jézus így szólt hozzájuk: „Nem azért tévedtek-e, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát?

verso 25

Mert amikor feltámadnak a halottak közül, a férfiak nem nősülnek, és a nőket sem adják férjhez, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben.

verso 26

Arról pedig, hogy a halottak feltámadnak, nem olvastátok-e Mózes könyvében, a tövisbokorról szóló beszámolóban, hogy Isten azt mondta Mózesnek: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.«

verso 27

Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké. Nagyon tévedtek hát.”

verso 28

Az egyik írástudó, aki odament, és hallotta őket vitatkozni, és tudta, hogy Jézus jól válaszolt nekik, megkérdezte tőle: „Melyik az első az összes parancsolat közül?”

verso 29

Jézus így felelt: „Az első ez: »Halld, ó, Izrael, Jehova a mi Istenünk, és csak egy Jehova van.

verso 30

És szeresd Jehovát, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel, teljes elméddel és teljes erőddel.«

verso 31

A második ez: »Szeresd embertársadat, mint önmagadat.« Nincs ezeknél fontosabb parancsolat.”

verso 32

Az írástudó ezt mondta neki: „Tanító, jól mondtad, az igazságnak megfelelően, hogy »ő egy, és rajta kívül nincs más«.

verso 33

És az, ha valaki szereti őt teljes szívével, teljes értelmével és teljes erejével, illetve az, ha valaki úgy szereti az embertársát, mint önmagát, sokkal többet ér, mint minden égőáldozat és egyéb áldozat.”

verso 34

Erre Jézus, látva, hogy értelmesen válaszolt, ezt mondta neki: „Nem vagy messze Isten királyságától.” De senkinek sem volt többé bátorsága kérdezgetni őt.

verso 35

Jézus tovább tanított a templomban, és ezt mondta: „Hogyhogy az írástudók azt mondják, hogy a Krisztus Dávidnak a fia?

verso 36

A szent szellem által maga Dávid mondta: »Így szólt Jehova az én Uramhoz: ’Ülj az én jobbomon, míg ellenségeidet a lábad alá nem vetem.’«

verso 37

Maga Dávid az Urának hívja őt, de akkor hogy lehet az, hogy a fia?”

A nagy tömeg pedig szívesen hallgatta.

verso 38

És miközben tanított, így folytatta: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik köntösökben szeretnek járni-kelni, azt akarják, hogy üdvözöljék őket a piactereken,

verso 39

elöl levő ülőhelyeket akarnak a zsinagógákban, és a főhelyeket a vacsorákon.

verso 40

Ők azok, akik hasznot húznak az özvegyekből, és elveszik a javaikat, és a látszat kedvéért hosszú imákat mondanak. Ezek súlyosabb ítéletben fognak részesülni.”

verso 41

Leült pedig a perselyekkel szemben, és figyelni kezdte, hogyan dob a sokaság pénzt a perselyekbe. És sok gazdag ember sok pénzérmét dobott be.

verso 42

Jött pedig egy szegény özvegy, és bedobott két igen csekély értékű kis pénzérmét.

verso 43

Magához hívta hát a tanítványait, és ezt mondta nekik: „Biztosak lehettek benne, hogy ez a szegény özvegy mindenki másnál többet dobott be a perselybe.

verso 44

Mert azok mind a fölöslegükből dobtak be, de ő mindenét bedobta, mindazt, ami a megélhetésére volt.”

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16