⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Márk evangéliuma
capítulo 14
verso 1
Két nap múlva volt a pászka és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A magas rangú papok és az írástudók pedig keresték a módját, hogy ravaszul elfogják, és megöljék őt,
verso 2
mert ezt mondták: „Ne az ünnepen. Még felfordulás lesz a nép körében.”
verso 3
Amikor Betániában volt, és a leprás Simon házában evett, odament egy asszony, akinél egy alabástrompalackban illatos olaj volt, igazi nárdusolaj, nagyon drága. Feltörte az alabástrompalackot, és Jézus fejére kezdte önteni az olajat.
verso 4
Erre némelyek felháborodva ezt mondták egymásnak: „Miért kellett az illatos olajat így pazarolni?
verso 5
Hiszen ezt az olajat el lehetett volna adni több mint 300 dénárért, és a pénzt oda lehetett volna adni a szegényeknek!” És nagyon mérgesek voltak az asszonyra.
verso 6
De Jézus ezt mondta: „Hagyjátok békén! Miért bántjátok őt? Hiszen jót tett velem.
verso 7
Mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, de én nem leszek mindig veletek.
verso 8
Ő megtette, amit tudott: a temetésemre való tekintettel előre illatos olajat öntött a testemre.
verso 9
Higgyétek el, hogy bárhol hirdetik is a jó hírt a világon, azt is elmondják majd, amit ez az asszony tett, és emlékezni fognak rá.”
verso 10
Iskariót Júdás pedig, a tizenkettő egyike, elment a magas rangú papokhoz, hogy elárulja nekik Jézust.
verso 11
Amikor azok hallották ezt, örültek, és megígérték, hogy ezüstpénzt adnak neki. Így aztán keresni kezdte a módját, hogy elárulja őt.
verso 12
A kovásztalan kenyerek első napján pedig, amikor fel szokták ajánlani a pászkaáldozatot, a tanítványai ezt kérdezték Jézustól: „Mit akarsz, hova menjünk, és hol tegyünk előkészületeket arra, hogy megedd a pászkát?”
verso 13
Erre ő elküldött kettőt a tanítványai közül, és ezt mondta nekik: „Menjetek be a városba, és találkoztok majd egy emberrel, aki vizet visz egy agyagedényben. Kövessétek őt,
verso 14
és ahova bemegy, mondjátok a ház urának: »A tanító ezt kérdezi: ’Hol van az a vendégszoba, ahol megehetem a tanítványaimmal a pászkát?’«
verso 15
És mutat nektek egy tágas felső szobát, berendezve, készen. Ott készítsétek el a pászkavacsorát számunkra.”
verso 16
A tanítványok tehát elindultak, bementek a városba, és mindent úgy találtak, ahogy Jézus megmondta nekik; és előkészületeket tettek a pászkára.
verso 17
Miután leszállt az este, odament a tizenkettővel.
verso 18
Amint az asztalnál feküdtek és ettek, Jézus így szólt: „Azt mondom nektek, egyikőtök, aki velem eszik, elárul engem.”
verso 19
Bánkódni kezdtek, és egymás után kérdezni kezdték tőle: „Csak nem én?”
verso 20
Ő így szólt hozzájuk: „Egy a tizenkettő közül, aki velem mártja kenyerét a tálba.
verso 21
Mert az Emberfia elmegy, mint ahogy meg van írva róla, de jaj annak, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.”
verso 22
Amint folytatták az evést, vett egy kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta nekik, ezt mondva: „Vegyétek, ez jelképezi a testemet.”
verso 23
És vett egy poharat, hálát adott, odaadta nekik, és mindnyájan ittak belőle.
verso 24
És ezt mondta nekik: „Ez jelképezi a véremet, »a szövetség vérét«, amely ki lesz ontva sokakért.
verso 25
Biztosak lehettek benne, hogy semmiképpen sem iszom bort addig a napig, míg újbort nem iszom majd Isten királyságában.”
verso 26
Végül, miután dicséreteket énekeltek, kimentek az Olajfák hegyére.
verso 27
Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Mindnyájan meg fogtok botlani, mert meg van írva: »Megverem a pásztort, és szétszélednek a juhok.«
verso 28
Ám a feltámadásom után előttetek megyek Galileába.”
verso 29
De Péter ezt mondta neki: „Még ha a többiek mind megbotlanak is, én akkor sem.”
verso 30
Jézus erre így szólt hozzá: „Hidd el nekem, hogy ma, igen, még ma éjjel, mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”
verso 31
De ő így erősködött: „Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg téged.” A többiek is mind ugyanezt mondták.
verso 32
Egy Gecsemáné nevű helyre értek, és így szólt a tanítványaihoz: „Üljetek le itt, amíg imádkozom.”
verso 33
Magával vitte Pétert, Jakabot meg Jánost. Mély gyötrelem fogta el, és nagyon nyugtalanná vált.
verso 34
Így szólt hozzájuk: „Mélységesen bánatos vagyok, igen, mérhetetlenül. Maradjatok itt, és kitartóan virrasszatok!”
verso 35
És egy kissé előbbre ment, a földre borult, és imádkozni kezdett, hogy ha lehetséges, ne kelljen átélnie ezt az órát.
verso 36
Azután ezt mondta: „Abba, Atyám, minden lehetséges neked; távolítsd el tőlem ezt a poharat! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te akarsz.”
verso 37
Majd visszatért, és alva találta őket, és így szólt Péterhez: „Simon, alszol? Hát egyetlen órát sem volt erőd virrasztani?
verso 38
Kitartóan virrasszatok, és folyton imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A szellem persze buzgó, de a test gyenge.”
verso 39
És ismét elment, és imádkozott, ugyanazt mondva.
verso 40
Aztán ismét odament hozzájuk, és alva találta őket, mert nagyon elálmosodtak, így aztán nem tudták, mit válaszoljanak neki.
verso 41
Majd harmadszor is visszatért, és ezt mondta nekik: „Egy ilyen jelentőségteljes időben ti alszotok és pihentek?! Elég! Eljött az óra! Az Emberfiát bűnösöknek adják át!
verso 42
Keljetek fel, menjünk! Közel van már, aki elárul engem.”
verso 43
És azonnal, még mialatt beszélt, megérkezett Júdás, a tizenkettő egyike, és vele együtt egy kardokkal meg dorongokkal felszerelkezett sokaság, akiket a magas rangú papok, az írástudók és a vének küldtek.
verso 44
Aki pedig elárulta őt, egy megegyezés szerinti jelt adott nekik, ezt mondva: „Akit arcon csókolok, az ő; vegyétek őrizetbe, és vezessétek el kísérettel.”
verso 45
És egyenesen odament, hozzálépett, és így szólt: „Rabbi!”, és nagyon gyöngéden arcon csókolta.
verso 46
Erre elfogták, és őrizetbe vették.
verso 47
Egyvalaki az ott állók közül azonban kihúzta a kardját, lesújtott a főpap rabszolgájára, és levágta a fülét.
verso 48
Ekkor Jézus ezt mondta nekik: „Kardokkal meg dorongokkal jöttetek, hogy letartóztassatok, mint valami rablót?
verso 49
Nap nap után veletek voltam a templomban, és tanítottam, mégsem vettetek őrizetbe. Ám mindez azért van, hogy beteljesedjenek az Írások.”
verso 50
És a tanítványok mind otthagyták őt, és elmenekültek.
verso 51
Egy bizonyos ifjú azonban, aki csak egy finom lenvászon ruhát viselt a testén, szorosan követni kezdte őt. Megpróbálták megfogni,
verso 52
de ő hátrahagyta lenvászon ruháját, és meztelenül elmenekült.
verso 53
Akkor elvezették Jézust a főpaphoz, és a magas rangú papok, a vének és az írástudók mindnyájan összegyűltek.
verso 54
Péter pedig jókora távolságból követte őt, be egészen a főpap udvarába. Ott ült a ház szolgáival együtt, és a lobogó tűznél melegedett.
verso 55
A magas rangú papok és az egész szanhedrin pedig bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra juttassák, de semmit sem találtak.
verso 56
Sokan ugyan hamisan tanúskodtak ellene, de a tanúvallomásaik nem egyeztek.
verso 57
Ekkor előálltak mások, és ők is hamisan tanúskodtak ellene, ezt mondva:
verso 58
„Hallottuk, amikor ezt mondta: »Le fogom rombolni ezt a kézzel készített templomot, és három nap alatt másikat építek, ami nem kézzel készített lesz.«”
verso 59
De még ebben sem egyezett a tanúvallomásuk.
verso 60
Majd felállt közöttük a főpap, és így kérdezgette Jézust: „Semmit sem felelsz? Mivel vádolnak ezek téged?”
verso 61
De ő hallgatott, és semmit nem felelt. A főpap ismét kérdezgetni kezdte: „Te vagy a Krisztus, az áldott Istennek a Fia?”
verso 62
Jézus ekkor így szólt: „Én vagyok. És látni fogjátok az Emberfiát, amint ott ül a hatalmas Isten jobbján, és eljön az ég felhőivel.”
verso 63
A főpap erre megszaggatta a ruháit, és ezt mondta: „Mi szükségünk van még tanúkra?
verso 64
Hallottátok a káromlást. Mi a véleményetek?” Azok mindnyájan halálra méltónak ítélték őt.
verso 65
És némelyek elkezdték őt köpdösni, letakarták az arcát, öklükkel ütötték, és ezt mondták neki: „Prófétálj!” És a bírósági tisztviselők, miután arcul csapták őt, elvitték.
verso 66
Mialatt Péter lent volt az udvarban, odament a főpap egyik szolgálólánya.
verso 67
Amikor meglátta Pétert melegedni, egyenesen ránézett, és így szólt: „Te is a Názáretivel voltál, ezzel a Jézussal.”
verso 68
De ő tagadta: „Nem ismerem őt, és nem is értem, miről beszélsz.” Azzal kiment a bejárathoz.
verso 69
Amikor a szolgálólány meglátta, ismét így szólt az ott állókhoz: „Ez közülük való.”
verso 70
Ő ismét tagadta. Az ott állók pedig kis idő múltán megint mondogatni kezdték Péternek: „Bizony, közülük való vagy, hiszen galileai vagy.”
verso 71
De ő azt mondta, hogy átkozott legyen, ha hazudik, és megesküdött: „Nem ismerem ezt az embert, akiről beszéltek!”
verso 72
Rögtön ezután a kakas másodszor is megszólalt, és Péter visszaemlékezett arra, amit Jézus mondott neki: „Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.” És összetört, és sírva fakadt.
Libros
