Márk evangéliuma

Capítulos:

… 5 6 7 8 9 …   ⇤ ← 7 → ⇥

verso 1

Köré gyűltek pedig a farizeusok, és néhányan az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek.

verso 2

Látták, hogy némelyik tanítványa beszennyezett, vagyis mosdatlan kézzel eszik.

verso 3

(Ugyanis a farizeusok, akárcsak a többi zsidó, nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, mivel ragaszkodnak a régiek hagyományához,

verso 4

és amikor megjönnek a piacról, nem esznek addig, amíg meg nem mosakszanak. Még sok egyéb hagyomány van, melyeket átvettek, és ragaszkodnak hozzájuk; ilyen például a poharak, kancsók és rézedények bemerítése.)

verso 5

Akkor ezek a farizeusok és írástudók megkérdezték Jézustól: „Miért nem tartják meg a tanítványaid a régiek hagyományát, és miért esznek beszennyezett kézzel?”

verso 6

Ő ezt mondta nekik: „Találóan prófétált rólatok Ézsaiás, ti képmutatók, ahogy meg van írva: »Ez a nép az ajkával ugyan tisztel engem, de a szíve messze eltávolodott tőlem.

verso 7

Hiába imádnak engem, mert a tanításaikat emberek parancsolataira alapozzák.«

verso 8

Elhagyjátok Isten parancsolatát, és emberek hagyományához ragaszkodtok.”

verso 9

Még ezt is mondta nekik: „Ügyesen figyelmen kívül hagyjátok Isten parancsolatát, hogy megtartsátok a saját hagyományotokat.

verso 10

Mózes például azt mondta: »Tiszteld apádat és anyádat«, és: »Aki gyalázza az apját vagy az anyját, annak meg kell halnia.«

verso 11

De ti ezt mondjátok: »Helyénvaló, ha valaki azt mondja az apjának vagy anyjának: ’Bármim legyen is, amivel támogathatnálak, az korbán (vagyis Istennek odaszentelt ajándék)’«,

verso 12

és így már nem hagyjátok, hogy valamit is tegyen az apjáért vagy anyjáért.

verso 13

Ezzel érvénytelenné teszitek Isten szavát a hagyományotok által, melyet továbbadtatok. És sok effélét tesztek.”

verso 14

Majd ismét magához szólította a sokaságot, és így szólt hozzájuk: „Figyeljetek rám mindannyian, és értsétek meg, miről van szó.

verso 15

Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem tudja őt beszennyezni, hanem ami kijön az emberből, az szennyezi be az embert.”

verso 16

[akinek van füle a hallásra, hallja!]

verso 17

Mikor pedig a sokaságot elhagyva bement egy házba, a tanítványai kérdezgetni kezdték a szemléltetésről.

verso 18

Erre ezt mondta nekik: „Ti sem értitek, mint ahogy ők sem? Hát nem tudjátok, hogy semmi olyan, ami kívülről megy be az emberbe, nem tudja beszennyezni,

verso 19

mivel nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, onnan pedig az emésztőgödörbe?” Jézus ilyenformán minden ennivalót tisztának nyilvánított.

verso 20

Továbbá ezt mondta: „Ami kijön az emberből, az szennyezi be az embert.

verso 21

Mert belülről, az emberek szívéből jönnek az ártalmas okoskodások, szexuális erkölcstelenség, lopás, gyilkosság,

verso 22

házasságtörés, kapzsiság, gonosztettek, csalás, gátlástalan viselkedés, irigység, káromlás, gőg és esztelenség.

verso 23

Ezek a gonoszságok mind belülről jönnek, és beszennyezik az embert.”

verso 24

Jézus elindult, majd Tírusz és Szidón tájékára ment. Ott bement egy házba, de nem akarta, hogy bárki is megtudja ezt. Ám nem tudott észrevétlen maradni.

verso 25

Egy asszony, akinek a kislányában tisztátalan szellem volt, amint hallott róla, hogy ott van, eljött, és leborult a lába elé.

verso 26

Az asszony görög volt, szíroföníciai nemzetiségű. És egyre csak kérlelte, hogy űzze ki a démont a lányából.

verso 27

De ő így szólt hozzá: „Előbb hadd lakjanak jól a gyermekek, mert nem helyes a gyermekek kenyerét elvenni, és a kiskutyáknak odadobni.”

verso 28

Ám az asszony így felelt neki: „Igen, uram, de még a kiskutyák is esznek az asztal alatt a morzsákból, melyeket a kisgyermekek lehullatnak.”

verso 29

Erre ő így szólt: „Mivel ezt mondtad, menj; a démon kiment a lányodból.”

verso 30

Így hát az asszony hazament, és a kisgyermeket az ágyon fekve találta, a démon pedig már kiment belőle.

verso 31

Mikor aztán Jézus visszatért Tírusz tájékáról, Szidónon át a Galileai-tengerhez ment, Dekapolisz vidékén keresztül.

verso 32

Itt odavittek hozzá egy nehezen beszélő siketet, és könyörögtek neki, hogy tegye rá a kezét.

verso 33

Ő félrevonult vele, távolabb a sokaságtól. Aztán ujját a férfi fülébe tette, majd miután köpött, megérintette annak nyelvét.

verso 34

És feltekintve az égre, mélyet sóhajtott, aztán ezt mondta neki: „Effata!”, azaz „Nyílj meg!”

verso 35

Erre a férfi füle megnyílt, nyelvének köteléke megoldódott, és rendesen kezdett beszélni.

verso 36

Ekkor Jézus megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek; de minél inkább tiltotta nekik, annál inkább híresztelték.

verso 37

Módfelett ámultak, és ezt mondták: „Mindent jól cselekedett. Még a siketeket is hallóvá teszi, a némákat pedig beszélővé.”

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16