Márk evangéliuma

Capítulos:

… 8 9 10 11 12 …   ⇤ ← 10 → ⇥

verso 1

Útnak indult, és Júdea határvidékeire ment, a Jordánon túlra, és ismét sokaság gyűlt oda hozzá. Ő pedig szokásához híven újra tanítani kezdte őket.

verso 2

Farizeusok is jöttek, azzal a szándékkal, hogy próbára tegyék, és megkérdezték tőle, hogy szabad-e egy férfinak elválnia a feleségétől.

verso 3

Így válaszolt nekik: „Mit parancsolt nektek Mózes?”

verso 4

Ezt mondták: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.”

verso 5

Jézus azonban ezt mondta nekik: „Keményszívűségetek miatt írta nektek ezt a parancsolatot.

verso 6

De kezdetben, az ember megteremtésekor »ő férfinak és nőnek alkotta őket.

verso 7

Ezért a férfi elhagyja apját és anyját,

verso 8

és a kettő egy test lesz«, úgyhogy ők már nem kettő, hanem egy test.

verso 9

Amit azért Isten közös igába fogott, egyetlen ember se válassza szét.”

verso 10

Amikor ismét a házban voltak, a tanítványok kérdezgetni kezdték erről.

verso 11

Ő ezt mondta nekik: „Aki elválik a feleségétől, és mást vesz el, házasságtörést követ el, vétkezve ellene.

verso 12

És ha netán egy asszony válik el a férjétől, és férjhez megy máshoz, szintén házasságtörést követ el.”

verso 13

Ekkor az emberek kisgyermekeket kezdtek vinni hozzá, hogy érintse meg őket, de a tanítványok rendreutasították az embereket.

verso 14

Ezt látva, Jézus felháborodott, és ezt mondta nekik: „Hagyjátok hozzám jönni a kisgyermekeket. Ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké Isten királysága.

verso 15

Biztosak lehettek benne, hogy aki nem úgy fogadja Isten királyságát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.”

verso 16

És karjába vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve megáldotta őket.

verso 17

Ahogy ment, odafutott hozzá egy ember, térdre borult előtte, és ezt kérdezte tőle: „Jó Tanító, mit kell tennem, hogy örök életet kapjak?”

verso 18

Jézus ezt mondta neki: „Miért nevezel engem jónak? Senki sem jó, egyedül Isten.

verso 19

Ismered a parancsolatokat: »Ne gyilkolj!« »Ne kövess el házasságtörést!« »Ne lopj!« »Ne tanúskodj hamisan!« »Ne csalj!« »Tiszteld apádat és anyádat!«”

verso 20

Az ezt mondta neki: „Tanító, mindezeket fiatalkoromtól fogva megtartottam.”

verso 21

Jézus rátekintett, és szeretetet érezve iránta, így szólt: „Egyvalami hiányzik belőled: menj, add el, amid van, add a szegényeknek, és kincsed lesz az égben. És gyere, légy a követőm!”

verso 22

Ám az elszomorodott a válasz hallatán, és bánatosan elment, mert nagy vagyona volt.

verso 23

Jézus, miután körülnézett, ezt mondta a tanítványainak: „Milyen nehéz lesz bemenniük Isten királyságába azoknak, akiknek van pénzük!”

verso 24

A tanítványok pedig meglepődtek a szavain. Erre Jézus így szólt: „Gyermekeim, milyen nehéz bemenni Isten királyságába!

verso 25

Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten királyságába.”

verso 26

Ők még inkább megdöbbentek, és így szóltak hozzá: „Akkor hát ki menekülhet meg?”

verso 27

Jézus egyenesen rájuk nézve ezt mondta: „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek nem az, mert Istennek minden lehetséges.”

verso 28

Péter ezt mondta neki: „De hát mi mindent elhagytunk, és követtünk téged!”

verso 29

Jézus így szólt: „Biztosak lehettek benne, hogy senki sem hagyott el házat vagy fiú- vagy lánytestvéreket vagy anyát vagy apát vagy gyermekeket vagy szántóföldeket énértem és a jó hírért,

verso 30

aki 100-szor annyit ne kapna most, ebben az időszakban – házakat, fiú- vagy lánytestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözéssel együtt –, az eljövendő világrendszerben pedig örök életet.

verso 31

Ámde sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első.”

verso 32

Éppen felfelé haladtak a Jeruzsálembe vezető úton, és Jézus előttük ment. Ők meg voltak döbbenve, és akik követték, félni kezdtek. Ismét félrevonta a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, hogy mi fog vele történni:

verso 33

„Felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják majd a magas rangú papoknak és az írástudóknak. Ők halálra ítélik, és átadják a nemzetekből valóknak,

verso 34

azok pedig gúnyolni fogják, leköpik, megkorbácsolják és megölik, de ő három nappal később feltámad.”

verso 35

Jakab és János, Zebedeus fiai odamentek hozzá, és így szóltak: „Tanító, szeretnénk, ha megtennéd értünk, amit csak kérünk tőled.”

verso 36

Ő ezt kérdezte tőlük: „Mit szeretnétek, mit tegyek értetek?”

verso 37

Így válaszoltak: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, másikunk a bal kezedhez üljön le dicsőséges uralkodásod idején.”

verso 38

Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni a poharat, amelyet én kiiszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?”

verso 39

Ezt mondták neki: „Igen, meg tudjuk tenni.” Erre Jézus így szólt hozzájuk: „A poharat, amelyet kiiszom, kiisszátok, és a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek.

verso 40

De hogy ki ül a jobb kezemhez, és ki a balhoz, azt nem én döntöm el. Azok fognak ott ülni, akiknek azok a helyek el lettek készítve.”

verso 41

Amikor a többi tíz tanítvány hallott erről, nagyon mérges lett Jakabra és Jánosra.

verso 42

De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta nekik: „Tudjátok, hogy akiket uralkodónak tekintenek a nemzetek felett, azok hatalmaskodnak rajtuk, és a nagyjaik hatalmuk alatt tartják őket.

verso 43

De köztetek ennek nem szabad így lennie. Ehelyett aki nagy akar lenni köztetek, az legyen a szolgátok,

verso 44

és aki első akar lenni köztetek, az legyen mindenkinek a rabszolgája.

verso 45

Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másokat, és hogy az életét váltságul adja cserébe sokakért.”

verso 46

Majd Jerikóba értek. Amikor aztán ő és a tanítványai meg egy népes sokaság kifelé ment Jerikóból, ott ült az út mellett Bartimeus (Timeus fia), egy vak koldus.

verso 47

Mikor hallotta, hogy a názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni, ezt mondva: „Dávid fia, Jézus, könyörülj rajtam!”

verso 48

Erre sokan rászóltak, hogy maradjon csendben, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”

verso 49

Így hát Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide hozzám!” Ekkor odahívták a vakot, ezt mondva neki: „Légy bátor! Kelj fel, mert hív téged!”

verso 50

Az ledobva a felsőruháját, talpra ugrott, és odament Jézushoz.

verso 51

Jézus erre így szólt hozzá: „Mit akarsz, mit tegyek érted?” A vak ezt mondta neki: „Rabbóni, hadd lássak újra!”

verso 52

Jézus pedig ezt mondta neki: „Menj! Mivel hittél, meggyógyultál.” És a vak azonnal visszanyerte a látását, és követni kezdte őt az úton.

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16