⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
Márk evangéliuma
capítulo 15
verso 1
Amint hajnalodott, tanácskozást tartottak a magas rangú papok a vénekkel és az írástudókkal, vagyis az egész szanhedrin, és megkötözték Jézust, elvezették, és átadták Pilátusnak.
verso 2
Így hát Pilátus feltette neki a kérdést: „Te vagy a zsidók királya?” Ő így válaszolt: „Te mondod.”
verso 3
A magas rangú papok azonban sok mindennel vádolták őt.
verso 4
Pilátus ekkor ismét kérdezgetni kezdte őt: „Nem felelsz semmit? Nézd, mennyi vádat hoznak fel ellened!”
verso 5
Jézus azonban ettől kezdve nem válaszolt neki, úgyhogy Pilátus nagyon csodálkozott.
verso 6
Ünnepekkor szabadon szokott engedni egy rabot, azt, akit kértek.
verso 7
Abban az időben egy Barabás nevű rab börtönben volt a lázadókkal együtt, akik a lázadásukkor gyilkosságot követtek el.
verso 8
A sokaság tehát felment, és kérni kezdték Pilátust, hogy tegye meg nekik, amit szokott.
verso 9
Ő így válaszolt nekik: „Akarjátok, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?”
verso 10
Ugyanis tisztában volt vele, hogy irigységből adták át neki a magas rangú papok.
verso 11
De a papok felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabás szabadon engedését kérjék.
verso 12
Pilátus ismét megkérdezte tőlük: „Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának hívtok?”
verso 13
Azok újra felkiáltottak: „Feszítsd oszlopra!”
verso 14
Pilátus azonban ezt mondta nekik: „De hát mi rosszat tett?” Ám azok annál inkább kiáltoztak: „Feszítsd oszlopra!”
verso 15
Pilátus eleget akart tenni a sokaságnak, ezért szabadon engedte Barabást. Jézust pedig, miután megostoroztatta, átadta, hogy feszítsék oszlopra.
verso 16
A katonák pedig elvezették az udvarba, azaz a kormányzói palotába, és összehívták az egész katonai egységet.
verso 17
Majd bíborszínű ruhába öltöztették őt, töviskoronát fontak, és rátették.
verso 18
Aztán így kezdtek kiáltozni: „Légy üdvözölve, te zsidók királya!”
verso 19
És nádszállal ütötték a fejét, leköpték, letérdeltek, és meghajoltak előtte.
verso 20
Végül, miután gúnyt űztek belőle, levették róla a bíborszínű ruhát, és ráadták a saját felsőruháit. Ezután kivezették, hogy oszlopra feszítsék.
verso 21
Egy arra menő embert pedig, egy bizonyos cirénei Simont – Alexander és Rúfusz apját, aki éppen vidékről jött – arra kényszerítettek, hogy vigye a kínoszlopot.
verso 22
Elvitték hát a Golgota nevű helyre, ami lefordítva ’koponyahelyet’ jelent.
verso 23
Itt kábító hatású mirhás bort akartak adni neki, de ő nem fogadta el.
verso 24
Majd oszlopra feszítették, és szétosztották a felsőruháit, sorsot vetve rájuk, hogy eldöntsék, ki mit kapjon.
verso 25
A harmadik óra volt, amikor oszlopra feszítették.
verso 26
És az ellene szóló vádat tartalmazó felirat ez volt: „A zsidók királya”.
verso 27
Ezenkívül oszlopra feszítettek mellette két rablót, az egyiket a jobbja, a másikat a balja felől.
verso 28
[És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: „És a törvénytelenek közé számították.”]
verso 29
Az arra menők becsmérlően beszéltek hozzá, és a fejüket csóválva ezt mondták: „Hah! Te, aki állítólag lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted,
verso 30
mentsd meg magad, és szállj le a kínoszlopról!”
verso 31
Hasonlóképpen a magas rangú papok is gúnyt űztek belőle maguk között az írástudókkal együtt, és ezt mondták: „Másokat megmentett, önmagát nem tudja megmenteni!
verso 32
Szálljon le most a Krisztus, Izrael királya a kínoszlopról, hogy lássunk és higgyünk.” Még azok is gyalázták, akiket mellette feszítettek oszlopra.
verso 33
Amikor eljött a hatodik óra, sötétség borult az egész vidékre a kilencedik óráig.
verso 34
És a kilencedik órában Jézus felkiáltott: „Éli, Éli, lama szabaktáni?”, ami lefordítva azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”
verso 35
Amikor némelyek a közelben állók közül ezt hallották, így szóltak: „Nézzétek! Illést hívja.”
verso 36
Majd valaki elfutott, átitatott egy szivacsot savanyú borral, rátette egy nádszálra, és odanyújtotta neki, hogy igyon, ezt mondva: „Hagyjátok! Lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye.”
verso 37
Jézus pedig felkiáltott, és meghalt.
verso 38
És a szentély függönye felülről az aljáig kettéhasadt.
verso 39
Mikor pedig a katonatiszt, aki ott állt vele szemben, látta, hogy ilyen körülmények között halt meg, ezt mondta: „Bizony, ez az ember Isten Fia volt.”
verso 40
Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyeltek; köztük Mária Magdaléna, továbbá Mária, aki Kisebb Jakab és Józsé anyja, és Salómé,
verso 41
akik mindig elkísérték, és gondoskodtak róla, amikor Galileában volt, és sok más asszony, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.
verso 42
Mikor pedig már késő délután volt, és mivel előkészületi nap, azaz a sabbat előtti nap volt,
verso 43
eljött az Arimateából való József, a tanács egyik tekintélyes tagja, aki maga is várta Isten királyságát. Felbátorodott, bement Pilátus elé, és elkérte Jézus testét.
verso 44
De Pilátus csodálkozott, hogy már meg is halt, és magához hívatva a katonatisztet, megkérdezte tőle, hogy Jézus valóban meghalt-e már.
verso 45
Így, miután a katonatiszttől megbizonyosodott róla, odaadta a holttestet Józsefnek.
verso 46
Ő pedig finom lenvásznat vásárolt, levette őt, és begöngyölte a finom lenvászonba, majd egy sziklába vágott sírba fektette, és egy követ hengerített a sír bejáratához.
verso 47
Mária Magdaléna és Mária, Józsé anyja pedig továbbra is csak nézték a helyet, ahová Jézust fektették.
Libros
