chapter 15
Amint hajnalodott, tanácskozást tartottak a magas rangú papok a vénekkel és az írástudókkal, vagyis az egész szanhedrin, és megkötözték Jézust, elvezették, és átadták Pilátusnak.
Így hát Pilátus feltette neki a kérdést: „Te vagy a zsidók királya?” Ő így válaszolt: „Te mondod.”
A magas rangú papok azonban sok mindennel vádolták őt.
Pilátus ekkor ismét kérdezgetni kezdte őt: „Nem felelsz semmit? Nézd, mennyi vádat hoznak fel ellened!”
Jézus azonban ettől kezdve nem válaszolt neki, úgyhogy Pilátus nagyon csodálkozott.
Ünnepekkor szabadon szokott engedni egy rabot, azt, akit kértek.
Abban az időben egy Barabás nevű rab börtönben volt a lázadókkal együtt, akik a lázadásukkor gyilkosságot követtek el.
A sokaság tehát felment, és kérni kezdték Pilátust, hogy tegye meg nekik, amit szokott.
Ő így válaszolt nekik: „Akarjátok, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?”
Ugyanis tisztában volt vele, hogy irigységből adták át neki a magas rangú papok.
De a papok felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabás szabadon engedését kérjék.
Pilátus ismét megkérdezte tőlük: „Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának hívtok?”
Azok újra felkiáltottak: „Feszítsd oszlopra!”
Pilátus azonban ezt mondta nekik: „De hát mi rosszat tett?” Ám azok annál inkább kiáltoztak: „Feszítsd oszlopra!”
Pilátus eleget akart tenni a sokaságnak, ezért szabadon engedte Barabást. Jézust pedig, miután megostoroztatta, átadta, hogy feszítsék oszlopra.
A katonák pedig elvezették az udvarba, azaz a kormányzói palotába, és összehívták az egész katonai egységet.
Majd bíborszínű ruhába öltöztették őt, töviskoronát fontak, és rátették.
Aztán így kezdtek kiáltozni: „Légy üdvözölve, te zsidók királya!”
És nádszállal ütötték a fejét, leköpték, letérdeltek, és meghajoltak előtte.
Végül, miután gúnyt űztek belőle, levették róla a bíborszínű ruhát, és ráadták a saját felsőruháit. Ezután kivezették, hogy oszlopra feszítsék.
Egy arra menő embert pedig, egy bizonyos cirénei Simont – Alexander és Rúfusz apját, aki éppen vidékről jött – arra kényszerítettek, hogy vigye a kínoszlopot.
Elvitték hát a Golgota nevű helyre, ami lefordítva ’koponyahelyet’ jelent.
Itt kábító hatású mirhás bort akartak adni neki, de ő nem fogadta el.
Majd oszlopra feszítették, és szétosztották a felsőruháit, sorsot vetve rájuk, hogy eldöntsék, ki mit kapjon.
A harmadik óra volt, amikor oszlopra feszítették.
És az ellene szóló vádat tartalmazó felirat ez volt: „A zsidók királya”.
Ezenkívül oszlopra feszítettek mellette két rablót, az egyiket a jobbja, a másikat a balja felől.
[És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: „És a törvénytelenek közé számították.”]
Az arra menők becsmérlően beszéltek hozzá, és a fejüket csóválva ezt mondták: „Hah! Te, aki állítólag lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted,
mentsd meg magad, és szállj le a kínoszlopról!”
Hasonlóképpen a magas rangú papok is gúnyt űztek belőle maguk között az írástudókkal együtt, és ezt mondták: „Másokat megmentett, önmagát nem tudja megmenteni!
Szálljon le most a Krisztus, Izrael királya a kínoszlopról, hogy lássunk és higgyünk.” Még azok is gyalázták, akiket mellette feszítettek oszlopra.
Amikor eljött a hatodik óra, sötétség borult az egész vidékre a kilencedik óráig.
És a kilencedik órában Jézus felkiáltott: „Éli, Éli, lama szabaktáni?”, ami lefordítva azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”
Amikor némelyek a közelben állók közül ezt hallották, így szóltak: „Nézzétek! Illést hívja.”
Majd valaki elfutott, átitatott egy szivacsot savanyú borral, rátette egy nádszálra, és odanyújtotta neki, hogy igyon, ezt mondva: „Hagyjátok! Lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye.”
Jézus pedig felkiáltott, és meghalt.
És a szentély függönye felülről az aljáig kettéhasadt.
Mikor pedig a katonatiszt, aki ott állt vele szemben, látta, hogy ilyen körülmények között halt meg, ezt mondta: „Bizony, ez az ember Isten Fia volt.”
Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyeltek; köztük Mária Magdaléna, továbbá Mária, aki Kisebb Jakab és Józsé anyja, és Salómé,
akik mindig elkísérték, és gondoskodtak róla, amikor Galileában volt, és sok más asszony, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.
Mikor pedig már késő délután volt, és mivel előkészületi nap, azaz a sabbat előtti nap volt,
eljött az Arimateából való József, a tanács egyik tekintélyes tagja, aki maga is várta Isten királyságát. Felbátorodott, bement Pilátus elé, és elkérte Jézus testét.
De Pilátus csodálkozott, hogy már meg is halt, és magához hívatva a katonatisztet, megkérdezte tőle, hogy Jézus valóban meghalt-e már.
Így, miután a katonatiszttől megbizonyosodott róla, odaadta a holttestet Józsefnek.
Ő pedig finom lenvásznat vásárolt, levette őt, és begöngyölte a finom lenvászonba, majd egy sziklába vágott sírba fektette, és egy követ hengerített a sír bejáratához.
Mária Magdaléna és Mária, Józsé anyja pedig továbbra is csak nézték a helyet, ahová Jézust fektették.
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly